Egy doboz sör 2600 forint: elmesélem, hogy milyen érzés Ausztráliában élni

Sziasztok! A nevem Natália, és még évekkel ezelőtt hagytam ott egy magyar nagyvárost, hogy Ausztráliában kezdjek új életet. Miért csináltam ilyet? A történet elég banális – megismerkedtem egy ausztrál férfival, majd feleségül mentem hozzá.

Sokan kíváncsiak rá, hogy milyen az élet egy másik kontinensen, így ma megpróbálom megválaszolni a leggyakrabban felmerülő kérdéseket, és egy kis bepillantást nyújtok az ausztrál élet mindennapjaiba.

13. Mihez kellett alkalmazkodni Ausztráliában? Mi az, ami teljesen más, mint Magyarországon?

Kezdjük azzal, hogy amikor Magyarországon tél van, Ausztráliában nyár van, amikor ősz van, náluk tavasz. A mosdókagylóban a víz lefelé folyva az óramutatóval ellentétes irányba forog. Az időeltolódás abban az államban, ahol most élünk, 8 óra a magyar időhöz képest. Amikor Magyarországon délelőtt 11 óra van, mi már a vacsorához készülünk. És amikor a barátnőim vagy a rokonaim este hazaérnek a munkából, hogy válaszoljanak az üzeneteimre, én már rég alszom. És gyakran csak reggel tudok belekontárkodni a beszélgetésbe, amikor nekik már ugyancsak éjszaka van.

Ausztráliában (konkrétan az államunkban) a telek sokkal melegebbek, mint Magyarországon. Dél-Ausztráliában a normális téli hőmérséklet körülbelül 10 fok Celsius, a nullát már nagyon hidegnek tartják. Ezért sok vidéki házban nincs központi fűtés. Az emberek télen kandallóval, fűtőberendezésekkel vagy fűtésre állított klímaberendezésekkel melegítik magukat. A városokban a lakásokat általában split klímákkal fűtik. Ausztráliában nem hordunk tollkabátokat és meleg sapkákat télen, mint Európában. A nyár viszont hasonlít az európaihoz: körülbelül 25-30 fok, a tartósan 30 fok feletti hőmérséklet nem túl gyakori.

Személy szerint számomra eleinte maga életmód is szokatlan volt. Eredetileg Budapesten születtem és nőttem fel, aztán Ausztráliában pedig egy olyan vidékre költöztem, ahol minden tanya tíz kilométerre van a másiktól, és nagyon nyugodt a vidéki élet, a maga gondjaival és bajaival, ami nagyon különbözik a városi élettől. A legközelebbi város 30 kilométerre van autóval, a legközelebbi nagyvárosig pedig majdnem 400 kilométerre.

12. Mennyi időbe telt, míg megszoktam a nyelvet?

Az elején meglehetősen nehéz volt. Az első hetekben nem mindig fogtam fel a beszélgetés lényegét, ha több ember beszélt gyorsan. A férjem az első pár hónapban igyekezett klasszikus angolt beszélni velem, amit Magyarországon is tanultam, és nem használt helyi szlenget a beszélgetésben. Aztán persze elkezdtem hozzászokni. Amikor pedig munkába álltam, gyorsan alkalmazkodnom kellett a helyi viszonyokhoz. Most már megszoktam. És elkezdem azon kapni magam, hogy néha már angolul is gondolkodom. Hiányzik a magyar nyelv. A magyar rokonokkal videohíváson keresztül, az Ausztráliába költözött magyarokkal (vannak itt ismerőseim) pedig személyesen szoktunk magyarul csevegni. Egyébként még mindig magyar könyveket olvasok és amikor csak tehetem, magyarul nézem a filmeket.

11. Hol dolgozok és milyen nehéz volt elhelyezkedni?

Most tartózkodási engedélyért folyamodó státuszban vagyok (ez a bevándorlói státusz utáni következő lépés). Ebben a státuszban a bevándorló általában két évig tartózkodik, majd rezidens státuszt kap (majdnem minden joggal rendelkezik, mint egy állampolgár, állami biztosítással, csak szavazni nem tud a választásokon). A következő lépés az állampolgárság. De ezt csak azoknak adják meg, akik egy évig tartózkodási engedéllyel éltek házastársi vízummal, mint én. És akkor sem mindenkinek. Ezenkívül néhány országban tilos a kettős állampolgárság. Ezért az emberek Ausztráliában gyakran inkább rezidensek maradnak, hogy megőrizzék szülőhazájuk állampolgárságát.

Már több mint egy éve dolgozom egy tejtermék-gyártó üzemben. Biológus vagyok a végzettségem szerint. Egy laboratóriumban helyezkedtem el, ahol a gyártott termékek minőségét ellenőrizzük. Ezt megelőzően több munkahelyet is váltottam – voltam pénztáros, pincér és szőlőültetvényen is dolgoztam. Egyébként, sok ember foglalkozik borkészítéssel Dél-Ausztráliában, beleértve a férjem családját is.

10. Milyen drága a lakhatás?

Most vidékről egy kisvárosba költöztünk, ott vettünk egy kis házat hitelre. Nos, az áram körülbelül 100 ausztrál dollárba (24 ezer forint) kerül havonta, a víz pedig körülbelül 150 dollárba (36 000 ft) háromhavonta. Ez hideg víz. A szüleim házában sosem volt bekötve meleg víz, a mi házunkban sincs itt Penolában, ahol most élünk, a magánházakban egyáltalán nincs meleg víz, amennyire tudom. De ebben nem látok problémát – van vízmelegítőnk.

Megjegyzem, hogy a távoli területeken gyakran vízhiány is lehet. És ott az emberek esővizet használnak például a háztartásban. Külön tartályokba gyűjtik, majd szűrik, hogy főzni tudjanak vele vagy a háztartásban használják. Mi is így tettünk, amíg a férjem szüleivel éltünk. Egyébként, érdekes módon ott jó volt a víz, nagyon lágy. Penolában itt néhány hét alatt az egész vízforralóm tele van vízkővel.

9. Mennyi az átlagbér? A magas rezsi nem terheli le a családi költségvetést?

A régióban az átlagbér évi 60 000-75 000 ausztrál dollár (kb. 17 millió forint). Nekünk a férjemmel kettőnknek ennyi az éves összkeresetünk. Nem mondhatom, hogy a közműszolgáltatásokért fizetendő díjak nagyon megterhelnék a költségvetésünket. De az országban összességben egyébként az átlagbér ennél magasabb – évi 100 000 ausztrál dollár körül mozog (kb. 25 millió forint).

8. Mennyibe kerülnek a termékek?

Egy kenyér itt körülbelül 5 ausztrál dollár, vagyis körülbelül 1200 forint. Tíz tyúktojás körülbelül ugyanennyi. Itt fürj- és strucctojást is árulnak, de én nem veszek. A zöldségkeverék, amit Magyarországon is árulnak, itt körülbelül 10 dollárba (2400 ft) kerül egy csomag. Kettőnknek elég vacsorára. Ausztráliában a zöldségek sok étel alapját képezik. Az étrend alapvetően zöldségekből, gyümölcsökből, grillezett vagy barbecue húsokból áll. Itt sokkal kevesebb gabonafélét esznek.

Egy fél literes dobozos sör itt 11 ausztrál dollár, vagyis körülbelül 2600 forint. Ez nagyon drága, de eltörpül például egy doboz Marlboro cigarettához képest, ami itt 45 ausztrál dollárba, vagyis majdnem 11 ezer forintba kerül. Egy 400 grammos tésztacsomag öt dollárba (1200 ft) kerül. Nagy rizscsomagot (három kilogrammot) 15 dollárért (3500 ft) lehet venni.

7. Mennyibe kerül a hús? És melyik hús a legelterjedtebb Ausztráliában?

A hús főleg bárányhús, marhahús, csirkehús, pulykahús, nyúlhús, sok a hal és a tenger gyümölcsei. Kenguruhúst is árulnak, de én nem próbáltam. Azt mondják, hogy valamennyire hasonlít a szarvas húsához. Árak: marhahús – körülbelül 20-25 dollár (5200 ft) kilogrammonként, marhahús darált hús – körülbelül 15 dollár (3600), csirkecomb – 10-12 dollár (2400 ft).

6. Van olyan termék, ami kint nem kapható, és hiányzik?

Bizonyos tejtermékek, például a túró. Csak joghurt van. Egy liter joghurt körülbelül 5-6 dollárba (1200 ft) kerül. Néha hiányoznak a klasszikus magyar ételek.

5. Mennyibe kerül a lakhatás abban a régióban Ausztráliában, ahol élünk?

30 évre vettünk fel hitelt egy kis öreg házat, ami felújításra szorul, szinte telek nélkül. Ezért nem hiszem, hogy érdemes lenne beszélni az áráról. Nem mi vagyunk a legtipikusabb eset. Penolában a házak általában meglehetősen jók és minimális befektetést igényelnek az új tulajdonosoktól. De drágák is. Az ilyen házak ára 550 000 ausztrál dollártól kezdődik (130 millió forint). A nagyobb városokban egymillió dollártól (240 millió forint). A jelzáloghitel körülbelül 6,5% éves kamattal jár, az önerő pedig a ház teljes értékének körülbelül 20%-a. Az utóbbi időben egyébként jelentősen emelkedtek a lakásárak. A szomszédunk 2020-ban 290 000 dollárért vásárolt házat, most pedig 650 000 dollárért árulja, miközben nem végzett semmilyen jelentős átépítést vagy új, drága felújítást a házon.

4. Milyen az egészségügy Ausztráliában?

Nos, nem olcsó. Különösen akkor, ha nem biztosítási esetről van szó. Például egy fogkorona beültetése. Itt van lehetőség magán- és állami biztosításra is, amely fedezi a kezelés vagy a sürgősségi ellátás egy részét. Különböző fedezetű változatok léteznek, nevezzük így. Nekem és a férjemnek közös biztosításunk van egy magánbiztosítónál teljes körű fedezettel (ez magában foglalja a kezelést, a mentőt és a kórházi ellátást is). Havonta 200 dollárt (50 000 ft) fizetünk érte. Az állami biztosításért nem kell fizetni. A fizetésből levonják – kb. 2%.

3. Az ausztrál emberek különböznek a magyaroktól?

Ausztráliában, különösen a kisvárosokban az emberek szerintem barátságosabbak. Itt szokás mindig köszönni, ha összefut valakivel az ember. El tudom képzelni, mit gondolnának rólam Magyarországon, ha egy megyeszékhelyen egy idegennek, aki csak elmegy mellettem, azt mondanám: „Jó napot”. Ausztráliában nincs olyan, hogy „borító alapján ítélnek meg”, mondjuk a ruhád alapján, mint Magyarországon. Otthon, ha egy régi pulóverben bemész egy drága butikba, a legtöbb esetben azonnal kinéznek onnan. Ausztráliában nem. Itt minden a kényelemről szól. Ha kényelmesen érzed magad egy régi melegítőnadrágban, akkor hordd, senki sem fog ezért felfigyelni rád. Itt rendkívül ritkán lehet egyébként magas sarkúban sétáló nőt látni.

2. Sok migráns van Ausztráliában?

Igen. Különösen a városokban. Az emberek a világ minden tájáról érkeznek. Nálunk a munkahelyen a részlegen malajziai, tajvani és zimbabwei munkatársak is dolgoznak. És ez általában normálisnak számít. Sok indiai, kínai és filippínó is él Ausztráliában.

1. Mi a tanácsom azoknak, akik Ausztráliába terveznek költözni?

Nos, először is meg kell győződni róla, hogy valóban megéri-e a költözés. Ha egy nő költözik a férfihez, vagy fordítva, akkor meg kell győződni róla, hogy mindkét félnek komolyan a szándékai és készen állnak a nehézségekre – legyen szó akár párkapcsolati, akár anyagi nehézségekről, amik általában elkerülhetetlenek a kezdeti időszakban. Akik egyedül, párban vagy családdal költöznek, azoknak azt tanácsolnám, hogy előre gondolják át, hol fognak lakni és hol fognak dolgozni. Ne bízzatok benne, hogy majd helyben is könnyen eligazodtok. Ez a helyszínen, megérkezés után nehézkes lesz. És persze tanuljatok angolul előre. Jó angoltudás nélkül nagyon nehéz lesz boldogulni. Mondanom sem kell, hogy itt nem beszélnek magyarul.

Ennyi lett volna mára, remélem, hogy tetszett ez a kis beszámoló! 🙂