Maldív-szigetek… Ennek a trópusi üdülőhelynek a neve gyakran cseng a fülünkben, és a legtöbb ember számára kizárólag a drága és kétségtelenül kiváló minőségű pihenéssel társul.
Már az interneten található fotók is lenyűgözőek! Kék, felhőtlen égbolt, perzselő nap, hófehér homokos strandok finom homokkal, azúrkék hullámok – mindez elkápráztatja a képzeletet, és akaratlanul is elhisszük, hogy a Földi Paradicsom létezik.
Évente több százezer turista érkezik a világ minden tájáról, hogy a forró maldív nap alatt sütkérezzen és a csodálatos maldív strandokon sétáljon. Történik ez annak ellenére, hogy a Maldív-szigeteken való pihenést aligha lehet olcsónak nevezni. Valljuk be, ez egy drága mulatság, amit nem mindenki engedhet meg magának, ezért a Maldív-szigetekkel szemben támasztott elvárások is meglehetősen magasak. A szigetek kétségtelenül megbirkóznak a legigényesebb turisták tömegével is, és a legmagasabb színvonalú pihenést tudják nekik kínálni. De… milyen áron?!
Mint minden éremnek, a Maldív-szigeteknek is van egy sötét oldala, amelyről a turistáknak természetesen nem szokás mesélni, hogy ne rontsák el a Földi Paradicsomról alkotott mesébe illő elképzelést. Azonban javaslom, hogy vessünk egy pillantást az ideális nyaralás „kulisszái mögé”, és ismerjük meg a Maldív-szigetek minden zegzugát.
A megfejtés valójában meglehetősen egyszerű. Gondoljunk csak bele, hogy a Maldív-szigeteket évente látogató hatalmas turistaforgalom nem maradhat észrevétlen a kiszolgálás szempontjából. Ezek az emberek mindannyian esznek, isznak, tisztítószereket és higiéniai termékeket használnak, ami azt jelenti, hogy szó szerint hegyekben hagynak maguk után szemetet. Ezzel nincs mit tenni, ez normális.
A civilizált országok többségében a szemetet a lehető leghamarabb újrahasznosítják, majd újra felhasználják. Ha erre nincs lehetőség, a szemetet egyszerűen speciálisan kialakított lerakókban és hulladéklerakókban tárolják, és fokozatosan dolgozzák fel, nem pedig azonnal.
A maldív hatóságok a legkönnyebb utat választották, és úgy döntöttek, hogy a helyi lakosok és a látogatók által hátrahagyott szemetet egy kijelölt helyre kell gyűjteni. Központi szemétlerakóhelynek a Malé fővárosától 7 kilométerre nyugatra fekvő Thilafushi szigetet választották ki.
Még körülbelül 30 évvel ezelőtt Thilafushi egy festői sekély lagúna volt, méretei 7 kilométer x 200 méter, amely harmonikusan illeszkedett a Maldív-szigetek tájképébe. Azonban 1991 óta, amikor a maldív turisztikai ipar fellendült, és a paradicsomi üdülőhely szépen lassan nem tudott lépést tartani a keletkező hulladék mennyiségével, úgy döntöttek, hogy kijelölnek a szemét tárolására egy szigetet… egy meglehetősen kicsi szigetet, amely amúgy sem volt túl vonzó a turisták számára.
Így 1992 januárjában megérkezett az első hulladékszállítmány Thilafushira. A szemetet azonban nem dobták csak úgy összevissza – volt egy bizonyos tárolási rendszer. Ehhez a szigeten speciális gödröket ástak homokos falakkal, amelyekbe az összes beszállított válogatlan hulladékot bedobták. Ezután építési törmelékkel és korallhomokkal borították be őket. Ez a módszer egy ideig segített a lerakónak meglehetősen tisztának tűnni. Egy idő után azonban túl sok lett a szemét…
1997-ben a helyi hatóságok úgy döntöttek, hogy a Thilafushi-szigetet (amely ekkorra már teljes értékű homok- és hulladékszigetté vált) bérbe lehet adni különböző ipari vállalkozásoknak.
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
Ennek a döntésnek a következtében raktárak, hajógyárak, cementzsákolóüzemek és metángázpalackozóüzemek jelentek meg a szigeten. Jelenleg több mint harminc ipari üzem működik Thilafushion. Ezenkívül a szemétsziget több mint ezer munkásnak is otthont ad – főleg bangladesi bevándorlóknak.
Megjegyzendő, hogy azok az emberek, akik Thilafushi-szigeten laknak, nemcsak a helyi szemétfeldolgozó vállalkozásokban dolgoznak, hanem az óriási mennyiségben a szigetre naponta érkező szemetet is válogatják. A hulladékot nemcsak a szomszédos Maléból, hanem más szigetekről is ide szállítják. A sajnálatos tény az, hogy a hulladék nagy részét válogatlanul szállítják be, annak ellenére, hogy a maldív kormány kötelezte a munkásokat a válogatásra, hogy megkönnyítsék és felgyorsítsák a feldolgozást.
Ezenkívül sok türelmetlen hajós, aki szemetet szállít a szigetre, nem akarja megvárni a kirakodási folyamatot, és egyszerűen a vízbe önti a szemetet. Ez nem egyedi eset. Képzeld el, mennyire szennyezett és büdös lesz ettől a víz Thilafushi körül! Nem is beszélve a környezet általános állapotáról ezen a területen.
A környezet pusztítása.
Mint már említettem, a szigetre szállított szemetet, ha nem válogatják előzetesen, akkor először a lerakóhely munkásai, a válogatók vizsgálják át, akik mindent megtesznek, hogy értékes dolgokat találjanak a hulladékban. És mondhatom, gyakran sikerül is nekik.
A Thilafushi hegyei között talált tárgyak egy részét a lakosok hazaviszik, másokat pedig, hihetetlen, de eladásra kínálnak fel! A fennmaradó hulladékot, amelyet nem tartanak értékesnek, a válogatók elégetik, ami miatt sűrű és mérgező füst borítja a szigetet.
Annak ellenére, hogy a Thilafushi-i szemétvállalkozások teljes kapacitással üzemelnek, és a szemetet továbbra is a szigetre szállítják. Az interneten számos fotót találhatunk, amelyek igyekeznek megcáfolni a Thilafushi siralmas állapotáról szóló információkat.
De ne higgyünk a szép képeknek. A helyiek szerint ezeket a fotókat valószínűleg akkor készítették, amikor a gyárak még nem üzemeltek, és a válogatók nem égették a szemetet. Ezenkívül ezeket a képeket elsősorban a turisták számára készítik, akiket semmiképpen sem szabadna elriasztani a népszerű üdülőhelytől. A show-nak folytatódnia kell, és ezt mindenki tudja…
Egy bizonyos ponton a sziget környezeti helyzete nemcsak helyi fenyegetéssé vált, hanem a természet állapotára is potenciális veszélyt jelentett. Ezért a maldív kormány felülvizsgálta a törvényeket, és új rendelkezéseket hozott a szabadtéri égetés tilalmáról és a hulladéktárolás szabályainak megváltoztatásáról.
Sőt, 2011 óta hivatalosan betiltották a szemét Thilafushiba történő szállítását. A kormány állítja, hogy a maldív szigetekről származó hulladék nagy részét most Indiába szállítják, ahol fel is dolgozzák azokat. Nehéz elhinni, tekintve, hogy a szomszédos szigetek lakosai szerint Thilafushi felett rendszeresen sűrű, büdös füst emelkedik, a gyárak továbbra is működnek, az emberek pedig továbbra is válogatják a szemetet.
Remélem, hogy tetszett a cikk és érdekesnek találtad!
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
