A viktoriánus nők élete jóval összetettebb volt, mint ahogyan azt a filmekben ábrázolják. Bár rengeteg szabály és korlátozás szabta meg a mindennapjaikat, néha ők is tudták élvezni az életet, de ez jóval nehezebb volt, mint nekünk manapság.
Megbízható forrásokból merítve gyűjtöttünk össze néhány lenyűgöző tényt, amelyek bemutatják, mennyire ellentmondásosak, ugyanakkor izgalmasak is voltak ezek az idők.
17. Egy nő botrányba kerülhetett, ha átlépett egy tócsát.
Ha a viktoriánus korban egyedülálló lány voltál a felsőbb osztályban, nem mehettél ki az utcára kísérő nélkül, aki lehetett egy férjes barátnőd vagy egy férfi rokonod. Számos más dolog is botrányt okozhatott: ha egy lány túl magasan emelte fel az alsó szoknyáját, vagy átlépett egy tócsát – ezek ugyanis illetlentlennek számítottak.
Abban az időben a flörtnek megvoltak a maga kifinomult szabályai. Például ha valaki azt akarta mondani titkos nyelven, hogy „szeretlek”, végig kellett húznia az orrát egy zsebkendővel, a kesztyű ujjának hegyének megharapásával pedig jelezni lehetett a választottnak, hogy távozzon. Azonban nagyon óvatosnak kellett lenni a flörtöléssel, különben illetlen viselkedésnek minősítették.
16. A hölgyek nyers hússal az arcukon aludtak.
A viktoriánus hölgyeknek, akárcsak nekünk, a külsejükkel kapcsolatos irreális elvárások nehezítették. A divatosan telt arc és a homokóra alak volt a menő: vékony (de nem túl vékony!) derékkal és kellemesen gömbölyded formákkal.
A felsőbb osztálybeli viktoriánus hölgyek mindent megtettek a szépségideál eléréséért! Például nyers hússal vagy zsírral aludtak az arcukon, hogy elkerüljék a ráncokat, veszélyes fehérítővel fehérítették ki arcukat, és citromlével és karbolsavval dörzsölve távolították el a gyűlölt szeplőket.
A sovány nőknek, hogy hízni tudjanak, azt tanácsolták, hogy minél többet feküdjenek mozdulatlanul tompa fényben, kerülve a bármilyen mozgást, míg a kövéreknek kétes hatású fogyókúrás szereket, például arzén vagy sztrichnin alapúakat javasoltak.
15. Folyamatosan át kellett öltözni.
Egy akkori hölgy a memoárjában így írta le: „Az időnk legnagyobb részét az öltözködés tette ki.” A napszaktól és a helyzettől függően más-más etikettnek megfelelő öltözéket kellett viselni: ruha templomba, ruha teázni, ruha vendégeket fogadni, ruha bevásárolni, ruha sétálni, ruha csónakázni, estélyi ruha, lovaglóruha, és így tovább. És természetesen mindegyik ruhához különféle fejfedő és cipő is dukált, nem is beszélve az alsó szoknyákról, sálakról, kendőkről, kesztyűkről, fésűkről és ékszerekről.
Ha egy hölgynek több napra el kellett utaznia, egy hatalmas ládát és kalapdobozokat is kénytelen volt magával vinni. A ruhák hossza, színe, fazonja és stílusa szigorúan szabályozva volt, hogy az alkalomhoz illeszkedjen.
14. Az úszás nem volt egy könnyű feladat.
A viktoriánus kor elején a hölgyek ruhában mentek be a vízbe: hogy a szoknya ne ússzon fel, súlyokat varrtak rá. A fürdőruha egyedülálló darabokat is tartalmazott: sapkát, nadrágot, harisnyát és cipőt.
A férfiaknak és a nőknek külön kellett fürdeniük, és a tisztesség megőrzése érdekében fürdőkabinokat használtak: a hölgyek utcai ruhájukban lovas kocsik által vontatott ponyvaborítású kabinokba szálltak be, és ott öltöztek át. Ezután a kabinok behajtottak a vízbe, és egy speciális ajtón keresztül a fürdőzők lemehettek a lépcsőn, és a hullámokban csobbanhattak, elrejtve magukat a kíváncsi tekintetek elől.
13. A mosdás helyett más módszereket alkalmaztak a kellemetlen szagok elkerülésére.
A hölgyek havonta csak 1-2 alkalommal vettek forró fürdőt, a többi időben pedig hideg vízbe és ecetbe áztatott szivaccsal dörzsölték magukat. A hajat is ritkán mosták, és a mosáshoz ammóniás vizet használtak, ami könnyen a szembe kerülhetett, sőt hagymalevet is.
A ruhákat soha nem mosták, nehogy tönkremenjenek az anyagok és a díszítések, a szagokat pedig elképesztő mennyiségű parfümmel maszkolták. Néhány nő félhold alakú betéteket viselt a hónaljában, hogy megvédje a ruháját az izzadtságtól, de ettől függetlenül a viktoriánus kori bálokban nem a legkellemesebb illatok uralkodtak.
12. A nők nem csak „háziasszonyok” voltak.
A lányokat abban az időben „házi angyalokként” nevelték: háztartást kellett vezetniük, gyermekeket nevelniük és engedelmesnek lenniük a férjükhöz. De voltak olyan nők is, akik többre vágytak. Néhányan, köztük Viktória királynő is, a hegymászás iránt kezdtek érdeklődni, és elhatározták, hogy meghódítják a hegyeket. Ehhez megfelelő öltözetet is kitaláltak: flanel nadrágot, amelyre szoknyát húztak.
Ha a hegymenet meredek volt, a szoknyákat felhajtották, néhány bátor hölgy pedig egyenesen megszabadult tőlük. A hegymászó nőket kritizálták, de saját közösségeket és klubokat hoztak létre, amelyek segítettek nekik összetartani és tapasztalatot cserélni.
11. A nők nem voltak olyan hidegek és merevek.
Charles Dickens és Thomas Hardy könyvei talán azt a benyomást keltik bennünk, hogy a viktoriánus kor unalmas és merev volt. De abban az időben a jókedv szó szerint minden keresztény kötelessége volt. A humorérzéket is nagyra értékelték: a házassági hirdetésekben az újságokban gyakran említették a kívánt jellemvonások között.
10. A lányokat a sport iránti szeretetre nevelték.
A 19. század elején a női fizikai aktivitást helytelennek, sőt veszélyesnek tartották. A lányoknak vigyázniuk kellett az egészségükre, és nem szabadott túlerőltetniük magukat. De a század végére ezek a nézetek megváltoztak.
Az újságok elkezdtek gyakorlatokat közzétenni a nők számára az erő és kitartás fejlesztésére. A nők számára elérhetővé vált a kerékpározás, a lovaglás, a golf, a tenisz, a vívás, az úszás, sőt a jégkorong is.
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
