Az Oppenheimer című film a fizikus J. Robert Oppenheimer életét mutatja be, aki a Los Alamos-i Nemzeti Laboratórium igazgatója is volt. Ez a laboratórium tervezte és építette meg a világ első atombombáját a Manhattan-terv részeként, mely egy, a lakosság elől is eltitkolt, szigorúan titkos program volt, amit az Egyesült Államok hozott létre a második világháború idején.
A hírhedt Little Boy (Hirosima bombázására használt) és Fat Man (Nagaszaki bombázására használt) bombákat egyébként szintén Los Alamosban tervezték és készítették el. A most következő listán néhány igazán felkavaró tényt gyűjtöttünk össze J. Robert Oppenheimerről, az atombombáról és a Manhattan-tervről.
Figyelmeztetés: felkavaró és grafikus tartalom vár ránk.
1 Nehéz pontos számot mondani, de a becslések szerint körülbelül 140.000 ember vesztette életét – többségük civil volt – Hirosima 1945. augusztus 6-i bombázásában.
A Columbia Egyetem szerint „ez a szám magába foglalja azokat, akik a robbanások ereje és kínzó hője miatt haltak meg, valamint az akut sugárterhelés által okozott haláleseteket is”.
2 És a becslések szerint további 74.000 ember halt meg Nagaszaki bombázásában, amire három nappal később, augusztus 9-én került sor.
Az Egyesült Államok Hirosimára és Nagaszakira ledobott bombája mai napig az egyetlen alkalom, amikor nukleáris fegyvert használtak háborúban.
3 Az elhunytak nagyjából fele azonnal meghalt, sokuk szó szerint „elpárolgott” a hőségtől.
A talajszinten a hőmérséklet kevesebb, mint egy másodperc alatt elérte a 3900 °C-ot.
4 A túlélők a robbanás előtti fényvillanást úgy írták le, hogy „pika-don” – amit nagyjából úgy lehetne lefordítani, hogy villám-robbanás.
5 A Newsweek szerint azonban „sok áldozat halt meg évekkel később a rák és más, a bombázások okozta sugármérgezéssel összefüggő betegségek következtében.”
A cikk így folytatódott: „Egy 1998-as tanulmány megállapította, hogy Hirosimában további 62 000 ember halt meg a bomba következtében, így az áldozatok száma több mint 200 000-re emelkedett.”
6 És sok túlélő szörnyen eltorzult.
7 Az emberek által elszenvedett sérülések olyan súlyosak voltak, és olyan sokáig tartottak, hogy „szakaszokba” sorolták őket.
Első két hét: Főleg a sugárzás és lángok által okozott súlyos égési sérülések, valamint a robbanás és a leeső szerkezetek okozta sebek (trauma).
A harmadik héttől a nyolcadik hétig: Radioaktív sugárzás által okozott károsodás tünetei, pl. hajhullás, vérszegénység, fehérvérsejtek csökkenése, vérzés, hasmenés. Ebben a csoportban az esetek körülbelül 10%-a volt halálos.
Harmadik és negyedik hónap: Ők először egy kis javulást tapasztalhattak az égési, traumás, és sugársérülések tekintetében, de aztán jöttek a „másodlagos sérülések”, mint például az eltorzulás, a súlyos hegképződmények (keloidok), vérrendellenességek, sterilitás (férfiaknál és nőknél), valamint pszichoszomatikus rendellenességek.
Több mint fél évszázaddal később: A fennmaradó utóhatások közé tartozik a leukémia, az atombomba okozta szürkehályog, a pajzsmirigy-, a mell-, a tüdő- és a nyálmirigyrák, a születési rendellenességek és a születési rendellenességektől való félelem a túlélők gyermekeiben. Plusz persze a keloidos hegek.
8 És a túlélők szörnyű, hosszú távú hatásai közül a legnagyobb gyilkos a leukémia volt – amitől a gyermekek szenvedtek leginkább.
A Columbia Egyetem szerint „a leukémiás megbetegedések ugrásszerű növekedése körülbelül két évvel a robbanások után jelentkeztek, és négy-hat évvel később érték el a csúcsot.”
9 Azok az emberek, akik a robbanás epicentrumának fél kilométeres körzetében tartózkodtak, a 90%-uk meghalt.
Még a robbanás epicentrumától másfél kilométerre is körülbelül az emberek egyharmada meghalt.
10 Hirosimában az összes orvos és nővér több mint 90%-a meghalt vagy megsérült a bomba következtében.
A robbanás következtében a város 45 polgári kórháza közül 42 és két nagy katonai kórház is működésképtelenné vált.
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
