- Hossz: 42,5 m
- Szélesség: 6,0 m
- Magasság a toronnyal: 4,35 m
Ezek a lenyűgöző hajók akár 2000 autót is képesek szállítani, átvészelik a tomboló viharokat, sőt, még olajfúrótornyokat is mozgatnak.
Íme, hét lenyűgöző példány, amelyek örökre megváltoztatják a hajókkal kapcsolatos elképzeléseidet.
7. City of St. Petersburg
A 12 fedélzetű City of St. Petersburg („Szentpétervár városa”) egy ro-ro hajó, azaz kerekes árukat (autókat, teherautókat, vasúti kocsikat) és utasokat is szállít. A japán Ssimonoszeki hajógyárban épült 2010 végén, és 2011-ben állították üzembe. A ro-ro hajó fő feladata autók szállítása Japánból Észak-Európa kikötőibe.
A hajó a neve ellenére semmilyen kapcsolatban sem áll Oroszországgal: megrendelője és tulajdonosa a japán Nissan Motor Corporation, üzemeltetője a holland Euro Marine Carriers BV, a hajó lobogója pedig Panama.
A hajótest szokatlan formáját az okozza, hogy a légellenállás csökkentésével kevesebb üzemanyagot fogyasztanak, és ezáltal kevesebb szén-dioxidot bocsátanak ki a légkörbe. Az üzemanyag-megtakarítás az óceánban uralkodó szél erősségétől és irányától függ; a becslések szerint évi 800 tonnát tesz ki. A hajótulajdonosok állítják, hogy az ötlet bevált: viharos szembeszélben az Északi-tengeren a City of St. Petersburg mozgási ellenállása a hagyományos építésű hajókhoz képest körülbelül a felére csökkent. A hajó egyetlen út során 2000 autót tud szállítani. Hossza 140 méter, szélessége 22,4 méter, merülése pedig 6,5 méter.
6. Teljesen automatikus Rolls-Royce komphajó
A Rolls-Royce hajtóműgyártó és a finn állami Finferries hajózási társaság 2018. december 3-án mutatta be az első, teljesen automata komphajó képességeit egy személyzet nélküli próbaúton a finnországi Turku városától délre fekvő szigetcsoporton.
A Falco kompot érzékelőkkel szerelték fel, amelyek valós idejű, az emberi képességeket meghaladó részletességgel hoznak létre egy részletes képet a környezetről. A helyzetfelismerési képet az érzékelőadatok összevonásával hozzák létre, és továbbítják a Finferries szárazföldi távirányító központjába, amely körülbelül 50 km-re fekszik Turku belvárosától. A központban egy kapitány felügyeli az összes automata műveletet, és szükség esetén átveheti a hajó távirányítását. A tesztek során kipróbálták a Rolls-Royce által kifejlesztett automata dokkolási rendszert is. Ez lehetővé teszi a hajó automatikus irány- és sebességváltását a mólóhoz való közeledéskor, és az emberi beavatkozás nélküli automatikus dokkolást.
5. Blue Marlin
A Blue Marlin egy hatalmas fedélzettel rendelkező hajó, amely nagyméretű rakományok, köztük más hajók szállítására is alkalmas. A hajó különlegessége a rakomány berakodási módjában rejlik.
Ha egy hajót vagy egy lebegő fúrótornyot kell a fedélzetre rakodni, a Blue Marlin vízbe merül, amíg a rakományt hordozó fedélzet a vízvonal alá kerül. Ezután a félig elsüllyedt dokkhajó a nagyméretű lebegő rakomány alá manőverez, és elkezdi a felemelkedést. Végül a lebegő rakomány a dokkhajó fedélzetén találja magát, és így a vízen szállítható bárhová. A dokkhajó emellett 60 kabinnal is rendelkezik a személyzet és a rakományt kísérő személyek számára, valamint edzőteremmel, szaunával és úszómedencével is fel van szerelve.
4. Ramform Hyperion
A Ramform Hyperion kutatóhajó 2017 márciusában került vízre. Széles kialakítása rendkívül stabil és biztonságos platformot biztosít a fedélzeten elhelyezett berendezések számára. A hajó több százezer elektronikus érzékelőt vontat maga után, amelyek egy 12 négyzetkilométernél is nagyobb területet fednek le. A vontatást meghatározott sebességgel végzik. A kutatások ideje alatt a többi hajónak javasolt 10 tengeri mérföldnél (18 km) nagyobb távolságot tartania a platformtól. A csend elengedhetetlen a mérések, valamint a hidroakusztikai és elektronikus rendszerek zavartalan működése szempontjából.
A hajó mozgás közben nem ránt hirtelen, és a hajótest kialakításának köszönhetően a dőlés is minimálisra csökken, ami szintén befolyásolja a kapott adatok pontosságát. Az érzékelőket hatalmas darukkal egy meghatározott sorrendben engedik a vízbe, mivel a tengerben egymástól meghatározott távolságra kell lenniük. Több ezer mikrofont helyeznek el rajtuk. A kapott hangrezgéseket speciális berendezésen dolgozzák fel, és a monitorokon 3D-s képen jelenítik meg.
Ez a tengeri kutatási módszer lehetővé teszi a szénhidrogén-lelőhelyek feltárását. A hajó legfőbb jellemzői: hossza 104,2 m, szélessége 70 m, utazósebessége 16 csomó. Legfeljebb 80 fős személyzet befogadására alkalmas, 60 egyágyas és 10 kétágyas kabinnal rendelkezik. A Bahama-szigetek lobogója alatt hajózik.
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
3. Seawise Giant
A Seawise Giant néven is ismert tanker a valaha épített legnagyobb hajó volt. A japán hajógyárak 1974-ben kapták a megbízást a világ legnagyobb tankerének megépítésére. Öt évvel később, 1979-ben bocsátották vízre a lenyűgöző méretű óriáshajót. A világ legnagyobb hajójának méretei a következők: hossza 458,45 méter, szélessége 68,86 méter, szállítható rakomány tömege 564 763 tonna, a hajó önsúlya pedig 81 879 tonna.
Később kiderült, hogy ezek a számok nemcsak előnyt, hanem hátrányt is jelentettek a gigász számára. Teljes terhelés mellett a tanker 29,8 méterrel (kb. egy kilencemeletes ház magassága) merült a vízbe. Nem meglepő, hogy ekkora merüléssel a tanker nem tudta használni a Szuezi- vagy a Panama-csatornát. 1981-ben a tanker munkába állt. Útvonala a Közel-Kelet olajmezőiről az USA-ba és vissza vezetett. 1988. május 14-én egy iraki vadászbombázó megtámadta a Seawise Giantot. A tanker súlyos sérüléseket szenvedett és üzemképtelenné vált. Megjavították, és úszó olajtározóként kezdték használni. 2009-ben a tanker utolsó útjára indult Indiába. Végállomása az Alang nevű, világhírű hajótemető volt. Ott a tankert néhány hónap alatt feldarabolták és beolvasztották.
2. RP Flip
Az Amerikai Haditengerészeti Kutatóhivatal (ONR) egy meglehetősen furcsa oceanográfiai eszközzel büszkélkedhet: az RP Flip nevű úszó platformmal, melyet a Kaliforniai Egyetem Scripps Tengeri Intézetében fejlesztettek ki. A Flip nem igazán hajó, annak ellenére, hogy kutatók hosszabb nyílt tengeri kutatások idején élnek és dolgoznak rajta. Valójában egy hatalmas, speciális bójáról van szó, és a legkülönlegesebb tulajdonsága, hogy képes megfordulni („Flip” angolul „fordulást” jelent).
A Flip 108 méter hosszú, végig keskeny, kis rekeszekkel, és egy nagy, üreges résszel a végén. Amikor ezek a hosszú tartályok levegővel vannak tele, a Flip vízszintes helyzetben van, de ha tengervízzel töltik fel őket, úszóként kiemelkedik a tenger felszíne fölé, ami rendkívüli stabilitást biztosít számára erős viharok idején is. Amikor a vizet leeresztik, a hajó visszatér vízszintes helyzetbe, és új helyszínre szállítható.
A belső berendezés úgy van kialakítva, hogy a megforduláskor minden alkalmazkodjon az új pozícióhoz. A kabinokban két ajtó található, így könnyen lehet használni őket minden helyzetben. A WC-ket és a konyha bizonyos elemeit duplán építették be. A teljes fordulási folyamat 28 percet vesz igénybe, ami egy ekkora óriás számára meglehetősen gyors.
A Flipet hullámmagasság, akusztikai jelek, vízmérséklet és sűrűség vizsgálatára fejlesztették ki. Mivel nem zavarhatja az akusztikai berendezéseket, a hajónak nincs motorja, és állandóan vontatni kell a kutatási helyszínre, ahol lehorgonyozzák. Függőleges helyzetben a hajó rendkívül stabillá és csendessé válik.
1. Le Plongeur
A Le Plongeur egy kísérleti francia tengeralattjáró volt, egyben a 19. század legnagyobb tengeralattjárója és az első mechanikus hajtású propellerrel felszerelt tengeralattjáró a világon. A tengeralattjáró fő fegyverzete egy távirányítású akna volt, amelyet a hajó orrában egy 10 méteres rúdon rögzítettek. Miután kivonták a francia flotta aktív állományából, a tengeralattjárót víztartályhajóvá alakították át.
A Le Plongeurt S. Bourgeois kapitány és Ch. Brunon hajóépítő tervezte. A Rochefort-i haditengerészeti arzenálban épült. A tengeralattjáró méretei:
Merüléskor a Le Plongeur 30 tonna vizet szorított ki. A tengeralattjáró merülési mélysége kevesebb volt, mint 10 méter.
Szerkezetileg a Le Plongeur kénytelen volt a felszín közelében maradni, hogy elkerülje a hajótest belsejében a megnövekedett nyomást, ami problémákat okozott a legénység életfenntartásában és csökkentette a motor hatékonyságát. A merülési mélységet egy hidrosztatikus dugattyú és a hajó tatján elhelyezett két vízszintes kormánylap segítségével szabályozták. A hosszirányú egyensúlyt csövek és dugattyúk rendszere biztosította, amelyek vizet mozgattak a hajó egyik végéből a másikba. Ez a rendszer nagyon lassan működött, és a tengeralattjáró orra vagy erősen lefelé, vagy felfelé irányult. Később a tengeralattjáró konstrukciójához egy függőleges tengelyű hajócsavart is hozzáadtak, de a tengeralattjáró kis sebessége és nagy tömege miatt a Le Plongeur kiegyensúlyozása nem sikerült, így a hajó nem tudta tartani a kívánt mélységet.
Melyik hajó tetszett a legjobban?
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
