Ha figyelmes vagy a részletekre, valószínűleg észrevetted már, hogy a Szovjetunió idején épült lakóházak lépcsőházai kék vagy zöld színűre voltak festve, mintha sablont használtak volna.
Vajon ezek a színek ennyire népszerűek voltak az akkori építészek körében? Lehet, hogy kevésbé koszolódtak, vagy ünnepibbeknek tűntek? Vagy talán ezeknek a színeknek valamiféle szent jelentése volt a régi emberek számára? Valójában minden sokkal egyszerűbb…
Bármennyire banálisnak is tűnik, a régi házak lépcsőházait kizárólag gyakorlati okokból festették kék vagy zöld színűre. Ennek az az oka, hogy a Szovjetunió idején a zöld és a kék festék volt a legelterjedtebb.
Sőt, legendák is keringenek erről. Az egyik szerint a második világháború után a Szovjetunióban annyi felhasználatlan zöld festék maradt raktáron, hogy Nyikita Hruscsov elrendelte, hogy az újonnan épült házakat kizárólag ezzel fessék. Nem csak a lépcsőházak falait borították zöldre, de a belső helyiségeket is – a WC-ket, a fürdőszobákat, sőt még a konyhákat is.
A kék festékkel is hasonló a helyzet. Leggyakrabban az autóiparban használták – a ZIL és GAZ teherautók fülkéinek festésére. Mivel a szovjet időkben a ipar fellendülésben volt, és az állam bőkezűen támogatta ezt a szektort, a kék festéket hatalmas mennyiségben gyártották.
Hogyan is lehetne másként? A ZIL-ek és GAZ-ok fülkéi csak kék színűek lehettek! Ezért mindkét árnyalat, a zöld és a kék, biztos, hogy mindig kapható volt a boltokban. Ráadásul mind a kék, mind a zöld festéket magas pigmentkoncentráció jellemezte, aminek köszönhetően rendkívül gazdaságosak voltak.
Ha azonban felidézzük a szovjet időben épült lépcsőházak kinézetét, megfigyelhetjük, hogy a élénk színek mellett a fehér szín is jelen volt a dekorációban. Megjegyzem, hogy eredetileg a falakat teljes egészében fehérre meszelték, de a fehér szín hamar bepiszkolódott, foltos lett, és túlságosan is látszottak rajta a karcolások, egyenetlenségek és a festők egyéb hibái. Ezért idővel a fehér színt kék és zöldre cserélték.
A színes festék azonban nem fedte be a falakat teljes egészében, csak körülbelül egy felnőtt ember válla magasságáig ért – felette már meszelés volt. Ezenkívül a festék nemcsak a látható hibákat, repedéseket és karcolásokat rejtette el jól, de megvédte a falakat a szennyeződéstől és a penésztől is, ami szintén nem volt utolsó szempont.
Érdekes, hogy a szovjet időkben a tér dekorálásában először kék és zöld színek használatát ajánló „Egészséges életmódért” című könyv 1957-ben jelent meg. A kézikönyvben az állt, hogy a kék és a zöld árnyalatok optikailag tágítják a teret, és kellemes, szembarát környezetet teremtenek.
Azt is hitték, hogy ezek a színek nyugtató hatással bírnak, de természetesen nem „tiszta” formában, csak az árnyalataik. A régi lépcsőházak festésével foglalkozó szakemberek azonban nem nagyon törődtek ezzel.
Ezért a lépcsőházak falai leggyakrabban nagyon sötét vagy éppen ellenkezőleg, túlságosan élénk árnyalatúak voltak ami olykor kissé komorrá vagy szórakoztatóan vidámmá varázsolta a lépcsőházak hangulatát. A lényeg az volt, hogy praktikus és könnyen beszerezhető legyen a festék, a dizájn pedig a legtöbb esetben háttérbe szorult a szovjet idők szűkös anyaghasználati lehetőségei miatt.
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
