- A férfi ruhatárának leggyakoribb darabját „kimondhatatlannak” és „elviselhetetlennek” nevezték. És mindezt azért, mert a test egy olyan részét takarta, melyet közönségesnek tartottak. A nadrágról van szó. A lényeg, hogy mindent, ami a lábakkal és a kezekkel kapcsolatos volt, azt illetlennek tartották, és a „végtagok” szót használták rájuk a jól megszokott szavak helyett.
- A gyerekek nem látták gyakran a szüleiket. Idejük nagy részét dajkákkal töltötték az óvodában. Korán kellett kelniük, mert az ágyban fekvést a lustaság jelének és bűnnek tekintették. Sok gyerek naponta legfeljebb egyszer látta a szüleit, de néhány családban az anyukák és apukák próbáltak jobban odafigyelni az utódaikra: az anya megtanította őket írni-olvasni, az apa pedig latinra.
- Az intelligenciát nem tartották a nők erősségének. Egyesek még azt is hitték, hogy a tudományok tanulása ártalmas a lányok törékeny testére, különösen a reproduktív rendszerükre. Lady Caroline Lam felidézte, hogy 10 éves koráig nem tanították meg írni és olvasni, mert féltek attól, hogy idegrohamot kap. A későbbi matematikus Jane Sommerville apja pedig, amikor megtudta, hogy a lánya éjszaka olvas, komolyan attól félt, hogy a lányának elment az esze.
- A lányoknak egyáltalán nem mondták el, hogy honnan jönnek a gyerekek, vagy hogy mi vár rájuk a házasság után. Az írónő Marie Stopes 1880-ban született. Édesanyja szüfrazsett volt, egyetemi végzettséget szerzett és harcolt a nők jogaiért, de lánya ennek ellenére semmit sem tudott a házassági viszonyokról. A lány 31 évesen ment férjhez, és csak 2 évvel később, a könyveknek köszönhetően jött rá, hogy férjével soha nem léptek tovább a „plátói kapcsolaton”, és nem is tudta, hogy a házas férfiak és a nők több „dolgot” is csinálhatnak együtt.
- A viktoriánus Angliában a szórakozás modern mércével mérve meglehetősen bizarr volt. Például voltak kiparodizált bírósági tárgyalások. Abban az időben ugyanis több egyéb mellett a válóperek tárgyalása is a nagy nyilvánosság előtt zajlott, és bárki meghallgathatta valaki más magánéletének a mocskos részleteit. Gyakran a megszerzett információkat ezután paródiákban használták fel.
- A XIX. században Nagy-Britannián valóságos egyiptománia söpört végig. Az Egyiptomba özönlő gazdag brit turisták megpróbáltak onnan szuvenírként egy-egy valódi múmiát hazahozni. A nyaralásból hazatérve partikat rendeztek a trófea kicsomagolásával. Még egy fotó is van az egyik ilyen eseményre szóló meghívóról, ahol a múmiát hajnali fél háromkor tervezték kibontani.
- A viktoriánus Angliában született meg a Valentin-nap, legalábbis a ma ismert formája. A postai reformoknak köszönhetően megjelentek a Valentin-napi kártyák, amiket egyetlen pennyért cserébe az ország bármely pontjára el lehetett küldeni. Egy évvel a reform után 400.000 szerelmi és szeretetnyilatkozatot tartalmazó kártyát küldtek szét Nagy-Britanniában.
- A nem sokkal később megjelent sértő üdvözlőkártyák egyfajta válaszok voltak a megható szerelmes üzenetekre. Ezeket azonban ellenségeknek és nem kívánt hódolóknak küldték. Az ilyen kártyák tartalma a humorostól egészen a kifejezetten sértőig terjedt. Szinte bárkinek készítettek ilyet, akit valamiért nem kedveltek, legyen az egy bosszantó boltos, földesúr vagy basáskodó munkaadó. Ezek a kártyák legtöbbször a címzett szakmáján vagy külsején gúnyolódtak.
- A képeslapok általában nagyon népszerűek voltak, különösen a karácsonyi képeslapok. Az ilyen kártyákon ábrázolt témák azonban meglehetősen furcsák, sőt ijesztőek voltak: jégen csúszkáló békák, madárfejű emberek, vagy óriás cékla emberi fejjel.
- A tizenkilencedik század közepén a gótika népszerűvé vált, és ez a divatra is hatással volt. Hogy arcukat sápadtá tegyék, a nők ólomceruzát szopogattak, ecetet ittak és színezték az ereiket.
- A viktoriánus korszak egyik szimbóluma a krinolin. Az angol Charles Worth vezette be a divatba, akit igazából az első hivatásos ruhatervezőnek nevezhetünk. Egyszer egy feltaláló mutatott Worthnek egy 3 karikára feszített alsószoknyát. A divattervezőnek megtetszett az ötlet, és hamarosan a női ügyfeleinek is. Ennek a konstrukciónak jelentős előnye volt: megkímélte a hölgyeket a sok alsószoknyától.
- Minél terjedelmesebb volt a krinolin, annál divatosabbnak tartották. Átmérője elérhette a 180 cm-t is. Voltak esetek, amikor a lányok a buja szoknyák miatt haltak meg. Például 1863-ban a The Times újságban beszámoltak egy balesetről, amelyben egy lány a kigyulladt krinolin szoknyája miatt vesztette életét. De más esetek is ismertek. Például 1885-ben Sarah Ann Henley állítólag túlélt egy 75 méter magasból történő zuhanást. Úgy vélik, hogy a krinolin mentette meg, mely ejtőernyőként működött.
- A XIX. század 70-es éveiben a krinolin helyébe a bustle lépett – ez egyfajta párnázott alsónemű volt, amit a női ruhák hátuljának teltebbé tételére használtak. Ennek a divatos szerkentyűnek köszönhetően a derék keskenyebbnek tűnt, de ahhoz, hogy a nők leülhessenek benne, rengeteg trükköt kellett bevetniük.
- A keskeny derék jelentette a divatosság csúcsát, ezért a tökéletes sziluett kialakításához a hölgyek fűzőt viseltek. A derékkal együtt azonban a belső szerveket is elszorították, ami vérkeringési zavarokat eredményezett, és emiatt a nők gyakran eszméletüket vesztették fűzőhordás közben. A hölgyeket ettől a borzalmas öltözködési elemtől csak a röntgen megjelenése mentette meg, mely világosan megmutatta, hogy mi történik a női szervezettel a fűzők állandó viselésének hatására.
- Van egy legenda, miszerint a viktoriánus nők 45 centiméteresre feszítették össze a derekukat, de Doris Langley Moore kutató és fűzőgyűjtő szerint ezek a ruhadarabok szinte soha nem feszültek 61 cm-nél keskenyebbre.
- A viktoriánus korabeli férfiak ruhatárának egyik legfelismerhetőbb darabja a cilinder volt. Dickens csak „szorosan zárt, fekete, merev edénynek” nevezte. Ez a fejfedő rendkívül meleg és kényelmetlen volt, ráadásul nem volt túl praktikus. Különleges gondoskodást igényelt: egy bizonyos irányban kellett vasalni, hogy a bolyhok megfelelően simuljanak, és selyemkendővel óvatosan át kellett törölni, ha az embert esetleg elkapta az eső. Ettől függetlenül a cilinder volt az igazi jele az úriemberségnek.
- Egy viktoriánus korabeli angol lakos teljes öltözete, a kalappal, krinolinnal, köpennyel, zakóval és egyéb kiegészítőkkel együtt körülbelül 17 kg-ot nyomott. Összehasonlításképpen, egy láncpáncélt viselő kora középkori harcos öltözetének a súlya körülbelül 13,5 kg volt.
- A viktoriánus korszakban komoly zavart keltettek az úgynevezett böjtölő lányok. Ezek olyan tizenéves lányok voltak, akik hirtelen megtagadták az ételt, mert úgy gondolták, hogy anélkül is tudnak élni. Azt is állították, hogy varázserővel rendelkeznek. A korabeli orvosok a lányok furcsa viselkedését egyszerű csalásnak vagy hisztériának titulálták. A modern történészek pedig hajlamosak azt hinni, hogy ezek a fiatal lányok valójában súlyos betegek lehettek: valószínűleg az anorexia nervosa nevű pszichés betegségben szenvedtek.
Az 1837 és 1901 között Nagy-Britanniát irányító Viktória királynőről elnevezett viktoriánus korszak híres a magas erkölcsi értékekről és a szigorú szabályokról, melyek megszegését keményen elítélték. A történészek úgy vélik, hogy az Egyesült Királyság lakói a XIX. századra valóban előnyükre változtak, például kedvesebbek lettek az állatokkal, az őrültekkel és a bűnözőkkel szemben.
HIRDETÉS
Ugyanakkor ez volt a teljes képmutatás időszaka. Nehéz elképzelni ennél ellentmondásosabb történelmi korszakot, ezért a Liked.hu-nál nem tudtunk elmenni mellette anélkül, hogy ne tudnánk meg, hogyan is éltek akkoriban az emberek.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A képen Marie Stopes látható.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS
WFan / Wikimedia Commons , ©
CC BY-SA 4.0
Sértő kártya egy „együgyű kisaszonynak”:
„Az arcodon a mosoly a füledig húzza a szádat.
Azt hiszed, nem vitás, hogy édes vagy, mint a méz,
de valójában, te kedves lány, csak nevetséges vagy.”
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Így nézett ki a krinolin a szoknya alatt.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Szeretnél ellátogatni a viktoriánus korabeli Angliába? Milyen más korszakokat néznél meg szívesen?
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
