Valójában azonban szó sincs csodáról. Az olaj nem termelődik újra pikk-pakk. Egyszerűen csak megváltoznak a föld alatti körülmények, a technológia vagy épp a gazdasági helyzet. Nézzük sorban, miről is van szó!

Először is a legnagyobb tévhit: a kút nem egy szívószál egy föld alatti tóban
Sokan azt hiszik, hogy a föld alatt hatalmas, kőolajjal teli barlangok rejtőznek, a kút pedig egyszerűen csak kiszívja belőlük az olajat, mintha csak egy szívószál lenne a poharadban. Ez bizony tévedés.
A valóság egészen másképp fest: az olaj a kőzetek belsejében található, pont úgy, mint a víz egy nedves szivacsban, vagy a zsír egy szaftos hússzeletben. Ezek a kőzetpórusok olyan aprók, hogy csak mikroszkóppal láthatóak. A fúrólyuk csupán utat nyit az olajnak a felszín felé.
Éppen ezért, ha egy „kút kiürül”, az korántsem jelenti azt, hogy nincs benne több olaj. Csak annyit tesz, hogy az olaj már nem áramlik fel magától, vagy olyan lassan jön, hogy nem éri meg kitermelni. Az Egyesült Államok Energiaügyi Minisztériumának adatai szerint a hagyományos kitermelés során a rendelkezésre álló olajnak mindössze nagyjából a 10%-át hozzák a felszínre. A maradék 90% ott marad a kőzetben. Egyszerűen azért, mert nagyon nehéz és drága lenne kinyerni.
Négy valódi ok, amiért egy kút újra „életre kelhet”
Első ok: A nyomás magától kiegyenlítődött
Amíg a kút működik, a környezetében egy alacsony nyomású zóna alakul ki – hiszen az olaj onnan távozott. Amikor a kitermelést leállítják, a kőzetréteg mélyén nem áll meg az élet. A távolabbi, szomszédos kőzetrészekből az olaj szép lassan elkezd a fúrólyuk felé szivárogni. Nagyon lassan, havonta talán csak néhány centimétert haladva, de folyamatosan áramlik.
Egy-két év elteltével a nyomás kiegyenlítődik, és ha ekkor újra megnyitják a kutat, az megint képes egy kisebb mennyiséget adni. Nem tart sokáig, de jön belőle. Ez nem valami frissen képződött kőolaj, hanem a régi, aminek egyszerűen csak most sikerült eljutnia a csőig.
Második ok: A szomszédos kutak megváltoztatták a helyzetet
Ritka eset, hogy egy fúrótorony magányosan dolgozzon. Általában a közelben újakat fúrnak, amelyeken keresztül vizet vagy gázt pumpálnak a mélybe. Ezt a folyamatot rétegsajtolásnak (vagy vízbepréselésnek) hívják: szándékosan vizet nyomnak a kőzetrétegbe, hogy az mintegy kinyomja az olajat a termelő kutak felé.
Néha épp egy ilyen szomszédos művelet miatt fordul elő, hogy egy régi, régóta lezárt kútba oldalról hirtelen olaj kezd áramlani. Egyszerűen csak a betáplált víz ehhez a fúrólyukhoz tolta az olajat.
Harmadik ok: Új technológiák jelentek meg
A legismertebb példa erre az amerikai Észak-Dakotában található Bakken-mező. Itt már régóta tudtak az olajról, de a kitermelése rendkívül bonyolult volt. Aztán a 2000-es években tömegesen kezdték alkalmazni a vízszintes fúrást (amikor a kút nem csak függőlegesen lefelé, hanem a kőzetrétegen át vízszintesen is halad) és a hidraulikus rétegrepesztést (amikor nagy nyomáson folyadékot sajtolnak be, hogy megrepesszék a kőzetet).
Ennek hatására a korábban veszteséges mivoltuk miatt lezárt öreg kutak hirtelen életre keltek. Nem azért, mert több lett a föld alatt az olaj. Hanem azért, mert a szakemberek megtanulták felszínre hozni azt is, amiről korábban azt hitték, lehetetlenség.
Negyedik ok: Megváltozott az olaj ára
Egy kút gyakran nem is geológiai értelemben „halott”, sokkal inkább gazdaságilag. Amikor egy hordó olaj ára mindössze 30 dollár, senkinek sem éri meg fenntartani egy napi 5 hordós, gyenge hozamú kutat – egyszerűen nem térül meg a befektetés. Ha azonban az ár felkúszik mondjuk 80 dollárra, hirtelen máris jövedelmező lesz újra beindítani ugyanezt a kutat.
Az olaj valójában el sem tűnt a földből. Csak ami korábban ráfizetéses volt, az az árváltozás miatt hirtelen nyereségessé vált.
Mit tesznek a mérnökök, hogy szándékosan „életre keltsenek” egy kutat?
Itt aztán tényleg semmi varázslat nincs a dologban. Ez is csak a mindennapi munka része:
- Vizet pumpálnak a mélybe – hogy fenntartsák a nyomást és kiszorítsák az olajat.
- Gázt sajtolnak be – pontosan ugyanebből a célból.
- Gőzt fecskendeznek be – ez a sűrűbb, nehéz olajoknál hasznos. A gőz felmelegíti az olajat, ami így folyékonyabbá válik, és sokkal könnyebben a felszínre áramlik.
Kaliforniában az 1960-as és 1970-es években pont ezek a gőzbefecskendezéses módszerek varázsolták újra működővé a régi, már majdnem teljesen kimerült olajmezőket. Az olaj nem termelődött újra, szimplán csak megtalálták a módját, hogy a felszínre hozzák a maradékot.
Miért nem jelenti mindez azt, hogy az olaj „újratermelődött”?
Elérkeztünk a legnagyobb tévhithez. Sokan így okoskodnak: „Ha egy kút a hosszú leállás után újra olajat ad, akkor a föld alatt biztosan újratermelődött az utánpótlás”. Nos, ez egyáltalán nem igaz.
A kőolaj évmilliók alatt alakul ki megkövült, ősi szerves anyagokból, a hatalmas földalatti nyomás és hőmérséklet hatására. Az emberi léptékhez, vagy épp egy olajkút élettartamához viszonyítva ez a folyamat elképesztően lassú. Tíz, de még száz év alatt sem keletkezik egyetlen cseppnyi új olaj sem odalent.
Éppen ezért egy „életre kelt” kút mindig csak a már amúgy is a kőzetekben rejtőző, régi olajhoz biztosít hozzáférést. Csak az volt a bökkenő, hogy korábban ez az olaj valamiért nem tudott eljutni a fúrócsőig, most viszont sikerült neki.
Rövid összegzés
Egy régi kút a következő négy okból indulhat be újra:
- Kiegyenlítődött a nyomás: a távolabbi olaj magától odaszivárgott a fúrólyukhoz.
- A szomszédos kutak megváltoztatták a helyzetet: a bepumpált víz vagy gáz a régi cső felé terelte az olajat.
- Új technológiák jelentek meg: az ipar megtanulta kitermelni azt is, amit korábban nem tudott.
- Megdrágult a kőolaj: újra gazdaságossá vált a kút üzemeltetése.
Szóval szó sincs itt semmiféle misztikumról. A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) adatai szerint világszerte nagyjából 8 millió elhagyatott olaj- és gázkút található. Ezek közül néhány valóban „életre kel”. De a magyarázat sosem az olaj önmagától való újratermelődése, hanem csupán a puszta geológia, a technika fejlődése és a gazdasági folyamatok változása.
Magyarán szólva: egy öreg olajkút nem olyan, mint egy hordó, ami csak úgy magától újra megtelik. Sokkal inkább olyan, mint egy szivacs, amiből az utolsó cseppig kipréselik a maradékot.



























