15 történet arról, hogy mi történhet, ha örökbe fogadod valaki másnak a gyermekét

Gyermekek milliói nőnek fel szülők nélkül, miközben rengeteg felnőtt nem tud vagy nem akar gyermeket vállalni. Néha ezek a csoportok találkoznak, és igazi családdá válnak. Azonban a valóság nem mindig mesébe illő: az örökbefogadott gyermekek és szüleik számára számos kihívást tartogathat az élet. Felbukkanhat valaki a gyermek múltjából, a gyerek rossz útra térhet, de az is előfordulhat, hogy a szülők nem tudják igazán szeretni. Persze akadnak olyanok is, akiknél minden úgy alakul, mint a filmekben.

A Liked.hu hisz benne, hogy minden embernek, legyen az felnőtt vagy gyerek, joga van a boldogsághoz és a szeretethez. Figyelmeztetünk, hogy a mai történetek némelyike könnyeket csalhat a szemedbe – örömkönnyeket és bánatkönnyeket egyaránt.

• 17 évvel ezelőtt a feleségemmel örökbe fogadtunk egy ázsiai kisfiút, egy kínai családból. A szülők tinédzserek voltak, ezért nem kérdeztük őket túl sokat a múltról. Nagy hiba volt. Kínaiul taníttattuk, elvittük Kínába, hogy megismerje a gyökereit. Majd felnőtt, és eljött az ideje a főiskolának. Nem sokkal később megtaláltuk a régi iratokat, és mit ad Isten, a szülei neve Park és Kim volt! Ezek koreai nevek! A fiam nem kínai! © ismeretlen szerző / Reddit
• A nagynénéméknek volt egy gyerekük, de aztán a nagynénémnek súlyos egészségügyi problémái lettek, és többé nem lehetett gyereke. Ezért úgy döntöttek, hogy örökbe fogadnak egy kisfiút és egy kislányt egy gyermekotthonból. Egy évvel később a kisfiúnál gluténallergia alakult ki. A nagynénémnek pedig cöliákiája van, azaz gluténérzékenysége. Furcsa véletlen? De ez még nem minden. Nem sokkal azután, hogy örökbe fogadták a kislányt, felhívták őket a gyerekotthonból. Közölték, hogy a kislány édesanyja lupusszal volt beteg, ezért adta örökbe a gyermekét. Nos, a nagynéném második súlyos betegsége a lupus. © DevoutandHeretical / Reddit
• Gyerekkoromban azt hittem, hogy engem vagy a bátyámat örökbe fogadták. Vágytam a drámára, mint a filmekben. Aztán néhány évvel ezelőtt véletlenül megtudtam, hogy a nagypapám nem vér szerinti: örökbe fogadta az apámat. Hirtelen minden a helyére került, hiszen az apám egyáltalán nem hasonlít a nagypapára. Most nem tudom, hogy hagyjam a dolgokat a maguk útján, a nagyszüleim lelkiismeretére bízva a dolgot, vagy elmondjam az apámnak (aki már elmúlt 50 éves). Nekem már vannak gyerekeim is. Én elmondanám a gyerekeimnek, ha örökbe fogadtuk volna őket, de ez nem az én titkom. © ismeretlen szerző / Ideer
• A barátnőmnek van egy lánya, akit négy hónapos korában fogadtak örökbe. Most már 16 éves. Boldogan éltek, de egy nap a barátnőm unokatestvére, miután találkozott a lánnyal, megkérte, hogy vigyen neki egy táskát, majd hálából felfedte neki a családi titkot. A szemrehányásokra azt válaszolta, hogy öreg, nem ért semmit, és amúgy is azt hitte, hogy ez nem titok. Kiderült, hogy a nagynénit egyszerűen a féltékenység gyötörte: a fia és az unokája rossz útra tértek, míg ez a „különc” gyerek ennyire jól viselkedik. ,,Minden titokra fény derül, és felelni kell a tetteitekért” – mondta a gonosz öregasszony. © irina.che / Pikabu

,,Ő a biológiai anyám. Fotó a 80-as évek környékéről. Oroszországból származik. Engem pedig új-zélandiak fogadtak örökbe. Nem tudtam, hogyan néz ki, amíg 21 éves koromig nem találkoztam vele. Ez a találkozás megváltoztatta az életemet.”

• Kambodzsában születtem, és 8 hónapos koromban örökbe fogadtak, így az egész életemet az Egyesült Államokban töltöttem. Amikor a szüleimmel sétálok az utcán, az emberek azt hiszik, hogy nem hozzájuk tartozom. Egyszer kicsit lemaradtam mögöttük, és a járókelők megkérdezték tőlem, hogy nem vesztem-e el. Vicces volt. © ItsTrueChaos / Reddit
• Anya mesélt egy osztálytársáról, akit örökbe fogadtak. Elmondták neki, hogy egy másik néni szülte. Kb. 10 évvel később ez a néni meggondolta magát, megtalálta a lányt (mivel ugyanazon a településen éltek, így nem volt nehéz), és odament hozzá az utcán, mondván, hogy ő az édesanyja. A lány megijedt, elszaladt, és a kertekben, udvarokon bujkált egy barátnőjénél, csak hogy az a néni ne találja meg a házukat (a lány nem gondolta át, hogy az a néni már amúgy is tudja, hol laknak). © RA3YMKA / Pikabu
• A férjemmel 25 évesek vagyunk, és van egy fiunk. Egy tragédia során a családunkban elvesztettünk egy baráti házaspárt egy balesetben. Tízéves fiuk maradt hátra, akit a családja nem akart befogadni. Egy családi megbeszélésen úgy döntöttünk, hogy örökbe fogadjuk a fiút. Míg a bürokratikus procedúra zajlott, kiderült, hogy ismét terhes vagyok, ráadásul ikrekkel. Végül örökbe fogadtuk a fiút. Most nagy családunk van: férjem, 2 fiunk és 2 ikerlányunk. Békében és harmóniában élünk, nagyon boldogok vagyunk. © ismeretlen szerző / Ideer

• 30 éves korára anyukámnak már 4 vetélése volt. Végül orvosi segítséggel sikerült teherbe esnie velem. De itt nem állt le. 40 évesen még mindig négy gyereket akart, ezért apámmal két lányt és egy fiút fogadtak örökbe a gyerekotthonból, „hogy a ház tele legyen gyerekekkel”. A probléma az volt, hogy anya már elég idős volt. Három gyerek pelenkázása egyszerre meglehetősen nehéz feladatnak bizonyult. Ezenkívül a bátyámmal is gondok adódtak: nem tudott járni, és speciális terápiára volt szüksége. Kb. 6 év múlva anya elkezdett úgy gondolni ezekre a gyerekekre, hogy „átkozottak”. Először a beteg bátyámat érte a düh, majd a lányokat, végül engem. Mindannyian rosszak lettünk neki. De mi túléltük, és továbbmentünk az életben, anya pedig meghalt, amikor még gimnazisták voltunk. © ismeretlen szerző / Quora

,,Ez az első fotó, amit a biológiai nagymamámról láttam. Még gyerekként örökbe fogadtak, és soha nem tudtam, honnan származom. Valószínűleg Írországból.”

• A mentorom és a barátnőm úgy döntött, hogy örökbe fogad egy gyereket. Hegynyi papírmunkát kellett elrendezni ehhez. Én is ott voltam a kezesek között, mert egy „problémás kisfiút” fogadott örökbe. Mindenki aggódott, hogy nehéz dolga lesz: a kisfiú a korához képest alacsony volt (1 éves), gyenge volt, és nyilvánvalóan elmaradt a szellemi fejlődésében. Most 14 éves, az édesanyjával Montenegróban él, sportversenyeken díjakat nyer, és a kitűnő tanulmányi eredményekért okleveleket kap. A mentorom azt mondta: „Én csak azt láttam, hogy hiányzik neki a szeretet!” © ItsTrueChaos / Reddit
• A férjemmel gyerekeket fogadtunk örökbe, mert nem lehetett sajátunk. Még lombikbébi programot is próbáltunk, de nem jártunk sikerrel. Hosszú vívódás után úgy döntöttünk, hogy két, öt és hat éves fiút fogadunk örökbe. Ők már három éve nevelőszülőknél éltek. Teljesen tisztában voltunk vele, hogy valószínűleg lesznek problémák a fejlődésükkel és a viselkedésükkel is. Most a fiúink 20 és 21 évesek. A lelkem mélyén tudom, hogy mi mindig is az igazi szüleik voltunk, ők pedig a mi gyerekeink. Amikor lombikbébi programon vettünk részt, két életképes embriót kaptunk. A terhesség nem tartott sokáig, de a doktornőnk odaadta nekünk az ultrahangfelvételeket. Eltettem őket, és azóta is mindig arra gondoltam, hogy valahol a világban vár ránk két gyerek. És meg is találtuk őket. © Ruth Alborough / Quora
• Ismertünk egy asszonyt, aki háromszor ment férjhez és vált el, mert nem tudott teherbe esni. 42 évesen újra férjhez ment. A szomszéd lány szült egy kisfiút, és szégyenében az asszonynak adta, attól tartva, hogy kitagadják otthon. A kisfiút örökbe fogadták, és csoda történt. Az asszony egymás után három fiút szült, a nevelt fiú pedig a család kedvence lett. © Paul Johnson / Quora
• Az egyik lányom tízéves korában hazahozott aludni egy barátnőt. A látogatás 13 évig tartott. A lány sok mindenen ment keresztül, és tudta, hogy nem tervezett gyerek volt. Akkor először éreztem azt életemben, hogy feltétel nélkül kell szeretnem valakit. Nagyon szeretem a biológiai gyerekeimet, de ezt a lányt talán még jobban. Mert neki nem adatott meg az a luxus, hogy tudja, biztonságban van. Megváltoztatta az életünket. Most mind a négy gyerekem remek ember, ez a lány pedig főiskolára jár, hogy egészségügyi dolgozó legyen. Mi a családja vagyunk, ő pedig a miénk. © Renee LaCoste Long / Quora

„Rögtön a születésem után örökbe fogadtak. Végre megtaláltam a nővéreimet! Egy apánk van, és 20 éve kerestük egymást!”

• A barátnőm húga nem tudott teherbe esni. Az orvosok azt mondták, hogy lehetséges, de nem valószínű. Azt tanácsolták, hogy várjanak a kórházban, hátha lesz olyan anya, aki lemond a gyerekéről. Fél év múlva csoda történt: bővült a család. Minden rendben volt, eljött a szülés ideje, és a kórházba ment. Ugyanabban a kórteremben feküdt egy lánnyal, aki néhány órával a szülés után lemondott a gyerekéről, majd eltűnt. A lényeg: a barátnőm húga két gyermekkel tért haza a kórházból. © Ruth Alborough / Quora
• Mielőtt belevágtunk volna az örökbefogadásba, sokat gondolkodtam. Nem szeretem a csecsemőket, jobban kedvelem a tinédzsereket: érdekesebbek. Azt hittem, ez minden férfival így van, és amikor meglátják az újszülött fiukat vagy lányukat, valami megváltozik bennük, és beleszeretnek. De vajon én is így fogok érezni, amikor meglátom a nevelt fiamat? Biztos voltam benne, hogy szeretni fogom, de vajon első látásra? Ezen a gondolaton rágódtam hónapokig. Aztán az a nő, akinek a gyerekét örökbe akartuk fogadni, megszülte a babát, és minket szinte azonnal beengedtek a kórterembe. Megláttam őt. És valami megmozdult bennem. Nehéz leírni, de az első pillanatban tudtam, hogy ez az én fiam. © Paul Johnson / Quora
• A nagybátyám és a felesége örökbe fogadtak egy kislányt (3 éves volt). Azóta már 8 év telt el. Minden tökéletes volt: a kislány a család részévé vált. Nem tudta, hogy örökbe fogadták. Az utóbbi időben furcsa dolgokat vettünk észre: a beszélgetésében olyan tények merültek fel, amelyeket nem tudhatott volna. Például a barátnőjének mesélt egy állítólagos testvérről. A barátnő továbbadta az információt az anyjának, aki pedig a nagybátyáméknak. A nagybátyám és a felesége beszéltek a lánnyal, és kiderült, hogy az utcán odament hozzá egy asszony, aki a nagynénjének mondta magát, és elárulta, hogy a szülei nem valódiak, ő pedig az unokája. A kislánynak volt egy bátyja is. Titokban telefonon és személyesen is beszélgettek, a nagynéni még vendégségbe is hívta a lányt, de ő nem ment el. A szülők, miután megtudták a dolgot, felvették a kapcsolatot az asszonnyal, és figyelmeztették, hogy az örökbefogadás titkának felfedése jogellenes. Az idős nő belátta a hibáját, azóta a nagyszülők felügyelete mellett tartják a kapcsolatot az unokával. A helyzet úgy tűnik, rendeződött, de továbbra is kérdés marad, miért viselkedett ilyen tapintatlanul a nagymama. © Albertino1989 / Pikabu

Ismersz olyanokat, akik gyermeket fogadtak örökbe?