Mindenki, aki járt már Amszterdamban, vagy csak látott képeket a holland fővárosról, észrevehette, hogy a csatornák mentén álló házak ferdén állnak. Igen, az amszterdami házikók olyanok, mint a jó buliból hazatérő barátok, akik vállvetve támasztják egymást.
Jogosan merül tehát fel a kérdés: miért építették őket így, és ki tette ezt?
Amszterdam mocsaras talajon épült. Először néhány méter puha tőzeg és agyag következik, alatta pedig homok. Ezért Amszterdam összes háza cölöpökön áll. Manapság ezeket a cölöpöket betonnal töltik ki, de a régi időkben fából készítették őket.
Mivel abban az időben nem volt minőségellenőrzés, a faoszlopok gyakran silány minőségűek, nem elég hosszúak vagy vastagok voltak. Egyszerűen azt használták, amit találtak. A régi építők sem garantálták, hogy az alkotásaik 300 évig fennmaradnak. Pedig néhány ház ennél jóval idősebb. Így nem csoda, hogy a cölöpök elkorhadnak és egyenetlenül süllyednek a földbe.
A cölöpök állapotának ellenőrzéséhez fel kell bontani a padlót és méréseket kell végezni, ami költséges mulatság. Amszterdam önkormányzata gondosan nyilvántartja ezeket a méréseket.
A szakértők szerint nincs ok az aggodalomra amiatt, hogy a házak bedőlnek. A házak szorosan egymáshoz épülnek, és kölcsönösen támasztják egymást, ami megakadályozza, hogy teljesen összedőljenek. A lényeg, hogy ne nyúljunk hozzájuk. Egy időben a régi házak tulajdonosai divatosnak tartották, hogy további emeleteket építsenek rájuk, mondván, hogy kevés a hely. De ez volt az utolsó csepp a pohárban. Hiába a szomszédos házak támasza, a házak elkezdtek süllyedni a földben.
A házak építésének minőségét nemcsak a cölöpök minősége, de a számuk is befolyásolta. Minél gazdagabb volt az ember, annál több cölöpöt engedhetett meg magának. Például a Dam téren álló Királyi Palota 13 657 cölöpön áll, és remekül érzi magát.
Vannak házak, amelyek nem oldalra, hanem előre dőlnek. Ez már egy mérnöki trükk. Mivel a folyosók keskenyek voltak, költözéskor a bútorokat kampóval kellett felhúzni az emeletre, és hogy a kanapé ne törje be az ablaküveget, a házat enyhén előre döntötték. Ezt is csak a nagyon gazdagok engedhették meg maguknak, akik egyben dicsekedni is akartak ezzel: a ház díszítése ugyanis a homlokzat felső részére összpontosult, és amikor a ház előre dől, ezek a csecsebecsék jobban látszódnak a tetején.
A régi házak lebontása és a helyükre újak építése nagyon drága mulatság. Ráadásul a ferde házak Amszterdam védjegyévé váltak, így még száz évig biztosan állni fognak.
Hogy élnek az emberek ezekben a ferde házakban? Nem félnek? Úgy tűnik, hogy nem, ha egyszer csillagászati összegekért adják és veszik őket napjainkban.
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
