De az egyik legismertebb és egyben legtragikusabb történet egy átlagos brit programozóhoz, James Howellshöz fűződik. Az ő neve annak a szimbólumává vált, hogyan kerülhet egyetlen véletlen hiba egy egész vagyonba.
Egy merevlemezről van szó, amelyen egy 7500 bitcoint tartalmazó tárca hozzáférése volt. Ma ezt az összeget dollárszázmilliókra (forintban százmilliárdos) becsülik. De Howells számára ez egy tízéves megszállottsággá, a bürokráciával való végtelen küzdelemmé, és végül teljes vereséggé vált.
Ez a történet jóval azelőtt kezdődött, hogy a „bitcoin” szó az egész világon ismertté vált volna. A 2000-es évek végén a kriptovaluta még csak akkor jelent meg, és a legtöbb ember úgy tekintett rá, mint a programozók és a technológia-rajongók fura kísérletére. Senki sem vette komolyan a digitális érméket. Csak néhány centet értek, és sokszor egyáltalán nem volt valós piaci értékük.
James Howells egyike volt azoknak, akik felfigyeltek az új technológiára. Érdekelték a számítógépek, a programozás és a különböző technológiai kísérletek. 2009-ben, amikor a bitcoin hálózata még éppen csak létezni kezdett, úgy döntött, hogy kipróbálja a bányászatot – azt a folyamatot, amikor a számítógép számítási kapacitásával új érméket hoznak létre.
Akkoriban a bányászat teljesen máshogy nézett ki, mint ma. Ma a kriptovaluta bányászatához hatalmas, speciális eszközökből álló farmokra van szükség, amelyek kolosszális mennyiségű áramot fogyasztanak. De 2009–2010-ben ehhez még elég volt egy átlagos otthoni számítógép is. Bármelyik érdeklődő letölthetett egy programot, csatlakozhatott a hálózathoz, és elkezdhette bányászni a bitcoinokat.
Howells puszta kíváncsiságból indította el a bányászatot a gépén. Számára ez csak egy kísérlet, egy kis műszaki érdekesség volt. Egyáltalán nem voltak olyan tervei, hogy ebből fog meggazdagodni. Sőt, a kriptoközösség sok más korai tagjához hasonlóan a bitcoinra inkább egy technológiai projektként tekintett, mintsem pénzügyi eszközként.
Rövid idő alatt sikerült nagyjából 7500 bitcoint kibányásznia. Akkoriban ez nem tűnt nagy dolognak. Az érmék olyan keveset értek, hogy a legtöbb embernek eszébe sem jutott, hogy valami különösebb óvatossággal kellene tárolni őket. Sokan régi számítógépeken, pendrive-okon vagy merevlemezeken tartották a pénztárcájukat, nem is sejtve, hogy egy nap ezek az adatok hihetetlenül értékessé válhatnak.
Idővel Howells bányászat iránti érdeklődése alábbhagyott. Más projektekre váltott, számítógépet cserélt, a régi merevlemez pedig, amin a kriptopénztárcája volt, egyszerűen a felesleges cuccok között landolt.
2013-ben aztán megtörtént a végzetes hiba.
Howells épp otthon takarított, és úgy döntött, hogy megszabadul a régi műszaki cikkektől. A felesleges tárgyak között volt az a bizonyos merevlemez is. Valamikor, egy teljesen óvatlan pillanatban tévedésből a hagyományos szeméttel együtt kidobta. A merevlemez több ezer más hulladékkal együtt elindult a szeméttelepre.
Abban a pillanatban Howells még nem is fogta fel, hogy mi történt. De hamarosan rájött, hogy valami szörnyűséget tett. A bitcoin ára ugyanis meredeken emelkedni kezdett. A kriptovaluta, amit nemrég még csak egy internetes játékszernek tartottak, igazi pénzügyi eszközzé kezdett válni.
Ekkor esett le neki: azon a bizonyos kidobott merevlemezen volt a 7500 bitcoinhoz tartozó hozzáférési kulcs.
Már az akkori árakon is dollármilliókról beszélhettünk.
A felismerés azonban túl későn jött. A lemez a walesi Newport városi szeméttelepén volt. Képzelj el egy hatalmas területet, amit vastag szemétrétegek borítanak, és ahol naponta újabb tonnányi hulladékot öntenek le. Ebben a káoszban megtalálni egyetlen kis merevlemezt szinte teljesen lehetetlennek tűnt.
De Howells úgy döntött, hogy megpróbálja.
A helyi városi tanácshoz fordult, és engedélyt kért arra, hogy kutathasson a szeméttelepen. A terve meglehetősen ambiciózusnak tűnt. A hulladéklerakó egy meghatározott részén akart ásatásokat szervezni, munkagépeket, szakembereket és még modern szkennelési technológiákat is bevetve.
A hatóságok azonban elutasították.
A fő ok a környezeti és egészségügyi kockázatokkal volt kapcsolatos. A szeméttelepek rendkívül összetett mérnöki létesítmények. Az ásatások mérgező gázok felszabadulásához, a hulladék szerkezetének megbomlásához és más veszélyes következményekhez vezethetnek. Ezenkívül az önkormányzat attól tartott, hogy az ilyen munkálatok túlságosan drágák és kockázatosak lennének.
De Howells esze ágában sem volt feladni.
Az évek során újra és újra visszatért a hatóságokhoz a legújabb javaslataival. Befektetőket vont be, részletes terveket dolgozott ki a kutatási műveletre, és megígérte, hogy az egész projektet teljes egészében ő fogja finanszírozni.
A terve bizonyos verzióiban még válogató robotok, a szemetet elemző mesterséges intelligencia rendszerek és egy speciális mérnökcsapat is szerepelt. Hajlandó lett volna dollármilliókat is rákölteni a projektre, csak hogy esélyt kapjon a merevlemeze megtalálására.
Hiszen odabent százmilliók forogtak kockán.
Az idő múlásával a bitcoin ára csak tovább nőtt. Minden újabb emelkedési hullám egyre csak fokozta a helyzet drámaiságát. Ami valaha csak aprópénzt ért, az szép lassan a történelem egyik legnagyobb elveszett vagyonává vált.
Howells történetét elkezdték felkapni a médiában. Interjúkra hívták, nagy magazinok írtak róla. Ő lett az „elveszett kriptovagyon” két lábon járó szimbóluma.
De a sajtó figyelme és a közvélemény érdeklődése ellenére a newporti hatóságok hajthatatlanok maradtak. Többször is egyértelműen kijelentették, hogy nem engedélyezik az ásatásokat a szeméttelepen.
Az érveik továbbra is ugyanazok maradtak: a környezetbiztonság, a jogi korlátozások és egy veszélyes precedens teremtésének kockázata. Ha megengedik egyetlen embernek, hogy egy elveszett tárgyat keressen a telepen, akkor a jövőben tucatjával érkezhetnek hozzájuk a hasonló kérések.
Idővel Howells még a bíróságon is megpróbálta kiharcolni az engedélyt. Remélte, hogy be tudja bizonyítani: joga van megpróbálni visszaszerezni a saját tulajdonát. De a jogrendszer sem állt az ő oldalára.
Teltek az évek.
A bitcoin értékének minden újabb kilövése egyre fájdalmasabbá tette a történetet. Amikor a kriptovaluta ára meghaladta a 20 ezer, majd az 50 ezer dollárt, és még annál is feljebb kúszott, az elveszett érmék értéke már csillagászati magasságokba emelkedett.
7500 bitcoin – ez már régen nem csak egy vagyon. Ez egy olyan tőke, amely nemcsak egy ember, hanem a családjának több generációja életét is teljesen, gyökeresen megváltoztathatta volna.
De a merevlemez továbbra is ott hevert valahol a több méteres szemétrétegek alatt.
Howells majdnem tíz évig nem adta fel a próbálkozást. Folyamatosan frissítette a kutatási terveket, befektetőket keresett, szakértőket vont be az ügybe. Néha már úgy tűnt, hogy mindjárt meglesz a megoldás.
De ez sosem történt meg.
Végül eljött az a pont, amikor kénytelen volt elismerni a vereségét.
Tíz évnyi küzdelem után Howells bejelentette, hogy letesz arról az ötletről, hogy a szeméttelepen keresse a merevlemezt. A végtelen tárgyalások, bírósági eljárások és a hatóságokkal való megegyezési kísérletek semmilyen eredményt nem hoztak.
Egy egész évtized ment el az életéből egy olyan tárgy keresésére, ami mostanra talán már rég meg is semmisült.
James Howells története a kriptovaluták korszakának egyfajta furcsa szimbólumává vált. Folyamatosan arra emlékeztet, mennyire kiszámíthatatlan és kegyetlen tud lenni a digitális pénz világa.
Szemben a hagyományos bankrendszerekkel, ahol mindig léteznek különféle eljárások a hozzáférés helyreállítására, a kriptovaluták a tulajdonos teljes felelősségének elvén alapulnak. Elveszted a kulcsot – elveszted a pénzed. Örökre.
Pontosan ez történt Howellssel is.
Az ő története azt is megmutatja, hogy milyen gyorsan megváltozhat a dolgok értéke. Ami tegnap még csak egy haszontalan digitális adathalmaznak tűnt, az ma szó szerint egy egész vagyont érhet.
A bitcoin létezésének első éveiben sokan könnyelműen álltak hozzá az egészhez. Törölték a pénztárcákat, elfelejtették a jelszavakat, elhagyták az adathordozókat. Senki sem sejthette akkor, hogy tíz év múlva egyetlen érme ára több tízezer dollárt fog érni.
Különböző elemzők becslései szerint ma is több millió bitcoint tartanak örökre elveszettnek. Ott hevernek a mélyben az elfelejtett merevlemezeken, régi számítógépeken vagy olyan pénztárcákban, amelyekhez már soha senkinek sem lesz hozzáférése.
De Howells története még ebből a mezőnyből is messze kiemelkedik.
Ő ugyanis pontosan tudja, hol vannak a bitcoinjai. Valahol a newporti szeméttelepen, a vastag szemét- és földrétegek alatt.
És pontosan ez a közelség az, ami a helyzetet különösen tragikussá teszi. A vagyona szó szerint karnyújtásnyira van tőle – és ugyanakkor teljesen elérhetetlen.
Elképzelni sem tudjuk, milyen lehet minden reggel arra a gondolatra ébredni, hogy valahol a közeledben százmillió dollárok hevernek a földben, amiket te magad dobtál ki a szeméttel.
James Howells esete nem csupán egy érdekesség a kriptovaluták világából. Ez egy kőkemény emlékeztető a hibák áráról, az emberi megszállottság erejéről, és arról, hogyan tud egyetlen apró véletlen tönkretenni vagy épp megváltoztatni egy egész életet.
Tíz évet töltött azzal, hogy megpróbálja visszaszerezni mindazt, amit elvesztett. Tíz év remény, tervezés és harc.
De néha még a legerősebb hit is tehetetlennek bizonyul a valósággal szemben.
A merevlemez továbbra is a szeméttelepen maradt.
A 7500 bitcoin pedig örökre a digitális korszak egyik legismertebb elveszett kincsévé vált.
