Az Oppenheimer című film a fizikus J. Robert Oppenheimer életét mutatja be, aki a Los Alamos-i Nemzeti Laboratórium igazgatója is volt. Ez a laboratórium tervezte és építette meg a világ első atombombáját a Manhattan-terv részeként, mely egy, a lakosság elől is eltitkolt, szigorúan titkos program volt, amit az Egyesült Államok hozott létre a második világháború idején.
A hírhedt Little Boy (Hirosima bombázására használt) és Fat Man (Nagaszaki bombázására használt) bombákat egyébként szintén Los Alamosban tervezték és készítették el. A most következő listán néhány igazán felkavaró tényt gyűjtöttünk össze J. Robert Oppenheimerről, az atombombáról és a Manhattan-tervről.
Figyelmeztetés: felkavaró és grafikus tartalom vár ránk.
1 Nehéz pontos számot mondani, de a becslések szerint körülbelül 140.000 ember vesztette életét – többségük civil volt – Hirosima 1945. augusztus 6-i bombázásában.
A Columbia Egyetem szerint „ez a szám magába foglalja azokat, akik a robbanások ereje és kínzó hője miatt haltak meg, valamint az akut sugárterhelés által okozott haláleseteket is”.
2 És a becslések szerint további 74.000 ember halt meg Nagaszaki bombázásában, amire három nappal később, augusztus 9-én került sor.
Az Egyesült Államok Hirosimára és Nagaszakira ledobott bombája mai napig az egyetlen alkalom, amikor nukleáris fegyvert használtak háborúban.
3 Az elhunytak nagyjából fele azonnal meghalt, sokuk szó szerint „elpárolgott” a hőségtől.
A talajszinten a hőmérséklet kevesebb, mint egy másodperc alatt elérte a 3900 °C-ot.
4 A túlélők a robbanás előtti fényvillanást úgy írták le, hogy „pika-don” – amit nagyjából úgy lehetne lefordítani, hogy villám-robbanás.
5 A Newsweek szerint azonban „sok áldozat halt meg évekkel később a rák és más, a bombázások okozta sugármérgezéssel összefüggő betegségek következtében.”
A cikk így folytatódott: „Egy 1998-as tanulmány megállapította, hogy Hirosimában további 62 000 ember halt meg a bomba következtében, így az áldozatok száma több mint 200 000-re emelkedett.”
6 És sok túlélő szörnyen eltorzult.
7 Az emberek által elszenvedett sérülések olyan súlyosak voltak, és olyan sokáig tartottak, hogy „szakaszokba” sorolták őket.
Első két hét: Főleg a sugárzás és lángok által okozott súlyos égési sérülések, valamint a robbanás és a leeső szerkezetek okozta sebek (trauma).
A harmadik héttől a nyolcadik hétig: Radioaktív sugárzás által okozott károsodás tünetei, pl. hajhullás, vérszegénység, fehérvérsejtek csökkenése, vérzés, hasmenés. Ebben a csoportban az esetek körülbelül 10%-a volt halálos.
Harmadik és negyedik hónap: Ők először egy kis javulást tapasztalhattak az égési, traumás, és sugársérülések tekintetében, de aztán jöttek a „másodlagos sérülések”, mint például az eltorzulás, a súlyos hegképződmények (keloidok), vérrendellenességek, sterilitás (férfiaknál és nőknél), valamint pszichoszomatikus rendellenességek.
Több mint fél évszázaddal később: A fennmaradó utóhatások közé tartozik a leukémia, az atombomba okozta szürkehályog, a pajzsmirigy-, a mell-, a tüdő- és a nyálmirigyrák, a születési rendellenességek és a születési rendellenességektől való félelem a túlélők gyermekeiben. Plusz persze a keloidos hegek.
8 És a túlélők szörnyű, hosszú távú hatásai közül a legnagyobb gyilkos a leukémia volt – amitől a gyermekek szenvedtek leginkább.
A Columbia Egyetem szerint „a leukémiás megbetegedések ugrásszerű növekedése körülbelül két évvel a robbanások után jelentkeztek, és négy-hat évvel később érték el a csúcsot.”
9 Azok az emberek, akik a robbanás epicentrumának fél kilométeres körzetében tartózkodtak, a 90%-uk meghalt.
Még a robbanás epicentrumától másfél kilométerre is körülbelül az emberek egyharmada meghalt.
10 Hirosimában az összes orvos és nővér több mint 90%-a meghalt vagy megsérült a bomba következtében.
A robbanás következtében a város 45 polgári kórháza közül 42 és két nagy katonai kórház is működésképtelenné vált.
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
11 A Newsweek szerint az egészségügyi személyzet hiánya „azt jelentette, hogy sok sérültnek szinte lehetetlen volt segítséghez jutnia, és a legtöbben anélkül haltak meg, hogy a súlyos égési sérüléseik és a sugármérgezés miatti szenvedésüket enyhítették volna.”
12 Az emberi életen túl Hirosimában több mint 60.000 épület (amely a város épületeinek nagyjából 2/3-a volt) megsemmisült vagy súlyosan megsérült.
Nagaszakiban 14.000, vagyis az 52.000 lakóhely valamivel több mint egynegyede teljesen megsemmisült.
13 A tűzkárokat mindkét városban „iszonyatosnak” minősítették . És ami még rosszabb, hogy a megmaradt tűzoltó és mentőegységek felszerelése is tönkrement.
Ennek következtében csaknem 30 órába telt, mire az első mentőcsapatok a helyszínre érkeztek.
14 Nagaszakiban az utóhatás volt többek között, hogy az embereknek máglyát kellett rakniuk, hogy elhamvaszthassák a családtagjaikat, mert „a testek rothadni kezdtek”.
15 Az egész világ szinte azonnal megismerte az ikonikus „gombafelhő” fotókat a két nagyváros bombázása után, de a tényleges földi pusztításról a legtöbb képet nem engedték közölni az amerikai megszállás 1952-es befejezéséig.
Yoshito Matsushige az ötből három fotóval, amiket közvetlenül a hirosimai atombombázás után készített.
16 Bár az Oppenhiemer című film nem említi, valójában két tudós is meghalt sugármérgezésben Los Alamosban, miközben a kísérleteket végezték.
17 Az első Harry Daghlian volt, aki sugármérgezésben halt meg, miután véletlenül halálos dózisú sugárzásnak tette ki magát.
1945. augusztus 21-én Daghlian megszegte a biztonsági protokollokat azzal, hogy egyedül dolgozott egy „kritikus” kísérleten. A volfrám-karbid téglák egy plutóniumgömb köré rakása során véletlenül egyet a mag tetejére ejtett, majd azonnal lehajolt, hogy felvegye, de ezzel már halálos dózisú sugárzásnak tette ki magát.
1945. szeptember 15-én halt meg, a sugármérgezéssel vívott „fájdalmas harc” után.
18 A második ember, aki Los Alamosban halt meg, Louis Slotin volt, aki egy másik „kritikus” kísérleten dolgozott, amikor hibázott, és szétválasztott egy radioaktív gömböt, hogy megvédje a kollégáit.
Slotin tulajdonképpen véletlenül elejtette a csavarhúzót, miközben egy gömb két féltekét próbálta szétváltasztani vele egy kísérlet közben. Slotin nem habozott, és hogy megvédje a tudóstársait, csaknem 1000 rad sugárzásnak tette ki magát, ami messze meghaladja a halálos dózist.
Mindössze kilenc nappal később, 1946. május 30-án elhunyt.
19 Bár Los Alamosban csak ketten haltak meg sugármérgezésben a Manhattan-terv során, valójában összesen 24 ember halt meg.
A két sugárzásos haláleseten kívül sok ember halt meg olyan dolgok közben, mint az építkezés, vezetés, vagy lovaglás.
20 Még egy olyan incidens is történt, amelyben egy gyermek halt meg, miután megfulladt egy tóban Los Alamosban.
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
