Miért növesztenek hosszú körmöt a kisujjukra az ázsiai férfiak, és mit jelent ez?

Biztos vagyok benne, hogy nem egyszer észrevetted már, hogy egyes férfiaknak feltűnően hosszú körmük van a kisujjukon.

Amikor először látod ezt a furcsa jelenséged, valószínűleg az az első gondolatod, hogy szegény fiatalember elfelejtette vagy nem volt ideje levágni azt a körmét.

Vagy egyszerűen nem volt nála olló! De amikor nem egyszer és nem kétszer veszed észre ugyanezt a hosszú, hegyes körmöt a férfiak kisujján, akaratlanul is elgondolkodsz: „Talán van valami oka ennek?”

Mint sok más ellentmondásos dolog az életünkben, a hosszú kisujjköröm már az ősi időkben is a férfiasság szerves részévé vált. Ennek kapcsán rögtön több érdekes elmélet is létezik.

Az egyik elmélet szerint a hosszú, hegyes kisujjköröm viselésének szokása Kínából ered, ahol ez a férfias elem különböztette meg a nemes származásúakat a napszámosoktól, a parasztoktól és az úgynevezett rizstermesztőktől.

Gondolj csak bele, lehetne ilyen körmökkel a földben kotorászni vagy mondjuk takarítani? Természetesen nem. Ezért a hosszú körmök (nem csak a kisujjon) az arisztokrácia vagy a gazdag réteg megkülönböztető jegyei voltak. Valójában ez a hagyomány a kínai kultúrából Délkelet-Ázsia más népei közé is eljutott.

Egy másik elmélet szerint a kisujjköröm növesztésének hagyománya az indokínai babonák gyökereihez nyúlik vissza – az ókori indiai, khmer és thai babonákhoz. A thai kézjóslási „tudomány” szerint a kisujjat a „gazdagság ujjának” nevezik, mivel ezt tartották a szerencse, a pénzkeresési képesség és a kommunikációs készségek mércéjének.

Ha a kisujj nem volt elég hosszú (a vége kinyújtott tenyérrel nem érte el a gyűrűsujj harmadik ujjpercének kezdővonalát), az azt jelentette, hogy a tulajdonosa nem számíthat szerencsére és mérhetetlen gazdagságra. Ő csak egy középszerű ember… egy meglehetősen középszerű kisujjal. És fordítva: a hosszú ujjak tulajdonosai szerencséseknek számítottak az életben.

Ezért egyes thai férfiak szándékosan növesztették hosszúra a kisujjuk körmét, hogy úgymond kijavítsák a sors igazságtalanságát, „elérjék” a gyűrűsujj harmadik ujjpercének vonalát és elnyerjék a felsőbb erők áldását!

Az ázsiai elméleteken kívül a kisujjköröm növesztésének hagyományának eredetére európai elméletek is léteznek, amelyek még a 17. századba nyúlnak vissza. Európában először a nemesek vezették be a divatba ezt a „kiegészítőt”, akik kizárólag gyakorlati célokra használták a körmöt – a segítségével nyitották fel a pecsételőviasszal lezárt postai borítékokat.

Természetesen az irodákban és hivatalokban ezeket a műveleteket speciális késekkel végezték, de „terepen”, amikor nem volt kéznél a szükséges szerszám, kardot… vagy hosszú, hegyes végű körmöt használtak.

Mellékesen megjegyezve, a levelek karddal történő felbontása nemcsak kényelmetlen, de veszélyes is volt. Végül is ez nem pezsgősüveg, és fontos volt a levél épségben tartása! Ezért az arisztokraták szándékosan hosszabbra növesztették a bal kéz kisujján a körmöt, és inkább ezzel nyitották fel a leveleket.

Miért pont a bal kézen?

Mert a jobb kézben szinte mindig fegyvert tartottak! Mellékesen megjegyezve, a balkezeseknek sem volt gondjuk ilyen körömmel: párbajban a mutató-, középső- és gyűrűsujj játszotta a főszerepet.

A hosszú köröm divatja az arisztokrata körökben a 20. század elejéig fennmaradt, amíg a leveleket el nem kezdték ragasztóval, nem pedig pecsételőviasszal lepecsételni. Franciaországban viszont a 18. században a kisujjon lévő hosszú köröm még egy kényesebb funkciót is betöltött.

Egy időben a hangos kopogás a bejárati ajtón illetlenségnek számított, ezért a jól nevelt nemesek óvatosan megkarcolták a körmükkel, hogy jelezzék az érkezésüket. Valószínűleg ezek a „kopogtatási” kísérletek meglehetősen sok időt vettek igénybe, de ettől a tény tény marad.

A 20. században a kisujjköröm filozófiája gyökeresen megváltozott. Ez a megkülönböztető jegy már nem az arisztokraták és a tehetős állampolgárok kiváltsága volt, hanem inkább a bűnözői tevékenységgel foglalkozó emberek jelképévé vált.

A szovjet, majd később az orosz börtönökben és kolóniákban ez a köröm megkülönböztette a tekintélyes rabokat a sima raboktól. A törvény felett állók demonstratív módon megnövesztették a kisujjuk körmét, hogy megmutassák mindenkinek, ki a főnök.

Az Egyesült Államokban pedig a 20. század 70-es éveiben, a kábítószer-robbanás csúcsán a férfiak kisujján lévő hosszú körmöt a kokain és a heroin adagokra történő felosztására használták. A nagy kábítószer-kereskedők és a sima dílerek ezt a megoldást egyszerűnek, de meglehetősen elegánsnak tartották.

Ezenkívül a hosszú körmökről maximálisan egyszerű volt „felszippantani” a poradagot. Valójában ez a fogyasztási mód adta a későbbiekben a kokain súlymértékének a nevét – „nail” (köröm).

Manapság a legtöbb férfi, aki hagyja, hogy a kisujja körme a kedvére nőjön, egyszerűen divatosnak, stílusosnak, fiatalosnak tartja, anélkül, hogy bármilyen további jelentést tulajdonítana neki.

Ázsiában viszont egyes fiatalok nem csak növesztik a körmüket, de mindenféleképpen díszítik is őket: figurálisan reszelik, festik és strasszokkal dekorálják.