16 anyuka őszintén mesélt arról, hogyan változott meg az életük 180 fokkal a szülés után

Egy kisbaba érkezése gyökeresen megváltoztathatja az ember életét. Néha ez csak az alvás és a szabadidő korlátozását jelenti. Máskor viszont ez a jeles esemény megváltoztatja a véleményünket a szeretteinkről, sőt, akár még önmagunkról is.

A lényeg, hogy ne csüggedjünk, hanem vonjunk le tanulságokat és próbáljunk meg mindent rendbe hozni. Néha az is jót tud tenni, ha a személyes történeteinket őszintén megosztjuk másokkal. A most következő anyukák is ezt tették.

• A második terhességemre régóta vártunk, majdnem 7 évig nem sikerült teherbe esnem. A közérzetem kiváló volt, az étvágyam is, ettem kettőnk helyett. A terhesség végére több mint 30 kilogrammot híztam. De ez nem zavart. Amíg észre nem vettem, hogy a férjem mintha elkerülne. Mintha ott lenne mellettem, de idegenként.
  Kérdezgetni kezdtem, hogy mi történt, nem jelent-e meg egy másik nő, amíg én az anyasággal vagyok elfoglalva. Eleinte nem akart semmit mondani, de aztán megszólalt. Azt mondta, hogy nézzek már magamra a tükörben, hogy kire hasonlítok – elhíztam, nem figyelek magamra, egy kövér anyuka lettem. Egész éjjel sírtam, és nem tudom, mit csináljak. Mintha ez olyan egyszerű lenne – két gyereket kihordani, megszülni, szoptatni, éjszakákat nem aludni. És a hála helyett – csak panaszt kapok a megváltozott alakomra és a koszos hajamra. © fineburgee / VK

• A férjek gyakran panaszkodnak, hogy a feleségeik igénytelenné válnak, az enyém pedig fordítva. A férjemmel mindketten akartunk gyereket, de nem sikerült. 3 év után végre itthon vagyok gyesen. Külsőleg nem változtam, de állandóan piszkál. Kinek festem magam reggel? Sehova nem megyek, csak sétálni. Miért kellene hozzá magas sarkú cipő, hogyan fogok így babakocsit tolni? A körmök – veszélyesek a gyerekre, a hajat nem szabad festeni, amíg szoptatok, a parfümre pedig allergiás lehet – mondj.
  Már hisztirohamokat kapok néha, elegem van abból, hogy 3 hetente kiabálva kell körmöshöz mennem, vagy egy bolt közepén veszekedni. Igen, értem, a férjemnek pont egy „tipikus anyuka” típus kellene. A külsőmre fordított kiadások szerinte mindig feleslegesek. A legfontosabb neki, hogy ne menjek el a gyerektől egy percre sem, azt pedig, hogy közben én hogyan nézek ki vagy érzem magam, azt magasról leszarja. © fezwrithing / Ideer

• A gyerek születése szó szerint mindent megváltoztat az életed minden területén. Annyira, hogy nekem sok időbe telt, mire rájöttem, hogy alapvetően én még mindig ugyanaz az ember vagyok, aki voltam. Rendbe kellett tennem az önértékelésemet. Fogalmam sem volt, hogy korábban mennyi szabadidőm volt, amíg nem szültem. Ezenkívül nagyon sokáig egyáltalán nem éreztem magam embernek. Egy ideig úgy éreztem, hogy az életem gyakorlatilag abban a pillanatban véget ért, amikor megszületett, és most már csak egy játékos vagyok az ő életében. © Kenziecocktail / Reddit

• Nemrégiben lett saját fitneszedzőm! Korábban egyáltalán nem sportoltam, sőt, bevallom, még a házból kilépni is lusta voltam, mondjuk pl. bevásárolni. Aztán a férjemet és engem is elárasztott a jó hírek hulláma – babát várunk, és később megtudtuk, hogy nem is egyet, hanem kettőt! Most ők lettek a személyes fitneszedzőim. Korán kelni, etetni, majd lemenni a babakocsival a nyolcadik emeletről, sétálni, visszamenni. És ezt így minden nap. Az alakom még sosem volt ennyire jó! © Mamdarinka / VK

• Néha megőrülök a gyerekemtől. Rengeteg energiája van, állandóan mászik valahova, bedugna valamit a konnektorba és mindent a szájába vesz. Olvastam, hogy ez egy olyan korszak, amikor a gyerekek felfedezik a világot. Jó lenne, ha most már lassacskán könnyebb lenne, mert a fáradtságtól és a tehetetlenségtől minden este hisztizem. Tegnap 10 percre magára hagytam. A kis fickónak sikerült kihúznia a szemetesvödröt, felborítani és kiönteni mindent a padlóra. Amikor rajtakaptam, banánhéjjal a fején ült. © shannon / VK

• A terhesség alatt nem volt semmilyen különösebb kattanásom, talán azért, mert az utolsó pillanatig dolgoztam, és a szellemi munka nem enged ellazulni. De a szülés nagyon megviselt. Három nappal a császármetszés után megnéztem a varrást a hasamon, borzalmas volt. Úgy gondoltam, hogy ilyen marad. Hogy sírtam! © radicallaveer / VK

Még nincs vége, a történetek a hirdetés alatti gombbal folytatódnak!

• Sokkal jobban fáradok. Nem sokkal az első után megszületett a második is, és a napok észrevétlenül repülnek. Reggel felkelsz, elkezdesz foglalkozni a gyerekkel, és mire észbe kapsz, már este 10 óra van, és te ott fekszel a kanapén. © jarjums/Reddit

• Mindenkinek megvan a maga tapasztalata. A legnagyobb változás az volt, hogy elvesztettem a lehetőséget, hogy azt tegyem, amit akarok, akkor, amikor akarok. Este meg kell etetni a gyereket és le kell fektetni. Ha mindent jól csinálsz, a maradék szabadidődet este talán magadra fordíthatod. Alig töltünk időt a barátainkkal, akik vagy messze laknak, vagy nekik sincs saját gyerekük. Összebarátkoztunk a szomszédokkal, akiknek van gyerekük, és akik gyakran összeülnek a környékbeli parkban. © aftonroe / Reddit

• Ma a fiam kiborított egy egész fazék pörköltet a padlóra. Fél órával az étkezés előtt megfosztotta a családot a vacsorától. Nyugodtan összeszedtem a pörköltet, kidobtam, megmostam a gyereket, felmostam a konyhát, 20 perc alatt összedobtam egy rakott tésztát, és elfelejtettem az egészet. Nem sírtam, nem voltam ideges, még a gyereket sem büntettem meg. Szerintetek ez már az anyasági immunitás? © Mamdarinka / VK

• Láttatok már üzletekben a földön fetrengő, vergődő és visító gyerekeket? Én is láttam. És a fiam születése előtt naiv módon azt hittem, hogy ezek a gyerekkori hisztériák a nevelés hiányából erednek, és én egyáltalán nem akarok ilyen szülő lenni. Ma pedig a kétéves gyerekem a szupermarketben hisztirohamot kapkodott, a padlóra dobálta magát, megpróbált mindent eltaposni és sikított. Szó szerint a kezénél fogva vonszoltam ki a boltból, miközben idegesen kifizettem azt a néhány gyümölcsöt, amit tönkretett.
  És nem volt semmi előzménye. Egyszerűen csak a gyerek azt akarta, hogy ő maga pakolja bele a gyümölcsöket a zacskóba. Le a kalappal azok előtt a szülők előtt, akik hősiesen átvészelik gyermekeik hisztijeit. © Yazaemamas/Pikabu

• A kislányom 4 hónapos volt. Az egyik éjszakai etetéskor azt mondtam a férjemnek: „Hozd ide szoptatni a másikat is!” Rám nézett, legyintett egyet, majd elfordult és elaludt. Én meg ott feküdtem és gondolkodtam: „Hogy képzeli ezt?! Most megetetem a lányomat, aztán még a fiamat is szoptatnom kell…mikor fogok tudni én is aludni egy kicsit?” Csak 10 perc múlva esett le, hogy a fiam már 7 éves, és a másik szobában alszik. © scarletjumbled / VK

• A prioritások megváltoznak, a nyaralás már nem pihentető, egyre fontosabbá válik a stabil jövedelem fenntartása, és számos új téma merül fel, amelyekben nézeteltérés lehet a partnereddel. © wooter99/Reddit

• Három gyerekem van: 7 éves, 5 éves és 15 hónapos. A legnehezebb az, hogy mennyire gondosan kell megtervezni a legapróbb dolgokat is. Fel kell öltöztetni a gyerekeket. Be kell őket kötni a gyerekülésekbe. Ki kell számolni, hogy mennyi ideig leszünk távol – nem fog-e ebbe beleszólnia az alvás, az etetés vagy az uzsonna ideje? Két tartalék pelenkát vigyünk vagy hármat? Kell-e vinni cumisüveget vagy uzsonnát? Hogyan tartsuk hidegen a cumisüveget? És így tovább. Régen borzasztóan szervezetlen ember voltam. Most van listám és menetrendem, terveket készítek és tartom magam hozzájuk. Ez nagyon klassz. © Louis_Farizee / Reddit

• Rájöttem egy fontos dologra: ha gyereket akarsz, csakis magadra számíts. Az első házasságom korai volt, rögtön az esküvő után teherbe estem. A férjem örült, ígérte, hogy a tenyerén fog hordozni. Amikor megszületett a fiunk, egyenesen a plafonig ugrált örömében. De a gyerek csak üvöltött, és a férjem pedig hamar megunta az apaszerepet. Túléltem, megbirkóztam vele, elváltam. Másodszor már cinikus nőként mentem férjhez. A második férjem kedves, gondoskodó, nagylelkű volt. Imádta a fiamat, még egy lányt is akart. Sokáig gondolkodtam, de végül megszültem.
  És a férjem megmutatta a valódi arcát! Amikor régen én kerestem többet, én soha nem kérdeztem meg, hogy mire költi a pénzt. Most, hogy tőle függök, elkezdte kontrollálni a költéseimet. A gyes a pelenkára és a gyerekre ment, a háztartásra pedig könyörögnöm kellett a pénzért! Híztam a szülés után, de nem volt miből vennem még egy melltartót és bugyit sem. Végül elváltunk. Van egy tinilányom, és mindig azt mondom neki, hogy csak akkor legyen gyereke, ha ő maga is úgy érzi, hogy egyedül is meg tud birkózni mindennel, az elejétől a végéig. © fourjeer / Ideer

• A férjemmel mindketten karrieristák vagyunk, reggeltől estig dolgozunk, és otthon idill van. De nemrég elmentem gyesre. A férjem csak éjszakára jön haza, szabadidőben szemináriumokra jár, videóleckéket néz vagy alszik. Csak a testével van ott velünk. Ha beszélünk, akkor csak a munkájáról beszélünk, ha van időnk egyáltalán beszélgetni. Nem tudom hibáztatni, mert csodálom, amikor valaki ennyire elhivatott a munkája iránt, ráadásul ő a mi lelkiismeretes kenyérkeresőnk. De érzem, hogy inkább partnerek vagyunk, mint család. Ostobaság lenne emiatt megsértődni, de mégis fáj a szívem. © tubetumble / Ideer
• A lányomat mostanában minden érdekel, ezért a férjemmel hősiesen tűrünk és válaszolunk minden kérdésére, mint például: „Miért kék az ég?”, „Miért nem szabad a hegesztésre nézni?”, „Léteznek-e tündérek és sellők?” És ebből van körülbelül 100 naponta. Szombati reggel, 5 óra. A férjemmel arra ébredünk, hogy kinyílik az ajtónk, és belép a lányunk. Befeküdt közénk és elég hangosan megszólal: „Apa”. A férjem álmosan megkérdezi, hogy most mégis mit akar. Először síri csend, meg se szólal. Aztán zavartan: „Jaj, még nem találtam ki.” © ballfourth / VK

Számodra mi okozta a legnagyobb meglepetést vagy változást, amikor megszületett a gyermeked?