A viktoriánus nők élete jóval összetettebb volt, mint ahogyan azt a filmekben ábrázolják. Bár rengeteg szabály és korlátozás szabta meg a mindennapjaikat, néha ők is tudták élvezni az életet, de ez jóval nehezebb volt, mint nekünk manapság.
Megbízható forrásokból merítve gyűjtöttünk össze néhány lenyűgöző tényt, amelyek bemutatják, mennyire ellentmondásosak, ugyanakkor izgalmasak is voltak ezek az idők.
17. Egy nő botrányba kerülhetett, ha átlépett egy tócsát.
Ha a viktoriánus korban egyedülálló lány voltál a felsőbb osztályban, nem mehettél ki az utcára kísérő nélkül, aki lehetett egy férjes barátnőd vagy egy férfi rokonod. Számos más dolog is botrányt okozhatott: ha egy lány túl magasan emelte fel az alsó szoknyáját, vagy átlépett egy tócsát – ezek ugyanis illetlentlennek számítottak.
Abban az időben a flörtnek megvoltak a maga kifinomult szabályai. Például ha valaki azt akarta mondani titkos nyelven, hogy „szeretlek”, végig kellett húznia az orrát egy zsebkendővel, a kesztyű ujjának hegyének megharapásával pedig jelezni lehetett a választottnak, hogy távozzon. Azonban nagyon óvatosnak kellett lenni a flörtöléssel, különben illetlen viselkedésnek minősítették.
16. A hölgyek nyers hússal az arcukon aludtak.
A viktoriánus hölgyeknek, akárcsak nekünk, a külsejükkel kapcsolatos irreális elvárások nehezítették. A divatosan telt arc és a homokóra alak volt a menő: vékony (de nem túl vékony!) derékkal és kellemesen gömbölyded formákkal.
A felsőbb osztálybeli viktoriánus hölgyek mindent megtettek a szépségideál eléréséért! Például nyers hússal vagy zsírral aludtak az arcukon, hogy elkerüljék a ráncokat, veszélyes fehérítővel fehérítették ki arcukat, és citromlével és karbolsavval dörzsölve távolították el a gyűlölt szeplőket.
A sovány nőknek, hogy hízni tudjanak, azt tanácsolták, hogy minél többet feküdjenek mozdulatlanul tompa fényben, kerülve a bármilyen mozgást, míg a kövéreknek kétes hatású fogyókúrás szereket, például arzén vagy sztrichnin alapúakat javasoltak.
15. Folyamatosan át kellett öltözni.
Egy akkori hölgy a memoárjában így írta le: „Az időnk legnagyobb részét az öltözködés tette ki.” A napszaktól és a helyzettől függően más-más etikettnek megfelelő öltözéket kellett viselni: ruha templomba, ruha teázni, ruha vendégeket fogadni, ruha bevásárolni, ruha sétálni, ruha csónakázni, estélyi ruha, lovaglóruha, és így tovább. És természetesen mindegyik ruhához különféle fejfedő és cipő is dukált, nem is beszélve az alsó szoknyákról, sálakról, kendőkről, kesztyűkről, fésűkről és ékszerekről.
Ha egy hölgynek több napra el kellett utaznia, egy hatalmas ládát és kalapdobozokat is kénytelen volt magával vinni. A ruhák hossza, színe, fazonja és stílusa szigorúan szabályozva volt, hogy az alkalomhoz illeszkedjen.
14. Az úszás nem volt egy könnyű feladat.
A viktoriánus kor elején a hölgyek ruhában mentek be a vízbe: hogy a szoknya ne ússzon fel, súlyokat varrtak rá. A fürdőruha egyedülálló darabokat is tartalmazott: sapkát, nadrágot, harisnyát és cipőt.
A férfiaknak és a nőknek külön kellett fürdeniük, és a tisztesség megőrzése érdekében fürdőkabinokat használtak: a hölgyek utcai ruhájukban lovas kocsik által vontatott ponyvaborítású kabinokba szálltak be, és ott öltöztek át. Ezután a kabinok behajtottak a vízbe, és egy speciális ajtón keresztül a fürdőzők lemehettek a lépcsőn, és a hullámokban csobbanhattak, elrejtve magukat a kíváncsi tekintetek elől.
13. A mosdás helyett más módszereket alkalmaztak a kellemetlen szagok elkerülésére.
A hölgyek havonta csak 1-2 alkalommal vettek forró fürdőt, a többi időben pedig hideg vízbe és ecetbe áztatott szivaccsal dörzsölték magukat. A hajat is ritkán mosták, és a mosáshoz ammóniás vizet használtak, ami könnyen a szembe kerülhetett, sőt hagymalevet is.
A ruhákat soha nem mosták, nehogy tönkremenjenek az anyagok és a díszítések, a szagokat pedig elképesztő mennyiségű parfümmel maszkolták. Néhány nő félhold alakú betéteket viselt a hónaljában, hogy megvédje a ruháját az izzadtságtól, de ettől függetlenül a viktoriánus kori bálokban nem a legkellemesebb illatok uralkodtak.
12. A nők nem csak „háziasszonyok” voltak.
A lányokat abban az időben „házi angyalokként” nevelték: háztartást kellett vezetniük, gyermekeket nevelniük és engedelmesnek lenniük a férjükhöz. De voltak olyan nők is, akik többre vágytak. Néhányan, köztük Viktória királynő is, a hegymászás iránt kezdtek érdeklődni, és elhatározták, hogy meghódítják a hegyeket. Ehhez megfelelő öltözetet is kitaláltak: flanel nadrágot, amelyre szoknyát húztak.
Ha a hegymenet meredek volt, a szoknyákat felhajtották, néhány bátor hölgy pedig egyenesen megszabadult tőlük. A hegymászó nőket kritizálták, de saját közösségeket és klubokat hoztak létre, amelyek segítettek nekik összetartani és tapasztalatot cserélni.
11. A nők nem voltak olyan hidegek és merevek.
Charles Dickens és Thomas Hardy könyvei talán azt a benyomást keltik bennünk, hogy a viktoriánus kor unalmas és merev volt. De abban az időben a jókedv szó szerint minden keresztény kötelessége volt. A humorérzéket is nagyra értékelték: a házassági hirdetésekben az újságokban gyakran említették a kívánt jellemvonások között.
10. A lányokat a sport iránti szeretetre nevelték.
A 19. század elején a női fizikai aktivitást helytelennek, sőt veszélyesnek tartották. A lányoknak vigyázniuk kellett az egészségükre, és nem szabadott túlerőltetniük magukat. De a század végére ezek a nézetek megváltoztak.
Az újságok elkezdtek gyakorlatokat közzétenni a nők számára az erő és kitartás fejlesztésére. A nők számára elérhetővé vált a kerékpározás, a lovaglás, a golf, a tenisz, a vívás, az úszás, sőt a jégkorong is.
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
9. A szegény nőknek is lenyűgöző gardróbjuk volt.
A ruhák száma természetesen a jövedelemtől függött. A ruhákat szabók varrták, átalakították, örökítették. Mary Collyer özvegy szülésznő, aki egyedül nevelte gyermekét, 10 ruhát, 6 szoknyát, 15 kalapot, 13 kötényt és 9 inget hagyott hátra.
8. A házasság után a nőknek kevesebb joguk volt.
A leendő menyasszony szülei gondosan áttanulmányozták a potenciális kérő anyagi helyzetét, mivel abban az időben a házasságot nem elsősorban szerelmi kapcsolattal, hanem előnyös szövetséggel társították.
Ha egy hajadon lány betöltötte a 21. életévét, önállóan rendelkezhetett a vagyonával. Azonban amint házasságra lépett, minden tulajdona a férjére szállt. A feleség nem is hagyhatott hátra személyes végrendeletet, míg a férj szabadon rendelkezhetett a vagyonával. A válást elítélték, ezért a feleségnek a házasságban legtöbbször el kellett viselnie a férje negatív bánásmódját, sőt a hűtlenségét is.
7. Még a házas nők is egyedül aludtak.
A viktoriánus kor előtti időkben a hálószoba nyitott volt a látogatók számára: ott néha vendégeket és üzleti partnereket is fogadtak. A viktoriánus korban azonban a személyes hálószoba elengedhetetlenné vált. A felsőbb körökben úgy gondolták, hogy a férjnek és a feleségnek nem szabad ugyanabban a szobában, sőt ugyanabban az ágyban aludniuk. A középosztály is elkezdte követni az arisztokratákat, de nem mindenki engedhette meg magának a két hálószobát, ezért a házaspárok ugyanabban a szobában aludtak, de külön ágyban.
6. A terhességet el kellett rejteni.
A 18. században a terhesség nyílt megbeszélése a környezettel illetlenségnek számított. „Nagyanyáink és dédnagymamáink egyszerűen csak megszültek – írta egy folyóiratban egy szerző. A nemesi származású hölgyek egyszerűen csak bejelentették, hogy egy bizonyos időpontban gyermekük született.” Ez a titkolózás oda vezetett, hogy a terhességet gyakran „női” betegségekkel azonosították.
5. A férj halála után az özvegy szerény juttatást kapott, ami néha nem volt elegendő a megélhetéshez.
Az özvegynek törvényes joga volt örökölni a házastársa vagyonának egy részét. A gyakorlatban azonban csak a bevételének harmadával kellett megelégednie, és amikor az örökös megnősült, az özvegynek el kellett hagynia a házat a kiskorú gyermekeivel és a hajadon lányaival együtt.
4. A fiúkat rózsaszínbe, a lányokat pedig kékbe öltöztették.
A viktoriánusok gondosan megválasztották a ruházat színét. A pirosat férfiasnak, a kéket pedig nőiesnek tartották. A fehéret mindkét nemhez tartozó gyerekek hordták 6-7 éves korig. Ahogy nőttek, a vörös és a kék finom árnyalataiba kezdtek öltözni: a tizenéves fiúk gyakran rózsaszínt, a lányok pedig kéket viseltek.
3. A vidéki birtokosok feleségei nem tétlenkedtek.
Egy birtok vagy egy nagy ház vezetése üzleti érzéket igényelt. A korabeli háztartási könyvekben a nőt egy cég vezetőjéhez hasonlították. Gondoskodnia kellett a kiadásokról, az étrendről, a számos cseléd irányításáról és a könyvelésről. Ezenkívül a ház asszonyának kötelessége volt a vendéglátás is, amely egyúttal a férj státuszát is demonstrálta.
2. A viktoriánus korban jött divatba a fehér menyasszonyi ruha.
Viktória királynő fehér ruhát választott az esküvőjére. Ez nem a tisztaságot, hanem a magas státuszt szimbolizálta. Abban az időben a fehér szövet gondozása rendkívül drága volt, ezért csak a nagyon tehetős emberek engedhették meg maguknak az ilyen színű ruhákat.
1. A viktoriánus Angliában már létezett a feminista mozgalom.
A viktoriánus erkölcs szigorú volt, de Angliában már ekkor megjelentek a feminista mozgalom kezdetei: a nők az oktatásban, a munkahelyen és a választójogban való egyenlőséget követelték. Viktória királynő azonban, bár maga is nő volt, nem támogatta ezeket a törekvéseket, és a feminizmust „gonosz ostobaságnak” nevezte. A férfiak is megpróbálták kritizálni a feminizmust, a feministákat pedig boszorkányokhoz hasonlították. Ennek illusztrációja a fenti kép, ahol a lány a szépségét kihasználva próbálja meg ellopni Merlin varázsló tudását.
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
