Mongólia a legalacsonyabb népsűrűségű ország a világon. Hatalmas területe ellenére alig több mint 3 millió ember él a határai között.
Még meglepőbb, hogy a lakosság jelentős része mindössze két régióban koncentrálódik. Mi okozza ennek az ázsiai országnak a gyéren lakottságát?
Rejtélyes Ázsia
A Mongol Köztársaság területe 1,5 millió km². Ezzel a 19. legnagyobb ország a világon, Irán, Líbia és Peru mellett. Ugyanakkor Mongóliában mindössze 3,4 millió ember él. Összehasonlításképpen: Iránban ez a szám meghaladja a 87 milliót, Peruban 33 milliót, sőt még a forró sivatagos Líbiában is a 7 milliót!
A mongolok mintegy 45%-a a fővárosban, Ulánbátorban él. A 2019-es adatok szerint a közigazgatási központnak 1,5 millió lakosa volt. Ez egyébként az egyetlen nagyváros az országban. A köztársaság összes többi települése nem haladja meg a 100 000 lakost.
Összességében az ázsiai ország lakossága mindössze néhány területre koncentrálódik: nyugaton az Altaj előhegyei között, és középen, az Orhon folyó és mellékfolyói völgyeiben.
Az ország területének 40%-a gyakorlatilag teljesen lakatlan, további 50%-a pedig fejletlen és nem rendelkezik állandó lakossággal. Miért maradtak Mongólia hatalmas területei máig kihasználatlanok az emberek számára?
Nehéz földrajz
Történelmileg úgy alakult ki, hogy a nagy agglomerációk mindig a termékeny mezőgazdasági területeken és meleg éghajlaton jöttek létre. Minél enyhébb és melegebb az éghajlat, annál hosszabb a növények vegetációs periódusa, annál termékenyebb a talaj, annál nagyobb a lakosságszám a régióban.
Mongóliának ebben a tekintetben nagyon nem volt szerencséje. Az ország területének nagy része az úgynevezett Mongol-fennsíkon található. Ez a terület 900-1500 méterrel emelkedik a tengerszint fölé.
Mongólia nyugati és délnyugati részét az Altaj-hegység határolja, míg északnyugaton és Szibéria határán a Khan Khökhii, az Ulaan Taiga, a Keleti Szaján, a Hangáj és más hegyvonulatok terülnek el. Mongólia déli részét sivatagok és félsivatagok borítják, ritka felszíni vízi forrásokkal.
A tengerektől és óceánoktól való távolság, valamint a magas hegyvonulatok jelenléte, amelyek akadályozzák a nedvesség bejutását a szél által, rendkívül alacsony csapadékot eredményez. Ennek következtében a régió rendkívül agresszív éghajlatú vidékké vált.
Az időjárás itt élesen kontinentális. Nyáron elviselhetetlenül forró és száraz, télen pedig hihetetlenül hideg. Ulánbátor városa a világ leghidegebb fővárosaként is ismert. A téli átlaghőmérséklet itt -18°C. Viszonyításképpen a szintén hideg Moszkvában ez a mutató kétszer alacsonyabb (-9°C).
A vegetációs periódus az országban 95-110 nap. Ez egyrészt elegendő idő a fő gabonafajták betakarításához. Másrészt Mongóliában erre a célra az ország területének mindössze 5%-a alkalmas. Ezen az 5%-on találhatóak a legnagyobb települések.
Nomádok fogságban
A „visszatartó” éghajlati tényezők arra kényszerítették a mongolokat, hogy a nomád állattenyésztésben keressék a boldogságot. Ez a tevékenység, akárcsak évezredekkel ezelőtt, ma is a helyi mezőgazdasági szektor alapját képezi.
A Hangáj-hegységtől a kínai határig húzódó széles szárazföldi sávon terül el a végtelen sztyeppe. Ennek eredményeként a szarvasmarhák, lovak és juhok száma tízszerese az emberi népességnek.
Meg kell jegyezni, hogy a mongol sztyeppék és félsivatagok alatt hatalmas mélységben komoly vízkészletek rejlenek. A szovjet hatalom idején ezeket kiaknázták, és megpróbálták bővíteni a szántóterületeket. A programot bőkezűen finanszírozta a Szovjetunió. A Szovjetunió felbomlása és a Mongóliában bekövetkezett hatalomváltás után azonban az ország további „zöldítése” elmaradt.
Napjainkban a nomád állattartók igyekeznek a városokhoz közelebb költözni. A mai fiatalok már nem akarják a nehéz nomád életmódot választani. Ezért az Orhon-völgyben és a hegyek közötti medencében a népesség koncentrációja folyamatosan növekszik.
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
