20+ történet olyan emberektől, akik kiérdemelték maguknak a „kínos helyzetek bajnoka” címet

A legtöbben valószínűleg mind a mai napig szorongva emlékszünk vissza életünk legkínosabb élményeire, pedig példát vehetnénk az internetezőkről, akik ahelyett, hogy magukba roskadva gyötörné őket a szégyen, inkább a különféle fórumokon osztják meg egymással a vicces történeteket, miközben remekül szórakoznak.

A Liked.hu-nál szétnéztünk kicsit ezek között a kaotikus történetek között, hogy összegyűjthessük nektek közülük a legviccesebb sztorikat, amik díjat érdemelnének az abszurditásuk miatt.

• Egyszer az egyik osztálytársammal utaztam a buszon. Az egész tömve volt, én konkrétan lábujjhegyre állva kapaszkodtam a fenti kapaszkodóba. Közvetlenül előttem egy férfi ült. Az osztálytársam halkan odasúgta nekem: „Nézd, milyen fényes kopasz feje van!” Válaszolni se tudtam rá, amikor az egyik hirtelen fékezésnél lecsúszott a kezem a kapaszkodóról és a kopasz fickó fejére csattant. A barátnőm, mint egy kecske fuldokolni kezdett a nevetéstől, és bár nem győztem bocsánatot kérni, a fickó valószínűleg azt hitte, hogy direkt, viccből csaptam rá a kopasz fejére. © Deer
• Pénztáros: „Adjak egy szatyrot?” Én: „Nem, köszönöm.” Majd ezután egy ügyetlen mozdulattal a Lidl-s szatyor helyett kivettem a táskámból egy női tangát.” © Honeybellochka
• Ma erőspaprikát vágtam, szemüvegben. A szemem sarkából észrevettem valami mozgást, kiderült, hogy egy légy van a szemüvegben. Gyorsan levettem a szemüvegem és dörzsölni kezdtem a szemem, de elfelejtettem, hogy tiszta erőspaprikás a kezem. Nem tudom elmondani, mennyire égett… © Overheard
• Buszon ültem. Velem szemben egy fejhallgatós srác videotelefonált a barátnőjével: „Épp a buszon utazok, nézd!” – majd körbeforgatta a telefont, hogy neki is megmutassa. Az utasok meglepődtek, én pedig elmosolyodtam és reflexből integetni kezdtem a kezemmel. Erre a srác gyorsan: „Nem velem van a lány!” Aztán kétségbeesésében ismét felém fordítja a kamerát és így szól: „Na, most soha nem fogja elhinni, hogy nem veled voltam ezen a buszon…” © vasilisaPRO
• 6 év után visszatértem a régi munkahelyemre. A legtöbb kollégám még mindig emlékezett rám, és örültek, hogy ismét visszatértem. Péntek volt, és valaki szólt nekem, hogy „menj be gyorsan a pihenőszobába!”. Bementem, és láttam, hogy egy torta van az asztalon, és mindenki körülötte áll. Meghatódtam a meleg fogadtatástól, majd elfújtam a gyertyákat a tortán, és csak akkor vettem észre rajta a feliratot: „Boldog születésnapot, Júlia.” A torta a születésnapos kollégámnak lett volna. © The68Guns
• Terapeutaként dolgozom. Mostanában nem aludtam valami jól, ráadásul nagyon sokat kellett tanulnom és a munkahelyem is lefárasztott. Ennek eredményeként a fáradtság megtette hatását: sztetoszkópot tettem az egyik páciensem mellkasára, majd megkérdeztem: „Haló?” – mivel nem érkezett válasz, hangosabban próbáltam: „Halóó?” Amikor rájöttem, hogy mit tettem, nagyon elszégyelltem magam. © Ideer

• Fiatal voltam, megjött az első menstruációm. Anya dolgozott. Kis falu, egyetlen bolt. Én félénken is ijedten mentem be a boltba, majd suttogtam: „Kellene nekem egy… nos egy csomag tampon.” Az eladónő erre azt mondta: „Egy pillanat!” – majd elment. Ekkor elkezdtek gyűlni mögöttem a vásárlók – csak férfiak. Az egyik azt mondta: „Szerintem felejtsd el, jól elijesztetted a pénztárost!”. Lányos zavaromban ettől elindultam a kijárat felé, de közben a nő visszatért, és látta, hogy nem vagyok ott, szóval kiabálni kezdett: „Ki kérte a tamponokat?!” – majd rám nézett és integetve visszahívott a pénztárhoz. Ezután egy évig féltem boltba menni. Nem mondom, hogy ma is, de minden alkalommal eszembe jut ez a történet, amikor tampont veszek. © 44fz
• A nagybátyám egyszer beszállt a liftbe egy nővel, akinek feltűnően nagy pocakja volt. Megkérdezte, hogy mit szeretne inkább: fiút vagy lányt? Mire a nő odahajolt és halkan azt suttogta: „Nem vagyok terhes!” Ezután már csak két emeletet mentek együtt a lifttel, de a nagybátyám állítja, hogy az volt élete leghosszabb liftezése. © cormack16
• Egy forgalmas utcán sétáltam, amikor egy csapat lány jött velem szembe. Mosolyogtak. Először nem értettem mi van, de mindannyian kuncogtak. Csak reméltem, hogy ma valahogy kifejezetten jóképű vagyok, és azért történt mindez. Kicsit később azért megnéztem a sliccem, hogy nem-e azzal van a baj, de fel volt húzva. Pár sarokkal később azonban valaki megállított és azt mondta: „Haver, nézz már a lábadra!” – egyszerhasználatos kék színű cipővédő volt rajtam, mert nemrég jöttem ki a klinikáról. © CaptainLion
• Egyszer a moziban megfogtam a gyermekem kezét, és úgy ültünk néhány percig. Csak ezután jöttem rá, hogy az én gyerekem a másik oldalamon ül, és rossz gyerek kezét fogom… © TheAdminer

• Még 6. osztályban fülig szerelmes voltam egy lányba. Emlékszem, ahogy sétáltam a folyosón és megláttam őt… Egy szót se szóltunk egymáshoz, csak némán elhaladt mellettem, én pedig nem tudtam megállni, hogy utána ne forduljak. Ekkor, mint egy filmben, azonnal megbotlottam valamiben és eltaknyoltam a padlón. A lány megfordult, én pedig felpattantam és elszaladtam, mielőtt bárki-bármit mondhatott volna. © Mustafa Abbas
• Elbúcsúztam egy sráctól. Megölelt, majd azt mondta: „Mijáú!” Kicsit ledöbbentem, mivel én nem nagyon szeretem az ilyen nyálas dolgokat. Azt mondtam neki: „Mi van, bolond vagy? Tudod, hogy az emberek nem nyávognak, ugye? Már csak valami idióta macskafület kéne felvenned, te bolond!” Kínos szünet, majd rám néz és elmosolyodik. Aztán eszembe jut, hogy a macskafüles sapkám van rajtam… © VK
• Állatorvosnak tanulok. Amikor állatokkal érintkezek, akaratlanul is beszélek hozzájuk. Nem tehetek róla. Beszélek a kutyákhoz, beszélek a macskákhoz, sőt még a madarakhoz is. A minap láttam egy öreg kutyát a liftben, amikor hazaértem az iskolából. Automatikusan így szóltam: „Szép életed volt, igaz öreg harcos?” – és csak ezután vettem észre, hogy a kutya gazdája is a liftben van. Szintén egy öregember… Azt mondta nekem: „Ez nagyon durva tőled, te lány! Mit képzelsz?” Annyira kiakadt, hogy nem is volt időm védekezni. © VK

• Szégyellem kimondani, de undorítóan rossz vagyok a részvétnyilvánításban. Például, amikor a barátom nagymamája elhunyt, felhívtam, és a telefonos beszélgetés végén azt mondtam: „Na jólvan, akkor szia és érezd jól magad!” Vagy egy másik alkalommal, amikor a barátom apja 58 évesen elhunyt és mindenki depressziós volt, én felhívtam és az első dolog, amit mondtam: „Szia! Hogy vagyok, éltek még?” © Vjekoslav

• Van egy furcsa szokásom: amikor nincs otthon senki, néha odamegyek a tükörhöz és köszönetet mondok a képzeletbeli nézőimnek, mivel már több mint egymillióan vannak a csatornámon. Néha olyan érzelmes beszédet mondok, hogy sírni kezdek. Volt egy olyan kínos eset is, amikor a nagymamám bejött a szobába és látta, hogy a tükör előtt motyogok valamit és sírok. Valahogy sikerült őt meggyőznöm róla, hogy csak valami belement a szemembe, és azt próbáltam kiszedni. © VK
• A mai napig elpirulok, amikor eszembe jut, hogy a mozipénztárnál a kasszás fiú az öklébe szorította a visszajárót, majd felém nyújtotta, hogy a tenyerembe öntse, de én valamiért azt hittem, hogy öklöst akar adni, úgyhogy odakoccintottam neki az öklöm. Valami ilyesmi hangja volt: „Puff!” © Tamery
• Egy barátnőmmel álltunk sorban a Starbucksban. Hirtelen megláttuk, hogy egy eszméletlenül jóképű srác készíti a kávét, így hát gyorsan beálltunk hozzá a sorba. Kuncogtunk, zavarban voltunk, elpirultunk, majd hirtelen mi következtünk. A barátnőm rendelt, de láttam, hogy ez a jóképű srác közben végig engem néz. Ekkor valami kattant a fejemben és hirtelen a rendelés helyett a képébe ordítottam: „Emma!” – ekkor a barátnőm a fülembe suttogta: „Nem kérdezte a neved. Csak azt akarja tudni, hogy mit akarsz inni.” Legszívesebben ott helyben elsüllyedtem volna a szégyentől. © Emma Anne
• Sétáltam az utcán, zuhogott az eső. Az utca üres volt, és 30 méterrel előttem megláttam egy lányt. Egy boltban állt és közvetlenül rám mosolygott. Körülnéztem, hogy nincs-e mögöttem senki, mert nem akartam kellemetlen szituációba keveredni, de nem volt, úgyhogy én is mosolyogni kezdtem. Már-már azt hittem álmodom, útban felé pedig azt is elképzeltem, hogy összeházasodunk és milyen szép gyerekeink lesznek, stb. Amikor közelebb értem a szépséghez, megláttam, hogy csak egy próbababa… © Lownmower

• Gyerek voltam még, amikor ez történt. Apám egyik barátja kopogott az ajtón. Apám akkoriban épp nem akarta látni, ezért megkért engem, hogy nyissam ki és mondjam azt neki, hogy nincs itthon. Valamiért nem jutott eszembe jobb, mint kinyitni az ajtót és azt mondani: „Szia, apa megkért, hogy mondjam azt, hogy nincs itthon!” 15 év telt el azóta, de még mindig zavarba jövök, amikor eszembe jut. © dondraper65
• Nyaralni mentem a feleségemmel. Lementünk ebédelni, és azonnal a krémlevesek felé vettük az irányt. Egy-egy hatalmas tányérral szedtünk magunknak, majd leültünk belapátolni, és közben nem győztük dicsérni a levest. Észrevettem azonban, hogy a személyzet nagyon furcsán néz ránk. Amikor megkérdeztem, hogy mégis mi a probléma, közölték, hogy szószokat vittünk leves helyett, és az igazi levesek 1,5 méterrel odébb voltak. © FanatTerlKabota
• Lézeres látásjavításon voltam. Az eljárás után egy jó ideig még mindent meglehetősen homályosan láttam. Épp a műtét utáni estére volt jegyem egy Hamlet színdarabra, és úgy döntöttem, hogy inkább látom homályosan, mint sehogy, úgyhogy elmentem megnézni. A színház felé menet a bejárat előtt egy hajléktalan férfibe botlottam, aki bögrével a kezében várta, hogy pénzt adjanak neki. Jókedvem volt, úgyhogy dobtam bele neki néhány aprót, ami mint kiderült, nagy hiba volt. A férfi ugyanis csak egy állandó vendég volt a színházban, aki kint itta a kávéját a bejáratnál, majd bement a hallba. © allthatrazmataz

Kínos helyzetek nélkül az élet unalmas és kiszámítható lenne, úgyhogy bátran oszd meg velünk hozzászólásban, ha neked is vannak ilyen történeteid!