Hogyan néz ki a Nap más bolygók felszínéről

Nekünk, a Föld lakóinak a Nap egy kerek korong a kék égen. Általában sárgának látjuk, de a színárnyalata változhat a napszaktól függően. Naplementében vöröses árnyalatokat ölt, míg a zeniten fehéresnek tűnik.

Ez attól függ, hogy a napsugarak milyen hosszú utat tesznek meg a légkörben. Ritkán gondolunk arra, hogy más bolygókon hogyan fest a naplemente, de a NASA is csak nemrég jött rá, hogy az Uránuszon, a Vénuszon és a Földön egyáltalán nem ugyanolyan a naplemente.

Merkúr:

A Merkúron a naplemente a leglátványosabb. Először is, a Nap átmérője 2,5-szer nagyobb, mint a Földön. Másodszor, a napfény 6-szor erősebb, mint a mi bolygónkon, így a hajnalok és a naplementék elképzelhetetlenül fényesek. Ez nem meglepő, hiszen a Merkúr a Naphoz legközelebb eső bolygó, a távolságuk maximum 58 millió km (míg a Föld és a Nap között 150 millió km a távolság). A Merkúrnak ráadásul nincs légköre, így a napsugarak nem törnek meg, és az emberi szem egy hatalmas, vakítóan fehér napkorongot látna.

Vénusz:

A Vénusz égboltja csalódást okozna. A Nap 108 millió km távolságra van a Vénusztól, de a bolygónak rendkívül sűrű atmoszférája van, tele kénsavas felhőkkel. Ezek a felhők nagyon vastagok, és teljesen beborítják az eget, elrejtve a Napot, így lehetetlen meghatározni a helyzetét. Csak a napfelkelte és a naplemente idején látható a fényerősség különbsége a szemközti horizontokon. A Nap egy nagyon halvány foltnak tűnik, ami kétszer nagyobb, mint a Földről nézve.

A Vénuszon a fény erősen szóródik, ezért a bolygó felszínét örök szürkület borítja. Ez nem túlzás. A Vénusz 243 földi nap alatt fordul meg a tengelye körül. Itt még egy év is rövidebb, mint a Földön- 224 nap. Ezért a Vénuszon egy év csak éjszaka, a másik pedig csak nappal. Ez nem igaz a bolygó egészére, hanem attól függ, hogy melyik oldal van a Nap felé fordulva az év során, és melyik oldal van a sötétségbe borítva.

Mars:

A Mars 228 millió km távolságra van a Naptól. Ez azt jelenti, hogy a napkorong a marsi égen 60%-kal kisebb, mint a Földön. A bolygó légköre vékony, ritka és sok lebegő port tartalmaz. A légköri gáz sűrűsége a Marson mindössze a Föld 1/80-a. A fényszórás során a nagyobb porszemcsék dominálnak a gázmolekulák helyett. A por 1%-a magnetit, ami állandóan lebeg a légkörben, és a porviharok felemelik. Emiatt a Nap a marsi eget a Földdel ellentétes színben festi.

A gázmolekulák minden irányba szétszórják a fényt, de a por csak előre. A vörös fény szélesebb szögben szóródik, mint a kék, így a kék fény jobban telítetté válik: hatszor intenzívebb, mint a vörös. A marsi égbolt a zeniten vöröses-rózsaszín, napfelkeltekor és naplementékor pedig kéktől liláig terjedő árnyalatú. Délben a bolygó égboltja sárga-narancssárga. A napkelte előtti és a naplemente utáni szürkület a Marson sokkal hosszabb, mint a Földön. A marsi égbolt néha lilás árnyalatot is ölt, ami a vízjég mikrorészecskéin szóródó fénynek köszönhető, de ez ritkán fordul elő.

Jupiter:

Minél messzebb van egy bolygó a Marstól, annál inkább hasonlít rajta a Nap egy nagyon fényes csillaghoz. A Jupiter légköréből még nem sikerült lefotózni a Napot, ezért Ron Miller illusztrátor, aki az élete nagy részét a kozmikus objektumok realisztikus ábrázolásának szentelte, elképzelte, hogyan nézne ki a Nap a Jupiter egyik holdjáról, Europáról.

A Jupiter 778,5 millió km távolságra van a Naptól. Emiatt a napkorong a gázóriás égboltján 5-ször kisebb, mint a Földön. A naplemente pontos színét lehetetlen megjósolni anélkül, hogy ne ismernénk pontosan a légkör összetételét. A tudósok azonban feltételezik, hogy bármely gáznemű atmoszférában a naplementében a hosszabb hullámhosszú fények dominálnak, mint a Földön. A por eloszlásának különböző típusai és méretei pedig egyedülálló módon fogják szétszórni a fényt.

Szaturnusz:

A Szaturnusz 1,5 milliárd km távolságra van a Naptól. A napkorong 9,5-szer kisebb, mint amit a Földről látunk. Maga a Nap pedig 100-szor halványabbnak tűnik, mint ahogyan megszoktuk. A bolygó légköre viszont vízjégkristályokat és gázokat, köztük ammóniát is tartalmaz. A napfény megtörve gyönyörű optikai csalódásokat és glóriát okoz – hamis fényforrás illúzióját keltve.

Uránusz:

Általánosságban elmondható, hogy a szabad szem már nem képes megkülönböztetni a Nap alakját, ha az körülbelül egy ívperces méretű. Ezért az Uránusz és a Neptunusz környékén csak egy nagyon éles látású ember lenne képes észrevenni a napkorongot. Az Uránusz 2,9 milliárd km távolságra van a Naptól. A bolygónak sűrű atmoszférája van, amely főként hidrogénből és héliumból áll. A NASA adatai szerint az Uránuszon a naplementében az égbolt színe kékről türkizkékre változik.

Neptunusz:

A Neptunusz a legtávolabbi bolygó a Naprendszerben (4,5 milliárd km távolságra a Naptól). A napkorong 30-szor kisebb, mint a Föld égboltján. A Neptunusz légköre hasonlít az Uránuszéhoz, sok jeget, vizet, ammóniát és metánt tartalmaz. Ezen a bolygón ráadásul állandóan tombolnak a hurrikánok, így a látható fény segítségével nehéz bepillantani a légkör mélyére. Ron Miller művész a Neptunusz egyik holdjáról, a Tritonról ábrázolta a Napot. A por- és gázfelhők, amelyeket a holdon egy hatalmas kriovulkán lövell ki, részben eltakarják a parányi csillagot. A vékony nitrogénatmoszférán átszűrődve vöröses-sárgás színűnek tűnik.

Plútó:

A tudósok egy része már nem tartja a Plútót bolygónak, hanem „törpebolygónak” sorolja be. Azonban a témával kapcsolatban időnként fellángolnak a viták, és senki sem zárja ki, hogy egyszer még ismét a 9. bolygóvá válik. A Naptól való távolsága alig kevesebb, mint 6 milliárd km. A csillag a Plútó égboltján inkább egy pontnak tűnik, a napfény pedig 1600-szor halványabb, mint a Földön. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a bolygón örök sötétség uralkodik.

Amikor a Plútó perihéliumban van, a Nap a Plútó égboltján 400-szor több fényt bocsát ki, mint a telihold. Ez összehasonlítható a Föld középső szélességi körein uralkodó fényviszonyokkal körülbelül 10 perccel naplemente után. Ezekben a pillanatokban a Nap kellően fényes ahhoz, hogy elhomályosítsa az égbolton lévő más objektumokat, és közvetlenül ránézni is nehéz lenne. A Plútó légköre vékony, nagyon ritka és a felszíni jégből elpárolgó gázokból áll: nitrogénből, metán és szén-monoxid nyomaival. Ezért, mint a Föld légköre, a napfényt is a kék szín spektrumában szórja szét.