Amikor szembesülünk a vietnami háború idején alkalmazott „alkotásokkal” (nehéz találmánynak nevezni őket), rögtön megértjük, hogy az USA-nak miért nem volt esélye a győzelemre Vietnámban.
A vietnamiak pedig még fél évszázaddal a háború befejezése után is büszkék a találékonyságukra és a pusztító csapdák készítésében szerzett tapasztalataikra.
Az 1964-től 1973-ig tartó vietnami háborúban a szárazföldi hadműveletekben Saigont támogató amerikai katonák váratlan „meglepetéssel” találták szembe magukat: vietnami csapdák tömkelegével. Bár az amerikaiak fölényben voltak a modern technikában és fegyverzetben, a vietnami katonák ravaszsága és találékonysága legyőzte őket a csatatéren.
A vietnami terep sűrű volt, nedves dzsungelekből, nehezen járható hegyoldalakból, folyókból és mocsarakból állt. Ideális helyszín a gyalogoscsapdák tömkelegének elrejtéséhez. Ráadásul az ilyen körülmények között csak a légierő és a gyalogság bevetésével lehetett hatékonyan harcolni.
A háború során az amerikaiak mintegy 60 000 embert vesztettek. Nehéz megmondani, hogy hányan estek áldozatul ezeknek a kegyetlen szerkezeteknek.
Ezeknek a csapdáknak a lényege a leplezetlen egyszerűség. Készítésükhöz csak alapvető eszközökre volt szükség: ásókra, bambuszra és rozsdás vasdarabokra.
A Cu Chi-ben, Ho Si Minh-város (Saigon) közelében található vietnami háborús múzeum helyi idegenvezetői mutattak meg néhány ilyen csapdát, és most én is megosztom veletek a történeteiket.
1. Fűrészcsapda
Eredeti vietnami neve: Chong can coi (see-saw trap), ami szó szerint „fűrészcsapdát” jelent. A cölöpökre szerelt deszkák egyik oldalán éles vas tüskék meredeztek. Amikor az ellenség rálépett az egyik oldalra, a másik fele megemelkedett, és súlyosan megsebesítette a mellkast és a fejet. Az áldozat ettől harcképtelenné vált.
2. Nagy Punji-csapda
Ezt a csapdát tartották a legveszélyesebbnek a katonákra nézve. Eredeti neve: Punji. Készítése meglehetősen egyszerű volt. A vietnamiak mély, akár 3 méter mély gödröket ástak, és a fenekükre hegyes, meghegyezett bambuszból készült karókat szúrtak. A bambusz rendkívül strapabíró anyag, még késeket is készítenek belőle.
A csapdát egy bambuszszárral rögzített fedőlap takarta, ami szabadon forgott, de mindig visszatért vízszintes helyzetbe. A karókat a vietnámiak mindenféle undorító anyaggal kenték be. A fedőlapot mindkét oldalon fűvel és levelekkel álcázták. Aki rálépett a fedőlapról készült platformra, bezuhant a gödörbe, a csapda pedig azonnal készen állt a következő áldozatra. A mély sebek miatt gyorsan beállt a vérmérgezés, így segítség nélkül már nem is lehetett kimászni a gödörből.
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
3. Ablakcsapda
A vietnámiak egy másik ravasz találmánya a „chong canh cua” (ablakcsapda). Ez a szerkezet egy kicsi punji-csapdához hasonlít. Amikor egy katona beleesett ebbe az ablakcsapdába, súlyos lábsérüléseket szenvedett, és nem tudott belőle önállóan kiszabadulni.
4. Halcsapda
Ahogy láthatjuk, a csapdák célja nem csupán a lassítás volt, hanem az is, hogy a katonákat lehetőleg a helyszínen tartsa és megnehezítse a menekülést. Az egyik ilyen csapda a „chong hom” (halcsapda).
A csapda egy térbeli trapéz alakú szerkezet, amelynek belsejében horgokkal ellátott tüskék, alján pedig hegyes karó található. Ha az ellenség beleesett ebbe a gödörbe, a csapdába szorult. A katona kiszabadítása ebből a csapdából sok időt és erőt igényelt. A katona általában a vérveszteség miatt még a segítség megérkezése előtt meghalt, mivel a tüskék átvágták az artériáját.
Ez a csapdát gödörbe is lehetett tenni, de egyszerűen szét is lehetett szórni a mocsarakban, rizsföldeken vagy folyópartokon is. Az amerikai katonák gyakran beleesek ebbe a csapdába a partraszállás során, így onnan már csak egyenesen a kórházba tudtak menni maximum.
5. „Vietnami szuvenír” csapda
Egy másik borzalmas találmány az úgynevezett szuvenír csapda. Egy levéllel fedett gödörbe rugós tüskéket raktak. Amikor az áldozat beleesett a csapdába, először a lábát szúrták át az alján lévő tüskék, majd a kötelek megfeszültek és a lyukakból kihúzzák a szögeket, amelyek oldalról is átszúrták a lábat, rögzítve azt és megakadályozva a láb kihúzását.
A katona külső segítséggel sem tudta sérülés nélkül kiszabadítani a lábát a csapdából. Általában mire kiszabadították, a lábból már csak „darabokra vágott hús” marad, így a kórházban kénytelenek voltak amputálni a lábat. A lábakból kiszedett tüskéket gyakran oda adták emlékbe a katonáknak – innen a szuvenír név. Brrr.
És jöjjön az utolsó, a legijesztőbb csapda, amelynek célja nem csak a megsebesítés, hanem az ellenséges katona likvidálása volt.
6. Húsdaráló csapda
A gödörbe rozsdás szögekkel vagy horgokkal ellátott darálót szereltek be. Amikor az ellenséges katona beleesett a csapdába, nyakig elsüllyedt a gödörben, és a saját súlya hatására gyakorlatilag felszabdalták őt a horgok és a tüskék. Nem sok esély volt túlélni egy ilyen csapdát.
Ez persze nem a teljes lista azokról a ravasz csapdákról, amelyeket a vietnámiak sajátítottak el és használtak aktívan az amerikaiak ellen a vietnami háború idején. A csapdák többségét a vietnámiak ipari méretekben gyártották. Ilyen körülmények között az amerikaiak elveszítették minden előnyüket a modern fegyverzet terén, és olyan körülmények között kényszerültek harcolni a dzsungelben, ahol az ellenségük diktálta a feltételeket – egy olyan ellenség, aki ebben a dzsungelben született és egész életében itt élt.
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
