Kínában élek, és elmondok néhány tényt erről az országról és a népéről

Szia! Júlia vagyok, és már majdnem 3 éve élek és dolgozom Kínában. Ez a távoli és számunkra sok tekintetben rejtélyes ország teljesen magával ragadott, és a kiküldetésem végleges költözéssé változott.

A Kelet olyan dolgokat mutatott meg nekem, amiket nem találsz meg az útikönyvekben, hiszen a legérdekesebbek maguk az emberek, a hagyományaik és a szokásaik. Most meghívlak benneteket egy sétára a Mennyei Királyságba. Megosztok veletek néhány érdekes tényt az életről ebben a rejtélyes országban, amiket biztosan nem tudtok.

Etnikai kisebbségek épületei Fujian tartományban.

Amikor felajánlották, hogy egy évre kiküldetésbe menjek Kínába, gondolkodás nélkül igent mondtam. Akkoriban már tanultam kínaiul, néztem videókat Kínáról, és biztos voltam benne, hogy felkészült vagyok arra, ami ott vár rám.

Az első meglepetés már a repülőtéren ért, és ez kellemes volt. Néhány nemzetközi repülőtéren találkozhatsz ivókúttal, ahonnan iható vizet szerezhetsz. Kínában tovább mentek: kiderült, hogy minden közterületen van melegvizes bojler! Tehát nemcsak vizet ihatsz, de például tésztát is főzhetsz.

Binhulu – galagonya vagy más gyümölcs karamellel borított rúdon.

A következő sokk a pályaudvaron várt rám, amikor az elektronikus vonatjegyemmel még a pályaudvar épületébe sem engedtek be. Kiderült, hogy csak akkor engednek be, ha van nálad útlevél és a nevedre szóló érvényes vonatjegy. Nehéz volt eltalálnom a vonatig, viszont így nincsenek gyanús alakok, akik aprópénzt kéregetnek.

Aztán elszabadult a pokol! Megérkeztem egy kisvárosba Közép-Kínában, és azonnal meggyőződtem róla, hogy az európai nők „kígyóbűvölőként” hatnak a kínaiakra. Például egyszer megyek egy szűk ceruzaszoknyában, és hallom a dübörgést – egy kínai leesett a biciklijéről, mert nem az útra, hanem rám figyelt. Igen, pont mint az „Egy gésa emlékiratai” című film egyik jelenetében. Akkor még csak most érkeztem, és nem szoktam hozzá, hogy Kínában az emberek másképp öltözködnek. Természetesen meg kellett barátkoznom azzal is, hogy folyamatosan fényképeztek, ráadásul gyakran titokban, engedély nélkül.

Az első év letelte után felajánlották, hogy hosszabbítsam meg a szerződésemet, és rájöttem, hogy szeretném tovább kutatni ezt a csodálatos és sokoldalú országot. Közben persze újra azt mondtam magamnak: „Ha lejár a következő év, hazamegyek”.

Ha szeretnéd megnevettetni Istent, mesélj neki a terveidről. A második évem Kínában sok változást hozott a magánéletemben: találkoztam egy férfival, akitől nem akartam elszakadni, összeházasodtunk, és ezért most a Mennyei Királyságot hívom az otthonomnak.

Még most is, 3 évnyi kínai élet után is folyamatosan új és meglepő dolgokkal találkozom, és egyre többet tanulok az országról és a lakosairól.

Az ételről

A streetfoodot itt Malatang-nak hívják.

• Sok sztereotípia kering a kínai konyháról, sokan hiszik, hogy a kínaiak bogarakat, majom-agyvelőt és ki tudja még mi mindent esznek. Ez a sztereotípia csak részben igaz, Kína hatalmas ország, és minden régiónak megvan a maga sajátos konyhája. Én a központi Honan tartományban élek, ami nem híres a gasztronómiai furcsaságairól, ezért én személyesen nem találkoztam túlságosan vad ételekkel. Azonban igaz, hogy valahol Kínában biztosan van olyan falu, ahol esznek majom-agyvelőt, kutyát, teknőst, bogarat és egyéb furcsaságokat.
• Érdekesség, hogy teknőst és bogarat még Honanban is ettem. A teknősleves hagyományos esküvői étel, a hosszú életet szimbolizálja, mivel a teknősök nagyon sokáig élnek.
• A bogarak közül a kabócák népszerűek Honanban, olajban sütik őket, ropogósak, mint a sültkrumpli, és meglepően kellemes az ízük, emlékeztet a szárított nassolnivalóinkra.

Vacsora egy kínai családban, központban a kabócák.

• Fontos megjegyezni, hogy ezek a „vad” ételek inkább különlegességeknek számítanak, a kínaiak a hétköznapokban ugyanazt eszik, mint mi: zöldségeket, halat, sertéshúst, tésztát, kenyeret és gombócokat.
• Kínai szamovár – így lehetne talán legjobban lefordítani az egyik legnépszerűbb kínai étel nevét. A lényege, hogy a társaság egy asztalhoz ül le az étteremben, amiben elektromos főzőlap van, a vendégek nyers, elkészítetlen alapanyagokat rendelnek, a pincér egy fazék forró levest hoz, és az emberek maguk főzik meg az ételt. Talán nehéz ezt ételnek nevezni, mert nincs konkrét recept, de vannak népszerű összetevők: vékonyra szeletelt bárányhús, sonka, zöldségek, tenger gyümölcsei, tofu, tészta. 3 évnyi kínai életem során sem értettem meg, hogy a kínaiak miért szeretnek fizetni olyan ételért, amit maguk főznek meg, de ez a formátum mindenhol népszerű.

Így néz ki egy „kínai szamovár”.

• Ami a legjobban meglep, az a zöldségek és az ételnek nevezett dolgok hatalmas változatossága. Itt esznek csirkelábat, facsemetéket, virágokat, különféle zöldségeket. Rengeteg zöldség neve ismeretlen számomra, és a fordítás sem sokat segít: nálunk egyszerűen nem léteznek. A kedvenc kínai zöldségem a lótuszgyökér.
• És természetesen még nem találkoztam olyan kínaival, aki a nyugati konyhát jobban szeretné a kínai konyhánál.

Az éttermi etikettről

• Mindenki tudja, hogy a kínaiak pálcikával esznek. De ha kézzel kell enni (pizzát, rákot), a kínaiak általában egyszer használatos kesztyűt viselnek. A külföldiekre, akik puszta kézzel esznek, barbárokként tekintenek.
• A szemetet gyakran a padlóra, az asztal alá dobják, főleg a vidéki területeken.
• Ha barátok együtt esznek egy étteremben, általában nem osztják el a számlát, hanem „versengenek” érte (azaz, ki fizeti az egészet).

• A középkategóriás éttermekben az evőeszközöket fóliába csomagolják, mintegy garantálva a tisztaságukat – a kibontás (azaz a használat) pedig fizetős (de nem drága, körülbelül 50 forint). A pálcikákat külön adják ingyen, és ha szeretnéd, akkor közvetlenül a tányérból vagy tálból is ehetsz, amiben az ételt kihozták. A hagyomány szerint azonban az asztalnál nem szokás egyéni adagokat rendelni, hanem a központba helyezik a „közös” tálakat, és mindenki annyit szed magának, amennyit szeretne (mint mi az ünnepi vacsoránknál). Ilyenkor mindenkinek szüksége van saját tányérra, pohárra, és lehetőség szerint egy kis tálkára a rizsnek vagy a levesnek. Ennek ellenére a kínaiak nem bíznak meg feltétlenül az éttermekben. Általában az asztalon mindig lesz egy kis forró vizes kancsó – a vendégek gyakran ezzel a forró vízzel mossák el a tányérokat és poharakat használat előtt.

A privát karaoke termek mindenütt megtalálhatók.

• Szinte minden étteremben van VIP szoba kerek asztallal 8-15 embernek: a kínaiak nem szeretnek másokkal keveredni, ha társasággal pihennek. Ezért is a karaoke (a legnépszerűbb szórakozási forma) nem egy nagy teremben zajlik színpaddal, hanem kis, hangszigetelt szobákban, egy-egy társaság számára.

Az esküvőről

• Az esküvői fotózást a ceremónia előtt tartják (esküvői ruhában). Ezeket a fotókat használják fel a meghívókon (amelyek hagyományosan elektronikus formában, nem pedig papírkártyaként készülnek). Itt nincsenek babonák arról, hogy a vőlegény nem láthatja a menyasszonyt a ruhában az esküvő előtt.
• A ceremóniát egy szálloda színpadán tartják.

• Az esküvői házigazda nyilvánítja férjnek és feleségnek a párt (a hivatalos házasságkötés előre, nem ünnepélyes keretek között történik).
• Sok vendéget hívnak meg, de nincs tánc, sem játékok, sem semmi ilyesmi.
• Az esküvőt délelőtt tartják, és legfeljebb 2 óráig tart. A vendégek azért jönnek, hogy egyenek és vörös borítékokban pénzt adjanak. A kínaiak nem mindig tudják megmondani, mennyit kell tenni ezekbe a borítékokba – nincsenek táblázatok vagy szabályok, még a családokon belül is eltérnek az összegek. Az egyetlen kivétel, ha kollégákat hívnak meg, ekkor a 10 000 forint körüli összeg számít normálisnak.

• A vendégek hétköznapi ruhában jönnek. A menyasszony 3 estélyi ruhát cserél, a koszorúslányok is egyforma ruhában vannak, amerikai hagyomány szerint, a vendégek pedig tornacipőben, rövidnadrágban, farmerben és kabátban. A kabátokat egyébként nem szokás levenni a helyiségekben.
• Az ifjú párnak nincs saját asztala, mert a szerepük más: az asztalok között járnak, gratulációkat fogadnak és fényképezkednek mindenkivel, aki szeretne.

A pénzről

Mao képe van a pénzen, és a falusi klub falán is őt látjuk.

• Minden kínai bankjegyen Mao Ce-tung portréja látható. De ez már nem fontos, mert a készpénz gyakorlatilag kihalt, sőt a bankkártyás fizetés is a múlté. Leolvasod a QR-kódot a telefonoddal – és kész!
• Azt hitted, a mobiltelefonnal történő fizetés a jövőből jött? Ez a mód is fejlődik, és néhol már az arcoddal is fizethetsz… A kassza mellett van egy kamera, felismeri a vásárlót, és ennyi – a vásárlás ki is van fizetve.
• A készpénz azonban továbbra is fennmarad a hagyományos kínai ajándékok miatt: esküvőre, új évre, születésnapra stb. – vörös borítékok. Ezeken az ünnepeken kötelező vörös borítékban készpénzt adni.

A jelekről

Ünnepi ablakmatricák.

• A kínaiak hisznek a szavak mágiájában, és a jó (és a rossz) babonák a szavak hangzásán alapulnak. Például a „négy” szó kínaiul nagyon hasonlít a „halál” szóhoz, ezért a 4-es szám nagyon szerencsétlen. A „hal” szó hasonlít a „bőség” szóhoz, ezért a nagy lakomákon mindig lesz hal, és az újévi dekorációkon (ablakmatricákon) is mindig szerepelnek halak.
• Ugyanezen okból Kínában nem szabad órát ajándékozni: az „óra” szó – „csong” – hangzása hasonlít a „szuncsong” szóhoz, ami azt jelenti, hogy „temetni, részt venni a gyászszertartáson”.
• A kínaiak, mint mi is, hisznek benne, hogy ha eltörik az edény, az jó jel. Természetesen ez is a szavak hangzásán alapul: a „szuj” szó – „törni” – hangzása hasonlít a „szuj szuj pin an” népszerű jókívánsághoz, ami azt jelenti, hogy „béke legyen a házatokban”.
• Ezenkívül a kínaiak egész kifejezéseket építenek a számok és más szavak hangzására. Például az 520 („vu ar lin”) a kínaiak számára úgy hangzik, mint a „szeretlek” („vo aj ni”), ezért május 20-án tartják az egyik kínai Valentin-napot. Ugyanebből a fazonból származik a 1314 („i san i si”) szám is, ami az „egy életre” („i sen i si”) kifejezéshez hasonlít.

A népi gyógyászatról

• A kínaiak hisznek benne, hogy az emberi szervezetben különböző elemek találhatók: tűz, föld, fém, víz és fa. Mindegyik elem egy-egy szerv működéséért felelős.
• Az az elem, amiről a kínaiak a leggyakrabban beszélnek még az orvosi kontextuson kívül is, a tűz (hő). A szervezetben lévő hőmérséklet az étrend révén szabályozható: minden kínai tudja, hogy melyik étel „emeli a hőt”, és melyik „csökkenti”.
• Tehát a csípős ételek és a hús „emelik a hőt”, és felesleg gyulladáshoz, bőrkiütésekhez és emésztési zavarokhoz vezethet. A görögdinnye, az uborka és a víz „csökkenti a hőt”. Azonban ha túlságosan alacsonyra csökkentjük, az megfázáshoz és gyengeséghez vezethet.
• Például, ha hirtelen begyullad az alsó szemhéjad, ne rohanj azonnal a szemészhez: ez csak belső láz! Egyél uborkát, igyál vizet – magától elmúlik. Mondják ők.

Az emberi kapcsolatokról

• Nyugaton az ember egyéniség, és az individualitással és a személyes szabadsággal kapcsolatban minden óriási értéket képvisel. Ezzel szemben Ázsiában (és különösen Kínában) nem az egyén, hanem a kollektíva áll a középpontban, és az emberek a legtöbb helyzetben valóban örülnek annak, hogy részesei lehetnek. A nyugati individualizmus kultuszát („egyedülálló és különleges vagy”) itt rendkívül egoistának tartják.
• A kínaiak nagyon tapintatlanok tudnak lenni, és a gondoskodásukat meglehetősen nyíltan fejezik ki. Probléma nélkül mondanak az ember szemébe ilyeneket: „Hatalmas pattanásod van, valószínűleg rosszul táplálkozol”, vagy „Elhíztál, elküldök neked egy videót fogyókúrás gyakorlatokról, próbáld ki”, vagy akár a szerelmedtől: „Drágám, mit vettél fel ma? Borzasztóan áll neked, menjünk és vegyünk neked egy ruhát, és azonnal át is öltözhetsz”. Amikor az anyósom megtudta, hogy az esküvői ruhámat a szülőföldemen vettem, azt mondta: „Hát, kár, nálunk is találtunk volna valamit, Kínában is vannak kövér nők”. Megjegyzem, a méretem 46.
• Amíg diák vagy, addig gyereknek számítasz. A diákok örömmel ünneplik a Gyermekvédelmi Napot (június 1-jén). A felnőtté válás a házasságkötés után következik be.
• Az első egyetemen, ahol dolgoztam, a campus a városon kívül volt, és egy órába telt oda busszal eljutni. Az egyetemen kívül ott semmi más nem volt, de a közelben tucatnyi kis szálloda állt. Sokáig nem tudtam megérteni, mi ennek az oka, hiszen ez a hely, őszintén szólva, nem turisztikai célpont. Kicsit később megtudtam a valódi céljukat. A diákok külön kollégiumokban laknak, a fiúk nem mehetnek be a lányokhoz, a lányok pedig a fiúkhoz. Találd csak ki tehát, hogy mi a szerepük ezeknek a szállodáknak.

• A kínaiak számára még mindig meglehetősen tipikus, hogy nem önállóan ismerkednek meg, hanem egy párkereső segítségével. A párkereső szerepét gyakran valamelyik rokon vagy közös barát tölti be.
• A család a kínaiak számára a legfőbb érték. Ha egy fiatalember és egy lány randizik, mindenki tudja, hogy ez a családalapítás céljából történik.
• A kapcsolatokban a kínai férfiak általában nagyon óvják a nőiket, és szinte a tenyerükön hordozzák őket. Ennek az egyik oka a kínai demográfiai egyensúlyhiány: több a férfi, mint a nő.
• Amikor egy pár randizik, nem ritka, hogy a férfi még a nő táskáját is segít vinni!
• A kínaiak általában még a házasságkötés és a gyerekvállalás után is a szüleikkel élnek, legalábbis addig, amíg a gyerek nem megy óvodába vagy iskolába. Az ok egyszerű: a nagyszülők segítenek felnevelni a gyerekeket.
• A gyerekek a legfontosabbak a kínaiak számára, mivel úgy gondolják, hogy ők fognak gondoskodni a szüleikről, amikor azok megöregszenek. Ez a szabály szigorú, és az idősotthonba helyezés elképzelhetetlen, ez itt a társadalmi rend megsértésének számít. A szomszédok, barátok, ismerősök, sőt az ismerősök ismerősei is mind elítélik az ilyet.

A gyereknevelésről

• 3 éves korig: a kínai kisgyerekek gyakran meztelen fenékkel szaladgálnak (a nadrágjukon speciális kivágás van), és ha pisilniük kell, ott guggolnak le, ahol éppen állnak.
• Nagyszülők szerepe: Kínában meglehetősen gyakori, hogy a gyerekeket csak a nagyszülők nevelik. A szülők általában nagyon elfoglaltak a munkájuk miatt, néha más városban is dolgoznak, és csak évente kétszer látják a gyerekeiket, így a nevelés a nagyszülők vállára nehezedik. Általában a férj szüleire, nem a feleségére.
• Szülési szabadság: a törvény szerint a szülési szabadság 3 hónap, és a kismama maga választhatja ki, mikor veszi ki (a baba születése előtt vagy után). A szülési szabadságot általában nem fizetik. Lehetnek kivételek, de ez a kismama munkaadójának belátásától függ.

Hagyományos babakocsi

• Az első hónap: a szülés és a kórházból való hazatérés után az anyának és a babának egy hónapot otthon kell tölteniük. Ezalatt az idő alatt egyáltalán nem szabad elhagyniuk a házat. Ez a szabály alól nincs kivétel. Úgy gondolják, hogy ez a hónap szükséges ahhoz, hogy a baba megerősödjön, az anya pedig pihenjen és regenerálódjon a szülés után. A konzervatívok úgy vélik, hogy a kismama ebben a hónapban még a haját sem moshatja meg!
• Gyermekkor: körülbelül 5 éves korig a kínai gyerekeknek szinte mindent szabad, amit akarnak, de amint iskolába mennek, a szülők sokkal szigorúbbak lesznek, rengeteg különórával terhelik le a gyerekeiket, és csak kiváló jegyeket várnak el tőlük. Sokan úgy vélik, hogy a gyerekekre nehezedő iskolai nyomás még a felnőttek munkahelyi stresszét is meghaladja.

Miután majdnem 3 évet töltöttem Kínában, rájöttem, hogy valóban új otthonra leltem egy olyan országban, amelynek az életéről soha nem álmodtam, és még csak nem is gondoltam rá. A globális változások az életben nem mindig egyszerűek, de majdnem mindig megérik.

Jártál már Kínában? Milyen volt? És ha nem, akkor szeretnél eljutni?