Ezen az elven elindulva talán különösen egészséges opciónak tűnhet a medvehús – mintha a hússal együtt beléd szállna az erdő urának minden ereje. Csakhogy a valóságban ez a csemege könnyen az utolsó vacsorád lehet az életedben. Szinte minden medve veszélyes parazitákkal fertőzött, amelyek még 4 év fagyasztás után sem pusztulnak el.

A Trichinella a parazita fonálférgek egy nemzetsége, amelybe 8 faj tartozik. Mindegyikük apró és vékony, hosszuk mindössze 1-4 milliméter – mikroszkóp nélkül szinte láthatatlanok. A parazita nem válogatós a gazdaállat kiválasztásában, ezt a dögöt abszolút bármilyen állat elkaphatja, beleértve az embert is.

Létezik egy 1950 és 2014 közötti összoroszországi kutatás, ami szerint egyes régiókban a paraziták a farkasok 91%-ában, a rókák 80%-ában, a medvék 60%-ában és a vaddisznók 21%-ában fordultak elő. Kanada északi részén és Alaszkában végzett vizsgálatok során a grizzly medvék 88%-ában, a jegesmedvék 66%-ában, és a mezei nyulak mindössze 5%-ában találtak parazitákat. Más alaszkai kutatások szerint a jegesmedvék 100%-a trichinellával fertőzött. Az összes, ember által fogyasztott erdei vad közül a medve a parazitákkal leginkább fertőzött állat. De miért van ez így? Miért kedvelik őket ennyire a trichinellák?

A parazitafertőzések csúcspontja tavasszal van. A medvék soványan, dühösen és borzasztóan éhesen ébrednek a téli álmukból. Méz nincs, bogyók nincsenek, ahhoz pedig nincs erejük, hogy zsákmány után szaladgáljanak az erdőben. Mivel kénytelenek beérni? Pontosan, dög- és tetemhússal.
Az éhhalál szélén álló maci lelkiismeret-furdalás nélkül megeszik bármilyen húst, ami a mancsa ügyébe akad. Ez lehet farkas, róka, vaddisznó vagy akár egy másik medve is. Így pedig ő maga is a fertőzés gazdaállatává válik.

Amint a fertőzött állat húsa a gyomorba kerül, a paraziták „felélednek” – aktívan növekedni és szaporodni kezdenek. Egyetlen nőstény akár 2000 lárvát is a világra hoz! Na, itt kezdődnek a bajok. A legtöbb más parazita lárvái elhagyják a gazdatestet, és valahol a környezetben várnak egy újra. De a trichinellák nem – és ezért ennyire veszélyesek.

Az ivadékok behatolnak a vér- és nyirokerekbe, onnan pedig egyenesen az izmokba. Vagyis a húsba. Csigavonalba tekeredve a lárvák kapszulát hoznak létre maguk körül. Így a gazdaszervezet abbahagyja az idegen betolakodók jelenlétére való reagálást, és kikapcsolja az immunválaszt. De maguk a trichinellák tovább élnek, apránként kiszívva a tápanyagokat a szomszédos sejtekből. Ebben a formában léteznek, amíg a gazdaállat él. Amikor pedig az „elpusztul”, törvényszerűen megeszi valaki, és a paraziták bezárják a fejlődésük ördögi körét.

A paraziták kiválóan bírják a fagyasztást, a sózást, a füstölést és a szárítást. Az ilyen termékekben a trichinella lárvái évekig „alszanak”, de amint eszel akár egyetlen darabka fertőzött húst is, azonnal felébrednek. Az egyetlen biztonságos megoldás: laboratóriumban bevizsgáltatni a vadhúst, majd megfőzni vagy sütőben átsütni – a parazitákat egyedül a két órán át tartó, 75°C feletti hőhatás öli meg.

Az embernél a fertőzés tünetei a betegség stádiumától függenek. Amíg a férgek csak a bélrendszerben tanyáznak, előfordulhat rossz közérzet és emésztési zavar. Az igazi „móka” akkor kezdődik, amikor a kicsik elindulnak vándorútra a szervezetben. Izomfájdalmak, gyulladások, görcsök, az idegrendszer károsodása. Tévedésből az agyba is bejuthatnak – akkor pedig annyi neked.

A legijesztőbb az, hogy az első tünetek egy az egyben megegyeznek egy súlyos megfázáséval. De minél tovább tart a fertőzés, annál nagyobb a halálos kimenetel esélye. Kezelés nélkül a trichinellózis halálozási aránya 30%. Ha szerencséd van, és a lárvák sikeresen megtelepedtek a testedben anélkül, hogy megöltek volna, gratulálunk, örökre a fertőzés hordozója maradsz!


