A megengedett dolgok határai annyira elmosódtak, hogy manapság bármilyen női szeszélyt vagy romboló viselkedést önkifejezésként és a belső szabadság megnyilvánulásaként tálalnak.
„Ez vagyok én, én már csak ilyen vagyok, nem korlátozom magam, és a maximumon pörgetem az életet!”
A tettek következményeitől való félelem szinte teljesen eltűnt. Persze, honnan is lenne, amikor mindenki azt harsogja körülöttük, hogy „senkinek semmivel nem tartozol, és ha a pasidnak valami nem tetszik, egyszerűen lépj le, és keress mást”.
A probléma csak az, hogy a nők ezeket a viselkedési mintákat hurcolják magukkal egyik kapcsolatból a másikba. Egy felnőtt embert megváltoztatni pedig gyakorlatilag lehetetlen – különösen manapság, amikor mindent az egocentrizmus irányít.
Ebben a kőkemény valóságban minden olyan próbálkozásod süket fülekre talál, amivel határokat akarsz húzni, meg akarod védeni az értékeidet, vagy csak egyszerűen rá akarsz mutatni arra, hogy ami történik, az nem normális. Minek is néznének magukba, minek változnának, ha sokkal egyszerűbb rád sütni a „zsarnok” vagy a „bántalmazó” bélyeget, és már meg is van oldva a dolog: te vagy a hibás.
Bizonyos dolgokkal egy lelkileg erősebb férfi még meg is tudna birkózni, de van egy valami, amivel szemben szinte mindenki tehetetlen, és csak nagyon kevesen tudnak mit kezdeni vele.
Mivel szemben tehetetlen még a legerősebb férfi is?
Őszintén megmondom: régebben számomra a szakítás egy fájdalmas, nagyon kellemetlen dolog volt. Amikor belekezdtem egy kapcsolatba, mindig abból indultam ki, hogy ha nem is tart feltétlenül örökké, a szakításhoz nagyon-nagyon nyomós okok kellenek.
Manapság azonban sok modern nő számára a szakítás már rég nem jelent drámát. Inkább… rutin? A közösségi médiás és a netes társkeresők korában férfit cserélni lassan könnyebb, mint új nyári ruhát választani.
Ezzel szemben egy férfi a szakításban többnyire a közös jövő megsemmisülését látja – azt a jövőt, amibe energiát, időt és terveket fektetett. Az igazi baj az, hogy semmilyen eszköz nincs a kezünkben, amivel ezt a széthullást meg lehetne állítani. Ha egy nő fejben már eljutott a szakításig, vége: nem fogod tudni visszaterelni oda, hogy építse a kapcsolatot. Minden próbálkozásod, hogy „üljünk le megbeszélni” vagy „keressünk kompromisszumot”, a szemében csak üres fecsegés lesz és a személyes határainak megsértése, amitől csak még gyorsabban le akar majd lépni.
A probléma gyökere a női önkifejezés modern gépezetében keresendő. Nagyon sok női hobbi eleve összeegyeztethetetlen a családi élettel, bár maguk a hölgyek őszintén nem látják ebben az ellentmondást. Az egyik ismerősöm például imádott táncolni. Hogy értem a táncot? Rúdon pörgött, valami nagyon divatos szóval illette a műfajt, aztán persze kiposztolta az internetre. Vajon miért csinálta? Hogy megmutassa, mennyit fejlődött? Dehogyis. Mások figyelmére vadászott. A férfiak figyelmére, hiszen a videókon is roppant hiányos, sokat mutató „sportruházatban” vonaglott.
A nők persze egyből rávágják: „Mi ezzel a baj? Ez csak egy tánc.” De nem. A valóság az, hogy ez a lány szándékosan hívta fel magára a férfiak figyelmét, mégpedig a legerősebb fegyverrel: a vággyal. Vagy te mit gondolsz, miért posztolnak a nők provokatív fotókat minimális ruhában (vagy épp anélkül is)? Csak úgy, a maguk kedvéért? Ugyan már, dehogy. A férfiakat akarják becserkészni: vagy egy jobb partit keresnek maguknak, vagy egyszerűen csak megrészegíti őket a tudat, hogy férfiak százai, ezrei, vagy akár tízezrei bámulják vágyakozva az új képeiket.
Fordítsd csak meg a helyzetet! Képzeld el, hogy egy reggel felébredsz, és a legújabb fotód alatt ezernyi rajongó női komment fogad: „Micsoda pasi!”, „De jóképű vagy!”, „Uh, én bizony el tudnám képzelni veled…”. Valljuk be: ettől bármelyik férfinak elszállna az agya.
De vajon akad akár csak egyetlen nő is, aki rossz dolognak tartja a férfiak figyelmének ilyen szintű hajhászását? Persze, hogy nem. Szerintük ez csak egy ártatlan kis hobbi, ami egyáltalán nincs hatással sem az életükre, sem a párkapcsolatukra.
Nagyon rosszak vagyunk az önuralomban, ha bőséges a választék. Ha egy nőnek ott vagy te, de melletted van még száz hódolója, nagyon jó eséllyel lesz köztük olyan, aki nálad két kategóriával jobb. És akkor vajon mi szüksége lesz rád?
Itt már szinte lehetetlen bármit is tenni
Külön kiemelném azoknak a férfiaknak a naivitását, akik őszintén hiszik, hogy a szeretett nőjük bármit is kizárólag csakis értük csinál. Például:
- Csak ÉRTED jár a konditerembe formálni a fenekét.
- Kizárólag ÉRTED csináltatott plasztikai műtétet és tetoválást.
- Csakis ÉRTED jár a szépségszalonokba.
Egy ismerősöm mesélte, hogy egyszer teljesen véletlenül rábukkant a barátnője telefonjában majdnem száz darab friss, fehérneműs fotóra. A lány rávágta, hogy csakis „magának” csinálta őket, amolyan emlékbe. Hát persze, ezt nyilván el is hisszük.
Az az igazság, hogy a nő mindezt egyáltalán nem érted csinálja. Magáért teszi, pontosabban: a többi férfiért. Ez pedig egy olyan spirál, ami napról napra egyre mélyebbre rántja, és folyamatosan arra sarkallja, hogy még tovább menjen. Egyre kevesebb lesz rajta a ruha. Egyre többet flörtöl majd másokkal a neten. Elfogadja az ajándékokat, és szó nélkül belemegy a találkozókba is.
Egyszóval a férfiak figyelmének végtelen, csillapíthatatlan hajhászása egy olyan dolog, ami ellen egyszerűen nem tehetsz semmit!
Különösen beszédesek azok a nők körében végzett felmérések, ahol azt firtatták: „Hajlandó lennél-e lemondani a társkereső oldalakról és a közösségi médiáról a párod kedvéért?” Csak nagyon kevesen vágták rá, hogy „igen”. A túlnyomó többség olyan képpel felelte, hogy „nem, dehogyis”, mintha legalábbis valami égbekiáltó ostobaságot kérdeztek volna tőlük.
Ha a párod egyszer rálépett erre az útra, és elkezdte vadászni a férfiak figyelmét, te már nem tudsz mit tenni. Lehet, hogy belemegy a játékba, és azt mondja: „Persze, drágám, nem csinálok ilyet többet”, de a hátad mögött pontosan ugyanúgy folytatni fogja, csak te már nem fogsz tudni róla. Önként nem fog lemondani a férfifigyelemről, pláne nem akkor, ha ez a dolog szorosan összefonódik a „hobbijaival”. Az egyetlen esélyed az lenne, ha a te fontosságod olyan magas lenne az életében, hogy az elvesztésedtől való félelem felülírná azt az élvezetet, amit másoktól kap. Ez azonban a gyakorlatban szinte… soha nem fordul elő.
Éppen ezért érdemes már az elején egy sokkal tisztességesebb nőt keresned. Olyat, akinek a kapcsolatban csak és kizárólag egyetlen férfi létezik: te. Máskülönben kénytelen leszel eltűrni azt a furcsa szerelmi sokszöget, ami közted, a nő és a rajongók hada között jön létre, akiknek a figyelmére ő annyira sóvárog.
Mint mindig, most is tisztelet a kivételeknek, persze. Tudom, hogy vannak.
Köszönöm a figyelmet! Ha van valami hozzáfűznivalód, írd meg a gondolataidat a kommentben!
