- Szia, mi a helyzet? Már rég nem láttuk egymást. Na, mesélj!
- El nem hiszed…
- Összesen 4900 forint lesz.
- Tessék 5000… és még 500.
- ???
- Tegnap láttam nálatok akciós macskaalmot, de ma már nincs.
- Igen, elkapkodták.
- Akkor többet kell rendelni! Miért hirdetik meg akciósan, ha olyan keveset rendelnek?
Elég furcsa gondolatok futnak végig az ember fejében, amikor egy teáskannát talál a tejtermékek között. A vásárló levett a polcról egy teáskannát, elment a tejtermékekhez, de ott hirtelen meggondolta magát.
Kivette a kocsiból hát a kannát, és ahelyett, hogy visszavitte volna a helyére, inkább otthagyta a polcon. Néha hihetetlenül furcsa és megmagyarázhatatlan, ahogy az emberek képesek viselkedni a boltokban.
1. Ledobom, ahova akarom
Ez igazi klasszikus. A vásárlók úgy viselkednek, mintha bármelyik termék a boltban hirtelen bárhol felbukkanhatna. Ezt a viselkedést gyakran azzal indokolják, hogy „az alkalmazottak azért kapnak fizetést, hogy dolgozzanak”.
Feltételezem, hogy ezek az emberek a szemeteszsákokat is a lépcsőház elé dobják. A gondnokok is elvégre azért kapnak fizetést, hogy dolgozzanak, nem? Biztos vagyok benne, hogy a ház lakói hamarosan elmagyaráznák nekik, hogy mi a helyzet.
2. Még egy „jó napot” sem
Az eladóknak kötelességük köszönteni a vásárlókat. Sokak számára ez a forgatókönyv kötelező része. De rengeteg ember van, aki egyszerűen figyelmen kívül hagyja ezt a jelentéktelen gesztust. Hihetetlenül bonyolult és energiaigényes dolog lehet odaböfögni egy „jó napot”-ot válaszként.
3. Szemét a kocsiban/kosárban
Mi a gond? Ez csak egy kis zacskó. A probléma az, hogy ez egy MÁS kis zacskója. Miért gondolja az, aki otthagyta, hogy a következő vásárlónak fel kell takarítania utána? Minden kasszánál van szemetes. Tényleg nem tudja odavinni?
4. Hozd ide a kocsit, te inas!
Vannak vásárlók, akik rendkívül arrogánsan viselkednek. Például csettintenek az ujjaikkal és magukhoz intenek. Mintha azt mondanák: „Gyere ide gyorsan!”. Van egy ismert mondás: „Semmi sem árulja el jobban az ember igazi énjét, mint a pincérekhez való hozzáállása.” Ez igaz minden kiskereskedelmi alkalmazottra is.
5. Leírandó áru
Magántulajdon? Az meg micsoda? Az emberek minden gátlás nélkül tönkreteszik maguk körül a dolgokat. Esznek, elejtenek, széttépnek. Természetesen utána csak a polcra vagy a polc alá dobják és továbbmennek. Valószínűleg csak az viselkedik így, aki a saját dolgait sem becsüli.
6. Útmutató gyengéknek
A bevásárlótérben saját szabályok érvényesek. Ilyen például, hogy „tiltott a bolti áru kóstolása”, vagy hogy a „csak bevásárlókosárral” igénybevehető kasszákhoz nem gurulunk oda egy csordultik megpakolt bevásárlókocsival, mivel ez egy gyors-sáv azok számára, akik sietnek. Sajnos az emberek gyakran nem figyelnek ezekre. Vagy úgy tesznek, mintha nem vették volna észre. Persze észrevették.
7. De jó, hogy találkoztunk
Természetesen ennek a nagyon fontos beszélgetésnek a helyszíne a folyosó közepe. Két bevásárlókocsi elegendő ahhoz, hogy eltorlaszolja a forgalmat és igazi dugót okozzon. Persze kit érdekel ez, ha a barátnőknek ennyi mindent kell megbeszélniük.
8. 300 forintos viccek:
Az eladók félnek attól, hogy valaki hamis bankjeggyel fizet, mert az ilyen bankjegyetet levonják a fizetésükből. Ezért amikor a kasszánál alaposan megnéznek egy 5000 forintos bankjegyet, lehetetlen nem elsütni egy vicces megjegyzést, hogy „Egész éjjel rajzoltam!”.
Vagy amikor a vonalkód nem olvasható be, és az eladó kínlódva próbálja beírni, semmi másra sem vágynak, csak hogy a vevő azzal poénkodjon: „Akkor ez ingyen van!”. Hofi Géza nagyra értékelte volna ezt a stand-upot.
Sajnos a legtöbb bolti dolgozó ezerszer hallotta már ezeket a „vicceket”, és inkább süllyednének el tőlük kínjukban, minthogy mosolyra görbüljön a szájuk.
9. Misszió: „Mindent azonnal”:
Különösen elegáns dolog a ruhadarabot a polcánál kibontani, majd a csomagolást a terem egyik végébe, magukat a ruhadarabokat pedig a másik végébe vinni. Hagyd, hogy az alkalmazottak rohangáljanak és keresgéljenek, nehogy pihenhessenek. Egyszerűen vigyél vissza mindent a helyére, még az se baj, ha nem hajtogatod őket össze, de legalább ennyit tegyél meg.
10. Nem harap:
A probléma nem az, hogy az alkalmazottak nem szeretik az állatokat (általában nagyon is szeretik őket), hanem az, hogy a boltban rengeteg más ember is van, akik nem örülnek az ilyen társaságnak. Lehet, hogy valakinek például allergiája van.
És nem mindenkinek tetszik, ha olyan kosarat/kocsit vesz el, amelyen mancsnyomok vannak. Soha nem láttam, hogy valaki letörölte volna őket egy a kisállata után.
Nincs vége! Még 10 kép hátravan!
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
11. A megfoghatatlan Joe:
A vásárlók néha azzal a kéréssel fordulnak az alkalmazottakhoz, hogy nézzenek meg egy konkrét árut a raktárban. Az alkalmazott ilyenkor több percet tölt a kereséssel, majd visszatérve azt tapasztalja, hogy az illető már elhagyta a boltot. Elég nagyképű hozzáállás ez mások idejéhez.
12. A raktárban is megnézted?:
És a hátsó helyiségekben is. A „sarki” boltokban minimális mennyiségű árut tárolnak ott. A láncokban kifejezetten előírják, hogy mindent azonnal ki kell vinni a térbe. Mert ott megveszik, a raktárban pedig csak megromlik. Az élelmiszerboltokban és a szupermarketekben a raktárak szinte mindig üresek.
13. Az utolsó kocsi:
Berontani egy üzletbe zárása előtt egy perccel, „hurrá, sikerült” felkiáltással? Gratulálok, mit mondjak. Az eladók úgysem akarnak hazamenni a műszak végén. Mit csinálnának ott? Mindannyian lelkesek attól a gondolattól, hogy maradhatnak és még 15-20 percet dolgozhatnak a műszak után.
14. Én humán beállítottságú vagyok:
Ilyen párbeszédek zajlanak mindennap.
15. Elnyúló kezek egymás mellett:
Az eladó az aprópénzért nyúl, az ember pedig nem a tenyerébe, hanem egy mellette lévő tálcára önti. Olyan ez, mintha kezet nyújtanál üdvözlésképpen, de nem fognak kezet, csak integetnek.
16. „És erre azt mondja neki…”
Ez leggyakrabban a gyógyszertárakban fordul elő. A nagymamák hajlandóak elmesélni az egész életüket, panaszkodni a nap folyamán őket ért kellemetlenségekről, beszámolni a gyógyszerésznek a kedvenc tévéműsoraikról, és kikérni a véleményét a receptet illetően. A sorban állók is nyugodtan hallgassák csak meg mindezt.
17. Kártya elutasítva:
Sok vásárló fél újra ráhúzni a kártyát, ha a tranzakció nem sikerül. Attól tartanak, hogy az összeg kétszer kerül levonásra. Valójában a kasszák már régóta online működnek, és a kettős levonás problémát okozna magának a boltnak is. Este nem stimmelnek majd a számok. Van egy egyszerű szabály: ha a kassza nem ad ki nyugtát, akkor a tranzakció nem sikerült.
18. Árcímke emlékbe:
Ez egy rejtély, amire nincs válasz. Miért tépik le és viszik el az emberek a zsebükben az árcímkéket? Papírokat és elektronikusokat is – egyaránt. Mit lehet velük otthon csinálni? Élvezni a gondolatot, hogy sikerült valamit ellopni? Nincs ötletünk, hogy mire kellenének ezek bárkinek.
19. Nálatok minden drága:
Az árakkal kapcsolatos panaszok 100%-ban nem az alkalmazottak hibája. Jogosan merül tehát fel a kérdés, hogy miért kell egy üzletben vitát provokálni a drága termékek miatt? Mit tehetnek erről az eladók? Hogyan változtathatnák meg a helyzetet? Ráadásul ők sem örülnek túlzottan annak, hogy a termékek egyre drágábbak.
20. A Tanítók:
A vásárlóknak fogalmuk sincs róla, hogyan alakulnak és oszlanak el az akciós címkével ellátott termékek rendelései, de imádják megmondani az alkalmazottaknak, hogyan kellene végezniük a munkájukat. Nagyon szívesen ajánlanánk fel az ilyen „tanítóknak”, hogy próbálják ki magukat és dolgozzanak ott egy hétig. Sokan az első napon feladnák.
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
