Két éve a férjemmel segítettünk egy kis lakást vásárolni az édesanyámnak, nem messze tőlünk. Anyukám egy nagyon karakteres asszony, ezért a felújítás után a lakásnak tökéletesen kellett kinéznie – különben „baj lesz”.
Az elképzelés a következő volt: maradjon minden úgy, ahogy a lakást tervezték, beleértve a mennyezetek magasságát is. Az egyetlen komolyabb feladat az erkély beüvegezése és a gáz elzárása volt. A belső térnek könnyűnek és világosnak kellett lennie – minden mást a tervezőre bíztunk.
A lakás összterülete (erkély nélkül) 35 m2, és egy 1968-ban épült panelházban található, ahol a mennyezetek magassága 2,5 m. Annak ellenére, hogy a folyosó és a fürdőszoba kicsi, a konyha közel 10 m2, a szoba pedig 19 m2 feletti.
Folyosó a felújítás előtt.
A lakás a vásárlásakor nagyon elhanyagolt állapotban volt, ezért le kellett bontani az összes régi burkolatot a falakról, a mennyezetről és a padlóról.
Kilátás a konyhából felújítás előtt.
Különösen nehéz volt eltávolítani az olajfestéket a mennyezetekről. Miután a festék elektromos és kézi szerszámokkal történő eltávolítása nem járt sikerrel, többféle „festékoldó folyadékot” is ki kellett próbálni, amíg teljesen le nem vakarták.
Az előszoba és a szoba közötti válaszfalat is elbontották, a helyére pedig gipszkartonból újat építettek, beépített szekrényekkel felszerelve. Kicserélték az elektromos vezetékeket, a radiátorokat, az ajtókat és a vízvezeték-rendszert.
A falakat és a mennyezetet vakolattal és glettel simították ki, és egyenletes színűre festették, beleértve a mennyezeti díszlécet is.
Így nézett ki a szoba vásárláskor.
Így fest a felújítás és a bútorok egy részének beszerelése után (amikor még nem vettük meg az összeset).
A folyosón és a konyhában kerámia burkolat, a szobában parketta van – a padlóburkolatok közötti illesztéseket szilikon tömítőanyaggal zárták le.
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
