- Azt hiszem, minden temetőben körmök nőnének ki a földből, ha ez igaz lenne. © fruitloop1863 / reddit
Manapság minden információt egyetlen kattintással megtalálhatunk, hála a Google keresőnek és a mesterséges intelligencia szoftvereknek. Ennek ellenére azonban az emberek még mindig hisznek olyan városi legendákban és mítoszokban, melyeket már rég el kellett volna felejteni.
A Liked.hu-nál most összegyűjtöttünk néhány ilyen népszerű tévhitet, és néhány mondatban elmagyarázzuk, hogy miért alakulhattak ki, illetve hogy miért nincs valóságalapjuk.
1 tévhit: A belélegzett oxigén nagy része a fáktól származik.
Amikor iskolába jártál, valószínűleg tanultál arról, hogy a fák és más növények a fotoszintézis során szén-dioxidot használnak fel – amit mi lélegzünk ki -, és ennek melléktermékeként oxigén keletkezik – amit mi lélegzünk be. Az emberek gyakran feltételezik, hogy a belélegzett oxigén nagy része a fákból vagy más növényzettel benőtt erdőkből származik, de ez nem igaz.
A National Geographic szerint a Földön található oxigénnek csak mintegy 28%-a származik az esőerdőkből. Az oxigén túlnyomó része – valahol 50% és 85% között – valójában tengeri növényekből származik, például az óceánban élő moszatokból és fitoplanktonból.
2 tévhit: Az kaszáspókok a legmérgezőbb pókok a világon, de a csáprágóik egyszerűen nem elég nagyok ahhoz, hogy elég mérget eresszenek ki.
A kaszáspókok alatt valójában több különböző féle pókot értünk. Ezek többsége egyáltalán nem termel mérget, míg amelyik igen, annak mérge is jelentősen eltörpül az emberre halálos veszélyt jelentő pókok, például a fekete özvegy mérgéhez képest. A kaszáspókok csípése csak nagyon ritka esetekben igényel bármiféle orvosi kezelést.
3 tévhit: Albert Einstein megbukott a matekból.
A népszerű mítosz, miszerint Einstein megbukott az iskolában matematikából, hamis, annak ellenére, hogy számos oldal és forrás ennek ellenkezőjét állítja. A Time Magazine szerint 1935-ben egy princetoni rabbi mutatta meg neki a „Ripley’s Believe It or Not!” hírhedt rovatát, amely azt állította, hogy megbukott matematikából. Einstein így válaszolt: „Soha nem buktam meg matematikából… 15 éves korom előtt elsajátítottam a differenciál- és integrálszámítást”.
4 tévhit: a haj és a körmök halál után is nőnek.
A BBC szerint mind a körmünknek, mind a hajunknak energiára van szüksége ahhoz, hogy új sejteket termeljen és növekedjen, és ez az energia a glükóz elégetéséből származik. Ehhez oxigénre van szükség, de a szív a halál után már nem pumpál oxigént a vérünkbe, így a glükóz nem tud elégni, vagyis növekedés sem történhet.
Ez a mítosz valószínűleg azért maradt fenn az évek során, mert a testek képesek a halál után a haj vagy a köröm növekedésének illúzióját kelteni. Valójában azonban az történik, hogy a bőr visszahúzódik, mert kiszárad, ami viszont azt a látszatot kelti, hogy a haj vagy a köröm hosszabb lett.
5 tévhit: A testszőrzet minden borotválkozáskor vastagabb és sötétebb lesz.
Számos tanulmány megállapította, hogy a borotválástól nem válnak vastagabbá a szőrszálak. Hank Green azonban több okot is kifejtett, amiért ez az átlagember számára így tűnhet. Először is, a szőrzet idővel kivilágosodik a napsugárzás vagy a kémiai vegyületek hatására, így világosabbnak tűnik, mint a borotválkozás után visszanövő szőrzet.
Ami a szőrzet vastagságát illeti, a borotválkozás módja is hozzájárul az illúzióhoz. A borotválás a gyantázással ellentétben nem húzza ki az egész szőrt a tüszőből – csak egy részét vágja le. A szőrszálak végei, amelyeket látunk, általában vékonyabbak, kúposabbak és puhábbak. Borotváláskor a szőrszálat a legvastagabb részükhöz közel vágjuk le. Ez nem jelenti azt, hogy a testszőrzeted vastagabban nő vissza, csak mindig vastagabb a tüszőhöz közelebbi rész.
6 tévhit: A szerencsesüti kínai.
A szerencsesüti-szerű, ugyanilyen formára hajtogatott és egy szerencsés szöveget tartalmazó keksz az 1870-es évekből, a japán Kiotóból származik. A „tsujiura senbei” nevű változatuk nem volt édes, mint a ma ismert szerencsesütik, hanem misóval és szezámmal ízesítették. Úgy vélik, hogy a keksz valahol az 1880-as évek és az 1900-as évek eleje között került az Egyesült Államokba, amikor japán bevándorlók érkeztek Kaliforniába, mivel a kínaiak kizárásáról szóló törvény miatt olcsó munkaerőre volt szükség.
A japán bevándorlók végül gyakran olyan éttermeket nyitottak, amelyekben nem japán, hanem kínai ételeket árultak, mivel az amerikaiak nem lelkesedtek annyira a nyers halak fogyasztásáért. Úgy vélik, hogy az amerikaiak elvárása, hogy az étkezés végén desszertet kapjanak, arra késztette az étteremtulajdonosokat, hogy szerencsesüteményt kínáljanak a főfogások mellé.
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
7 tévhit: Ha lenyelsz egy rágót, az hét évig a szervezetedben marad.
David Milov gyermekgasztroenterológus a Yale Scientificnek elmondta: „A rágógumi eléggé immunis az emésztési folyamatra. Valószínűleg lassabban halad át, mint a legtöbb élelmiszer, de végül elkerülhetetlenül is átmegy rajta”.
8 tévhit: Szent Patrik ír volt.
Annak ellenére, hogy Szent Patrik Írország védőszentje (és a Szent Patrik-nap általában az ír büszkeség és kultúra ünnepe), valójában Skóciában született. Írországban kötött ki, miután ír kalózok elrabolták és pásztorként tartották fogva.
Hat év után megszökött és visszatért Nagy-Britanniába, majd állítólag látomása volt, amely azt mondta neki, hogy katolikus misszionáriusként térjen vissza Írországba – amit meg is tett. Ír emberek ezreit térítette át a katolikus hitre, innen ered az „Írország védőszentje” cím, és az a feltételezés, hogy ő maga is ír.
9 tévhit: A cukor hiperaktivitást okoz.
A széles körben elterjedt mítosz az 1970-es évek végén terjedt el, a Why Your Child Is Hyperactive (Miért hiperaktív a gyermeked?) című könyv és egy tanulmány miatt. A New York Times szerint ez valószínűleg azért volt így, mert abban az időben a hiperaktivitás és az ADHD kezelésére felírt stimuláns gyógyszereket nem annyira szerették a szülők, ezért könnyebb volt azzal magyarázniuk maguknak, hogy az étrend megváltoztatásával is képesek kezelni a gyermek hiperaktivitását, mintsem gyógyszeres kezelés alá vetni.
A tanulmányt azonban a tudósok nem támogatták széles körben, ráadásul újra és újra megcáfolták. A tanulmány szerint „a szülők erős meggyőződése az elvárásoknak és a közös asszociációnak köszönhető”.
10 tévhit: A lemminik gyakran vakon követik egymást, és ezért nem ritka, hogy tömeges öngyilkosságot követnek el.
Ez a mítosz egy 1985-ös, Disney által gyártott vadonról szóló dokumentumfilmre vezethető vissza, amelyben volt egy rész arról, hogy a lemminik furcsa mód tömeges öngyilkosságot követnek el. Egy 1983-as vizsgálat során kiderült, hogy a dokumentumfilm rendezője úgy hamisította meg a felvételeket, hogy a lemminiket ledobta a szikláról, majd úgy szerkesztette meg, hogy valóságosnak tűnjön. A mítosz azonban sokak fejében még mindig él.
11 tévhit: A középkorban laposnak hitték a Földet.
A középkorban az emberek nem gondolták, hogy a Föld lapos – tisztázza Kate Rogers, a Delaware-i Egyetem filozófiaprofesszora. A 9. századtól kezdve a művelt emberek számára közismert volt hogy a Föld gömbalakú, köszönhetően Arisztotelész felfedezéseinek és a saját megfigyeléseiknek.
12 tévhit: Ha beteg vagy és burgonyát teszel a zoknidba, az „meggyógyít”
A hiedelem szerint a burgonya méregtelenítő hatású, és a talpon keresztül felszívja/elszívja a méreganyagokat a szervezetből. Ezt sokan azért is hiszik el, mert a szeletenként zokniba tett burgonyák azon része, mely a bőrhöz ér, néhány óra alatt feketévé válik.
Valójában a burgonya nem azért feketedik meg, mert felszívja a méreganyagokat a szervezetből, hanem azért, mert oxidálódik. Az Idaho Potato Commission szerint, ha a nyers burgonyaszeletek levegőnek vannak kitéve, akkor elsötétedhetnek. Ezenkívül, ha a burgonyavágáshoz használt kés vasat tartalmaz, az szintén okozhatja a burgonya megfeketedését. A WCNC megkérdezett egy orvost, Dr. Karla Robinsont, hogy a méregtelenítő állításnak van-e valami igazságalapja, mire ő megerősítette, hogy nincs bizonyíték arra, hogy ez igaz lenne.
13 tévhit: A farkasok között vannak „alfa” és „béta” tagok.
A Scientific American szerint a vadbiológusok többnyire már nem használják az „alfa” és a „béta” kifejezést, mivel a farkasfalkák valójában inkább családként működnek a vadonban. Az 1900-as évek közepén a kifejezésekhez vezető tanulmányokat fogságban tartott farkasokon végezték, amelyek sokkal másképp működnek, mint a vadon élő falkák.
Ezek a farkasok gyakran nem egy vérvonalból származtak, ami sokkal valószínűbbé tette a falkán belüli hierarchiáért folytatott harcot, szemben a vadon élő farkasokkal, amelyek a szülőkből és utódaikból állnak. A vadonban a falka minden tagja engedelmeskedik a falka anyjának és apjának, nem harcolnak velük a dominanciáért.
Ismersz még olyan városi legendát vagy mítoszt, amit az emberek igaznak hisznek, pedig bizonyított tény, hogy nem így van? Ha igen, meséld el nekünk hozzászólásban!
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
