Gondolkodtál már azon, hogy mi történik a régi metrókocsikkal, ha már nem üzemképesek?
Európában főleg szétbontják őket. Különleges depókba viszik, ahol hidraulikus ollóval feldarabolják őket. Hasonló a sorsuk a régi kocsiknak a világ többi országában is. Logikus, hiszen miért dobnánk ki őket, ha fémhulladékként újrahasznosíthatók?
De Amerikában más utat választottak. A New York-i metró régi metrókocsijait egyszerűen… az óceánba dobják.
Nézzük meg, miért teszik ezt, és milyen következményei vannak.
A vízbe süllyesztés legfőbb oka, hogy ez a legegyszerűbb és legolcsóbb módja a hulladékkezelésnek. A régi kocsikban azbesztet is tartalmazó anyagok találhatók, melyeket nagyon nehéz és költséges lenne szakszerűen elbontani. A vízbe süllyesztés egyszerűbb, és az azbeszt vízben nem bocsát ki mérgező anyagokat.
Egy másik ok, hogy ezáltal a kocsikból mesterséges zátonyokat alakíthatnak ki,amelyek elősegítik a tengeri élővilág fejlődését. Persze fontos, hogy ezt felelősségteljesen tegyék.
A kocsik óceánba süllyesztését először gondosan megtervezik. Mielőtt a tengerfenékre kerülnének, alaposan megtisztítják őket. Eltávolítják az üvegeket, üléseket, kerekeket, ajtókat, burkolatokat és egyéb berendezéseket. Minden veszélyes anyagot és folyadékot is eltávolítanak.
A megtisztított kocsikat ezután uszályokra rakják, és a nyílt óceánra viszik.
A vízbe süllyesztve a kocsik menedéket és otthont nyújtanak a halak és rákok sokféle fajtájának. Sajátos mesterséges zátonyokká válnak, amelyek ideális alapot nyújtanak a korallzátonyok fejlődéséhez.
Az elmúlt 10 évben több mint 2500 metrókocsit süllyesztettek az Atlanti-óceánba.
Mesterséges zátonyokat alakítanak ki ott, ahol nincsenek szilárd kőzetek. A zátonyokhoz, akárcsak a természetes zátonyokhoz, puhatestűek és más apró lények kezdenek kapcsolódni.
Ezek a lények pedig vonzzák a nagyobb élőlényeket – halakat, tengeri csillagokat stb. Így kezdődik egy új ökoszisztéma kialakulása.
A zátonyok ugyanakkor védelmet nyújtanak a kisebb lényeknek a nagy ragadozókkal szemben. Biztonságos környezetet nyújtanak nekik a szaporodásukhoz és a populációjuk növekedéséhez.
A természetes zátonyokat – például a korallzátonyokat – gyakran tengeri dzsungeleknek vagy óceáni kerteknek is nevezik. Hiszen itt rejtőzködik és él rengeteg különféle tengeri lény.
A vízbe süllyesztett metrókocsik programját sikeresnek minősítették. A halak száma megnőtt ezekben a vizekben, ami fellendítette a halászatot.
Érdekes, hogy Japánban a 17. század óta szándékosan építenek kőből zátonyokat. Ez elősegíti a japánok által élelmiszerként fogyasztott algák növekedését, sőt a kifogott halak számát is növeli.
Néhány évvel ezelőtt a metrókocsik vízbe süllyesztésének programját leállították. Ennek oka, hogy az új generációs metrókocsik már nagyon sok műanyagot és üvegszálat tartalmaznak. Ezért nem alkalmasak zátonyépítésre.
Összességében a fémből készült szerkezetek a legalkalmasabbak az óceánba süllyesztéshez. Fontos, hogy előtte alaposan megtisztítsák őket, különben negatív hatással lesznek az ökoszisztémára
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
