„A feltaláló nem mindig érti azt, amit feltalál” – szól Feleki László közmondása, ami tökéletesen leírja azt a helyzetet, amellyel Pakisztán szegény lakosai kénytelenek szembenézni. A pénzhiány miatt nem mindennapi cselekedetekre kényszerülnek – például hatalmas, polietilén zsákokat cipelnek a hátukon, vagy kerékpárhoz, motorkerékpárhoz kötve. De vajon mi lehet bennük? Hamarosan elmesélem.
Bármelyik józan gondolkodású embernek, aki nem ismeri a helyi lakosok életmódját, ha egy pakisztánit lát hatalmas, léghajóra emlékeztető zsákkal a hátán vagy a járműve csomagtartójában, a lehető legmesszebb kell tőle tartania magát. A hatalmas, akár 6 méter hosszú polietilén zsákokban ugyanis a pakisztánok földgázt szállítanak.
„Ez meglehetősen veszélyesnek tűnik” – gondolhatnád teljes joggal, és igazad is van. Ez a gázszállítási mód valóban annyira veszélyes, hogy szinte már az őrülettel határos. A polietilén tartály legkisebb sérülése, a zsák menet közbeni véletlen kiszakadása vagy a túlzott rázás szivárgást okozhat, és ilyenkor senki sincs biztonságban egy véletlen gyulladástól vagy akár robbanástól. A pakisztániak azonban tudatosan vállalják ezt a kockázatot, és naponta veszélyeztetik az életüket, amikor tűzveszélyes rakományt szállítanak egyik helyről a másikra.
A szegénység kényszeríti őket erre, ahogy már említettem. A nagyvárosoktól távol eső falvakban és településeken a lakosok kizárólag kemény fizikai munkával keresik a kenyerüket, és mondanom sem kell, hogy a fizetésük alig elegendő a megélhetéshez.
Sok szegény pakisztáni nemcsak meleg víz és gáz nélkül él (bár Pakisztánnak meglehetősen nagy földgáztartalékai vannak), de az áramellátás is gyakran akadozik. A munkások örömmel megoldanák legalább az egyik problémát, például bevezetnék a gázt a házukba, de korántsem minden pakisztáni engedheti meg magának a gázvezetékek teljes kiépítési költségét. Ezért kénytelenek kitalálni valamit, és például hatalmas zsákokban szállítani a gázt közvetlenül a házukhoz.
De miért pont ez a furcsa szállítási mód terjedt el? Hiszen sokkal megszokottabb és biztonságosabb lenne a gázt fémtartályokba töltve szállítani. A válasz a pakisztáni jogszabályokban rejlik. Ezek alapján gáztartályokban csak éttermek, üzemek, autószervizek, mezőgazdasági vállalkozások és más hasonló létesítmények tárolhatnak és szállíthatnak gázt.
A lakossági célú földgázhasználatot viszont a törvény egyáltalán nem szabályozza. Tehát, bár létezik a gáztartályokban történő tárolás és szállítás tilalma, de ezen kívül nincs más előírás. Ezért a talpraesett helyiek kénytelenek voltak kiutat találni, és a legolcsóbb csomagolási megoldást választották: a hatalmas polietilén zsákokat.
Természetesen az állam nem örül ennek a kezdeményezésnek. Főleg azért, mert a szállítók szinte kivétel nélkül lopják a földgázt a fővezetékekről. Azonban a pakisztáni hatóságok tisztában vannak a szegényebb környéken élők nehéz anyagi helyzetével, ezért szemet hunynak ezen kihágások felett, és nem büntetik a tolvajokat. Ezzel a kincstár évente több millió dollárt veszít.
Persze nem minden pakisztáni lékeli meg egyedül a vezetékeket. Léteznek speciális brigádok is, amelyek profi felszereléssel illegális gázgyűjtést szerveznek, és ebből keresik a kenyerüket. A lakosoknak csak oda kell vinniük a zsákjukat, csatlakoztatniuk kell a kijelölt tömlőt, és kinyitni a csapot.
A szállításhoz használt polietilén „buborékok” általában 10 liter gázt tudnak tárolni, ami egy átlagos család egyhetes gázszükségletét fedezi. Ez a fajta „üzlet” különösen népszerű a fővezetékek és olajmezők közelében fekvő településeken. A vezetékeken dolgozó munkások már többször figyelmeztették a helyieket a lopás veszélyeire, de eddig hiába. A gáz továbbra is lopva áramlik a helyiekhez, akik hatalmas műanyag zacskókban cipelik haza.
Egy ilyen zacskó körülbelül egy hétig bírja, utána újabb adag gázt kell szerezni. A robbanások nem csak szállítás közben, de otthon is gyakran előfordulnak, a gáztűzhely szakszerűtlen csatlakoztatása, a nyomásesés a gázvezetékben, vagy a vezetékbe történő illegális bekötés miatt. A balesetek során elszenvedett sérülések, főleg égési sérülések, leginkább a nőket érintik, akik értelemszerűen a legtöbb időt töltik a „ballon” közelében.
Érdekesség, hogy a gázzal teli zacskók használata még a 20-as évekből ered Pakisztánban, amikor a városok utcáin gumi zsákokkal a tetőjükön közlekedő buszok szállítottak gázt a gázgenerátorokból. A fejlett országrészekben ez már rég a múlté, de a legszegényebb provinciákban megmaradt, és egy rendkívül veszélyes iparággá fejlődött, és ha eltűnne, azzal sok pakisztáni számára gyakorlatilag a mindennapi megélhetés válna lehetetlenné.
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
