- A dubaji Marina öböl körül
- A Sheikh Zayed út mentén, Dubajban, pár kilométeres szakaszon
- Abu Dhabi tengerpartján
- A világ legmagasabb épülete (Burj Khalifa)
- A világ legdöntöttebb épülete (Capital Gate torony Abu Dhabiban, 4,5-szer nagyobb dőlésszöggel, mint a Pisai ferde toronynak – 18 fok a „mindössze” 4 fokkal szemben)
- A világ legnagyobb tengeri vízzel öntözött parkja (Al-Jaraf palota körül Abu Dhabiban)
- A világ legnagyobb élővirágos szőnyege
- A világ legnagyobb lézershow-ja
- A világ legnagyobb bevásárlóközpontja (Dubai Mall)
- A legdrágább karácsonyfa
- A világ legnagyobb tömegű reggelije
- A világ legmagasabb csokoládé szobra
- A világ leghosszabb aranylánca (erről bővebben alább)
- A világ legnagyobb origamija
- A világ leghosszabb szelfibotja
- A statisztikák szerint az UAE-ban élő lakosok évente átlagosan 38 gramm aranyat vásárolnak.
- Dubajban található a világ legnagyobb aranypiaca, amely közel 400 ékszerboltból áll.
- Az Emírségekben készítették el a valaha volt leghosszabb aranyláncot (5,5 km) és a legnehezebb aranygyűrűt (64 kg), mind a kettő bekerült a rekordok könyvébe.
- Az országban léteznek aranytömböt kiadó automaták, és számos luxusüzletben arannyal is lehet fizetni.
Ez az ország valószínűleg sokak számára ismerős a közösségi oldalakról vagy hallomásból, de biztos, hogy még mindig képes meglepetést okozni. Olaj és gáz, forróság és tenger, öt- (sőt néha hét-) csillagos szállodák és gigantikus felhőkarcolók, milliomos sejkek és milliós nagyságrendű gazdag turisták – talán ezek a leggyakoribb sztereotípiák az Emírségekkel kapcsolatban.
De ha egy kicsit mélyebbre ásunk és jobban odafigyelünk, kiderül, hogy ennek a közel-keleti országnak a sajátosságai jóval tágabbak és változatosabbak, mint gondolnánk. Ma tíz ilyen sajátosságról fogunk beszélni.
Vágjunk is bele!
10. Minden növényt öntözni kell
Az Egyesült Arab Emírségek területének nagy részét a Rub-al-Khali sivatag foglalja el, amely az Arab-félsziget sivatagkomplexumának része. A nyári hónapokban a hőmérséklet itt gyakran meghaladja a 40, sőt 50 fokot is, télen pedig ritkán süllyed 20 fok alá. De ebben semmi furcsa nincs. Az viszont furcsa, sőt meglepő, hogy az Emírségekben még ilyen éghajlati körülmények között is sikerül mindenféle virágot és növényt termeszteni. Dubajban pedig egyenesen a világ egyik legnagyobb virágparkját, a Dubai Miracle Gardent hozták létre. Hogy lett ez lehetséges? Kizárólag a kitartásnak és persze a sok-sok milliós befektetésnek köszönhetően.
Ha bármelyik virágágyra vagy virágos rétre pillantunk az Emírségekben, észrevehetjük, hogy minden virág mellett egy speciális lyukakkal vagy elágazásokkal ellátott tömlő fut, amelyből a növények számára szükséges víz jut el, szigorúan csak a szükséges mennyiségben. A használt öntözési módszert csepegtető öntözésnek nevezik, ami azt jelenti, hogy a vizet kis adagokban, szabályozottan juttatják el közvetlenül a termesztett növények gyökérzetébe adagolók segítségével. Az Emírségek utcáin ma látható növények szinte mindegyikét utólag telepítették be az országba, beleértve a pálmafákat is, amelyekkel itt is gyakran találkozhatunk. Természetesen ez a fajta szépítés nem olcsó, a szépségnek meg kell fizetni az árát. Tehát annak, aki leszakít egy virágot, vagy kárt okoz egy pálmafában vagy bármely más növényben, súlyos bírságot kell fizetnie, 1000 dollár felett.
9. Légkondicionált buszmegállók
A forró, száraz éghajlat egy másik következménye az országban található több ezer, légkondicionálóval felszerelt tömegközlekedési megálló. Ez nagyon hasznos, ha a buszodra még 20 percet kell várnod, és kint 40 fok van. Az igazság az, hogy a tömegközlekedés az ország városaiban meglehetősen gyengén fejlett (kivéve talán a dubaji metrót, amiről később lesz szó), és főleg a vendégmunkások használják (akikről még beszélni fogunk), így maguk a megállók is viszonylag kicsik és zsúfoltak, a néhány évvel ezelőtt ígért wifi pedig még mindig nem működik bennük.
A megállókat ingyenesen lehet használni, akkor is, ha nem vársz tömegközlekedési eszközt. A fenntartásukra fordított források állítólag a megállókon elhelyezett reklámokból származnak. De itt van a bökkenő: az Egyesült Arab Emírségekben tett látogatásom során mindhárom megállóba, ahová betértem, egyikben sem működött a légkondicionáló. Nem tudom, hogy ez mindig így van-e, vagy csak télen kapcsolják ki őket, mert az arabok számára a +25 fok már hűvösnek számít, de ez az igazság.
8. Vendégmunkások és expaatok
Az már régóta nem tűnik furcsának vagy akár egy kicsit is figyelemre méltónak, hogy egy országban sok a vendégmunkás. Az Egyesült Arab Emírségek esetében azonban ez a szám így is kimagasló: az őslakosok aránya alig 10%. És még ha azokat az arabokat is „sajátunknak” tekintjük, akik a szegényebb arab országokból (Jemen, Irak, Egyiptom, Szudán) érkeztek, akkor is kevesebben lesznek, mint az ország lakosságának egyharmada.
A migránsok az 1990-es években, a kőolajdollárokkal együtt áramlottak az Egyesült Arab Emírségekbe. Ma a legtöbbjük Pakisztánból, Indiából, Bangladesből, Srí Lankából, Nepálból és Dél-Ázsia és a Fülöp-szigetek más országaiból származik, és ideiglenes munkavállalóként vándoroltak be az Egyesült Arab Emírségekbe. Azok számára, akik alacsony képzettséget igénylő munkát végeznek, az átlagbér 500-1000 dollár között mozog, és fontos juttatás a gyakran biztosított lakhatás, sőt néha az étkezés is. Természetesen az emírségekbeli migránsok nem is álmodhatnak ilyen bérekről a hazájukban.
Ugyanakkor az Egyesült Arab Emírségekben sok az expaat is, akik szintén munkavállaló migránsok, de szűkebb értelemben, vezetők és „fehér galléros” munkavállalók, főként európaiak és amerikaiak. Számuk a becslések szerint eléri az félmillió főt.
Íme egy fotó egy dubaji közstrandról. Hány őslakos arabot látsz rajta? A helyes válasz: nulla. Természetesen lehet érvelni azzal, hogy a helyiek nem járnak közstrandokra, és amúgy sem fürdenek túl gyakran az éghajlat ellenére. Azonban a példa meglehetősen beszédes, és a strandon kívül a metrót csúcsidőben vagy egy bevásárlóközpontot is lehetett volna fényképezni. Utóbbiban valószínűleg látni lehet két-három arabot a tömegben, és a bevásárlóközpont talán az egyetlen hely lesz, ahol találkozhatsz a helyi őslakosokkal, miután kilépsz a repülőtérről.
7. Termékválaszték
A következő pont az előző folytatása, sőt, közvetlen következménye. Amikor egy országban milliónyi migráns él, nyilvánvaló, hogy etetni kell őket, és a tapasztalat azt mutatja, hogy szívesebben eszik azt, amihez otthon szoktak. 🙂 És nem csak esznek. Ruhát is hordanak, hagyományos alapvető szükségleti cikkeket vásárolnak, a mindennapi életben megszokott tárgyakat használják, a házaikat a megszokott bútorokkal rendezik be (ha persze van rá elegendő pénzük), és általában véve gyakran azt az életmódot folytatják, amihez a hazájukban hozzászoktak. Ebből adódóan rengeteg üzlet, kávézó, szórakozóhely és más létesítmény létezik, amelyek kifejezetten a külföldiekre összpontosítanak. Természetesen a helyi lakosok is bármikor igénybe vehetik ezeket, de valószínűleg nem fogják.
Valójában elég, ha beteszed a lábad egy helyi bevásárlóközpontba, vagy elsétálsz egy forgalmas utcán, hogy rájöjj, hogy Dubaj már régóta világvárosa lett. Végül is a sok migráns mellett itt mindig sok a turista, és az életszínvonal is meglehetősen magas. Tehát a helyi szupermarketben gond nélkül találhatsz árukat a világ minden tájáról, legyen szó érett thaiföldi durianról, spanyol sonkáról vagy francia sajtokról. Ugyanez a helyzet a helyi vendéglátással is: kávézók és éttermek sokasága várja a vendégeket, a világ konyháinak választéka pedig rendkívül széles.
6. Üres felhőkarcolók
Bizonyára sokan láttatok már „előtt-utána” formátumú fotókat az Egyesült Arab Emírségek városairól, ahol az egyik képen az 1990-es évekbeli tájat látjuk, pár alacsony házzal a sivatag közepén, a másikon pedig a mai valóságot: sűrű beépítés, magas felhőkarcolók és széles, többszintes csomópontokkal tarkított autópályák. A múlt század végén kezdődött építési bumm az Emírségekben azóta sem gyengült: évente százszámra, sőt ezerszámra épülnek új házak. Sőt, úgy tartják, hogy a világ összes építési darujának negyede a meglehetősen kis területű Emírségekben található. Mindezt annak ellenére, hogy a helyi lakosság nagy része családi házakban él, az országban dolgozó vendégmunkások pedig aligha tudnak önerőből lakást vásárolni a belvárosban.
Akkor kinek épül Dubaj, Sardzsa és Abu Dhabi tömérdek felhőkarcolója?
Az emírségekbeli építkezés lendülete olyannyira felgyorsult, hogy a válasz már nem is olyan egyértelmű. Az UAE elmúlt évtizedekben tapasztalt gazdasági fellendülése miatt sokan befektetési lehetőségként kezdték el tekinteni az itteni ingatlanvásárlásra, így a vásárolt lakások és apartmanok az év nagy részében üresen állnak, vagy jobb esetben csak alkalmanként adják ki őket. Hiszen még a Burj Khalifában is, a világ legmagasabb felhőkarcolójában, melynek építése 2010-ben befejeződött, a lakások több mint egyharmada ma is üresen áll. Az irdatlan iramú építkezés és az ingatlanbefektetések rohama tehát nem más, mint egy klasszikus „lufi”, ami hajlamos kipukkadni.
Mit lehet tenni ebben a helyzetben? Le kell vinni az árakat az építkezési ütem fenntartása végett, vagy a magas árakat kell generálni, hogy visszafogják az építkezést? Tökéletes megoldás nincs, de az építkezés leállítása, bármilyen furcsán is hangzik, nem lehetséges, hiszen az építőiparban az ország legnagyobb cégei (az olaj- és gázipar kivételével) vesznek részt, állami hiteleket folyósítanak, és ezreket foglalkoztatnak, köztük migráns munkavállalókat is. Így egyelőre továbbra is egymás hegyén-hátán épülnek a lakhatási céllal épített felhőkarcolók, amelyek túl drágák az egyik csoportnak, a másiknak pedig egyszerűen nem kellenek.
5. Üres telkek
Az felhőkarcolók általában az Egyesült Arab Emírségek sikertörténetének klasszikus megtestesítői, és talán a legfőbb sztereotípiát is jelképezik vele kapcsolatban. Gyakran hallhatjuk (és láthatjuk is), hogy amíg tegnap még csak sivatag volt, ma már felhőkarcolók emelkednek az ország minden táján, mint gombák az eső után. Azonban ez a kép kissé eltúlzott. Az emírségekben bár valóban lenyűgöző felhőkarcolókkal büszkélkedő területek találhatók, de ezek száma meglehetősen korlátozott.
A felhőkarcolók három fő helyen koncentrálódnak:
Azt állítani, hogy ezek a felhőkarcolók az egész országot beborítják, olyan, mintha Magyarországot Budapest belvárosának egyik fotójával illusztrálnánk. Az emírségekbeli felhőkarcolók éppoly hirtelen érnek véget, ahogy elkezdődtek. Mi van mögöttük? Semmi. Óriási sivatagok, üres, homokkal borított terek, óriási reklámtáblák mögé rejtve a kíváncsi szemek elől – és senki sem használja őket. A legjobb bizonyíték erre egy fotó a Burj Khalifa, Dubaj fő felhőkarcolójának kilátóteraszáról:
Látható, hogy az átmenet a felhőkarcolók és az üresség között meglehetősen éles. Pedig ez gyakorlatilag az ország de facto fővárosának központja. Mit is mondhatnánk akkor az emírségek azon területeiről, ahol senki sem gondolkodik azon, hogy tovább fejlessze a sivatag közepén elterülő kisvárosokat?
Az egész országra jutó néhány száz felhőkarcolóra (melyek háromnegyede egyébként Dubajban található) tehát több mint kétmillió négyzetkilométernyi sivatag jutnak, mely éles határvonalat húz a modern nagyvárosok és úgy általában minden település köré.
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
4. Vezető nélküli metró
A következő helyi specialitás valószínűleg sok Dubajba látogató turista számára ismerős. A helyi metró ugyanis teljesen automatikus üzemmódban, azaz vezető nélkül üzemel. Természetesen Dubaj ma már korántsem az egyetlen város, amelynek közlekedési rendszere ilyen innovatív funkcióval büszkélkedhet, de a dubaji metró a leghosszabb vezető nélküli metróhálózat a világon, és ezért bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe.
Turistaként nagyon érdekes élmény a dubaji metró elején vagy végén ülni és figyelni az elénk táruló kilátást. A legszebb talán a Sheikh Zayed út mentén fekvő három-négy állomáson, ahol a metró fő vonala húzódik, és ahol, mint fentebb írtam, a város fő felhőkarcolói találhatók. Az egyetlen dolog, amire figyelni kell, hogy a szerelvény első kocsija a legdrágább, míg az utolsó ugyanannyiba kerül, mint a többi. Tehát ahhoz, hogy mozdonyvezetőnek érezd magad, egy kicsit többet kell fizetned. Bár a kilátás elöl és hátul is ugyanaz, csak a menetirány tér el.
3. Rekordok
A dubaji metró messze nem az Egyesült Arab Emírségek egyetlen rekordja, ami bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe. Úgy tűnik, a helyi sejkek hobbija, hogy a lehető legjobban kitűnjenek a tömegből, ezért mindent jobban/magasabbra/nagyobbra csinálnak, és így tovább. Az Emírségek kevesebb mint 20 évvel ezelőtt kezdte el a rekordok felállítását, és 2020 végére már a Közel-Kelet és Észak-Afrika vezető országa lett a Guinness Rekordok Könyvében szereplő bejegyzések száma alapján. Jelenleg az ország 425 világrekordot tart, ebből 34-et a pandémiás karantén 2020-as évében állított fel.
Íme néhány a legismertebb emírségekbeli rekordok közül:
És íme néhány egzotikusabb kategória:
És végül, egy újabb érdekes dubaji rekord: a helyi Maze Tower („Labirintus”) felhőkarcoló, egy 2012-ben épült 55 emeletes épület szintén bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe az erkélyekből álló, homlokzatán elhelyezett függőleges labirintus-rejtvénynek köszönhetően. A hatalmas rejtvényt vízszintesen és függőlegesen is váltakozó erkélyek alkotják. Vajon sokan végigjárták már? Vigyázz, ha erre jársz és sokáig felfele nézel, megfájdulhat a nyakad! 🙂
2. Arany. Nagyon sok arany
Az Egyesült Arab Emírségeket manapság egyfajta aranykultusz jellemzi. Ez számos jelenségben megmutatkozik.
Az aranyat ősidők óta nagyra értékelik a Közel-Keleten, és az aranyékszereket ma is a magas társadalmi státusz jelképének tekintik. Bár a „drága és rikító” stílus hazánkban is népszerű, az arabok ebben a tekintetben messze megelőznek minket. Ugyanakkor az Emírségekben magukban nem folyik aranybányászat, elsősorban az arany feldolgozásával és kereskedelmével foglalkoznak, és a helyi aranyár a világ legalacsonyabbja (kb. 18%-kal alacsonyabb a globális átlagnál), köszönhetően az alacsony áfakulcsnak. Ha aranyat vásárolna a dubaji Aranypiacon, ne felejtsen el alkudozni! Itt, mint bármely más arab országban, ezt a szokást kedvelik és tisztelik.
1. Az ország területe növekszik
Az Emírségek egyike azon kevés országnak a világon, melyek területe az elmúlt évtizedekben (ha nem is jelentősen, de) növekedett – igaz, csak kevesebb mint 1%-kal. Ez a mesterséges szigetek és félszigetek építésének köszönhető Dubajban és Abu Dhabiban. A legismertebbek a dubaji Pálmafák: a Jumeirah, a Jebel Ali és a Deira. Az Emírségek fővárosában, Abu Dhabiban is épült két mesterséges sziget a 2000-es évek végén: Yas és Lulu. Az előbbi már ma is számos turisztikai, kereskedelmi, szórakoztató és motorsport létesítményt foglal magába. Végül pedig ott van még az UAE egyik legambiciózusabb projektje a „The World” (A Világ) nevű dubaji szigetcsoport építése, mely 300, a Föld kontinenseit ábrázoló szigetből áll.
Így tehát elmondható, hogy az emírségek gazdagságának növekedésével egyidejűleg az ország területe is bővülget.
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
