14 borzalmas kivégzési módszer a történelemből, ami láttán örülünk, hogy a 21. században élhetünk

A bőr eltávolítása nemcsak különösen fájdalmas, de rendkívül hosszadalmas kivégzési módszer is volt egyben. Az áldozat nem azonnal, hanem hosszú órákon vagy akár napokon át tartó szenvedés után hunyt el. A bőr eltávolításához éles késeket használtak, egy felnőtt férfi testének csupaszítása pedig nagyjából egy órát vett igénybe.

Az elítéltek gyakran már a cövekhez bilincselésükkor elvesztették az eszméletüket, mielőtt még a lángok felcsaptak volna. A középkorban ezt a fajta kivégzési módot szándékosan nagy nyilvánosság előtt végezték, hogy elrettentsék az eretnekségre és boszorkányságra hajlamos embereket.

A grillrácson történő kivégzés tulajdonképpen teljesen megegyezett a mai értelemben vett grillezéssel: az elítélteket vasrácshoz bilincselték, alájuk pedig szenet pakoltak, ami szépen lassan, szörnyű kínok között égette halálra az embereket.

Ezt a fajta kínzási módszert nemcsak a kivégzésekhez, de vallatáshoz is előszeretettel használták. Ilyenkor fadarabokat tettek az áldozat különböző testrészeire, hogy a rá pakolt súly arra összpontosuljon. Ezután addig pakolták rá a súlyokat, míg az áldozat be nem vallotta, amit kellett, vagy el nem veszítette az adott testrészét, esetleg bele nem halt a fájdalmakba.

A japán katonák által a második világháború idején is előszeretettel alkalmazott bambuszos kínzás egy szörnyű, és rendkívül fájdalmas halálhoz vezetett. Az áldozatokat csírázó bambuszok fölé rögzítették, a növények pedig napról-napra egyre jobban és jobban hatoltak bele az áldozat testébe, míg végül olyan létfontosságú szervet nem értek, amitől az áldozat elhunyt.

Már az élve eltemetés gondolata is borzalmas, a valóságban pedig ez még szörnyűbben festett. Az áldozatok nem azonnal, hanem lassú és rémisztő halált haltak: egyesek az oxigénhiányba, mások a dehidratációba vagy épp az éhezésbe haltak bele – hosszú napokon át tartó szenvedést követően.

Ez a különösen barbár kivégzési mód főként Caligula római császár uralkodása alatt volt népszerű. A legtöbb áldozatot azonban nem a képen látható módon, hanem fejjel lefelé fellógatva, a lábukat szétfeszítve és alulról felvágva végezték ki, a nemi szerveknél kezdve.

A keresztre feszítés általában egy napon át tartó, fájdalmas halált jelentett, amit legtöbbször véres korbácsolás előzött meg. Ez a kivégzési módszer főként az ősi keleten és az ókorban volt rendkívül széles körben elterjedt

Ezt a rettenetes gyilkolóeszközt a szicíliai uralkodó, Akragaszi Fálarisz készítette. Az áldozatokat a rézből készült bikába zárták, majd egyszerűen alágyújtottak. A bika szája felerősítette a sikolyokat a belsejében halálra sülő ember füstje pedig a szobor orrán át távozott. Minden tekintetben az egyik legbarbárabb kivégzési módszer volt ez a történelemben.

Ez a főként Perzsiában használt kivégzési módszer meglehetősen egyszerű, ám annál borzalmasabb volt: az áldozatokat olyan „dobozokba” zárták, amikből a kezeik, a lábaik és a fejük kilógott. A testüket tejes-mézes keverékkel kenték be, ami vonzotta a rovarokat. Az áldozatok végül a fertőzésben hunytak el, vagy simán felzabálták őket a rovarok.

Nehéz elképzelni, de a világ számos pontján, például Thaiföldön és Indiában is szent állatként tisztelt elefántokat egykoron kivégzésekhez alkalmazták. Miután betanították őket, annyi volt a feladatuk, hogy az áldozatok fejére vagy testrészeire taposva kínozzák, végül pedig ki is végezzék azokat.

Első hallásra talán nem tűnik borzalmasnak, de miután az emberek kezeit összekötve, lábukra sújt rögzítve küldték ki őket a pallóra, már mindjárt másképp fest az egész. Ezt a kalózok által alkalmazott kivégzési módot főként az általuk elfogott ellenségeken alkalmazták, akik így végül a tengerbe fulladtak, vagy ha valamilyen csoda folytán kiszabadultak a kötélből még a fulladás előtt, akkor idővel a cápák áldozatává váltak.

Az ókori Rómában bevett kivégzési módszer volt, hogy a bűnözőket és politikusokat egyszerűen vadállatok elé vetették. A meztelen, fegyver nélküli halálra ítélteknek éhes oroszlánokkal és agresszív tigrisekkel kellett megküzdeniük az amfiteátrumban – a közönség szeme láttára, akik jót szórakoztak a kivégzésen.

Az akasztás az egyik legrégibb és leggyorsabb kivégzési módszer volt. Az elítéltek nyakát hurokba tették, majd egyszerűen kihúzták a lábuk alól a talajt. A legtöbben már ettől kitörték a nyakukat, akik azonban mégsem, azok szépen lassan fulladtak meg a saját súlyuktól.