Az emberek gyakran úgy vélik, hogy a világ egyre őrültebbé válik és szépen lassan megbolondul. A mai politikusok, sztárok és átlagemberek is gyakran hoznak megmagyarázhatatlan, ostoba és egyenesen veszélyes döntéseket.
Azonban a valóságban, ha a 21. századi embereket összehasonlítjuk a régmúlt idők politikusaival, uralkodóival és átlagembereivel, rájövünk, hogy hozzájuk képest a józan ész és a civilizáltság mintapéldái. Ez persze csak azért történhet meg, mert a történelem tele van furcsa eseményekkel és tettekkel, amikről most mesélni fogok nektek.
10. XIV. Lajos és az új divat
A kortársak szerint XIV. Lajos francia király Európa egyik legpiszkosabb uralkodója volt. A fennmaradt információk alapján élete során mindössze kétszer mosdott meg, és egyszer érintkezett vízzel a keresztelésekor. Ezzel szemben belülről annál tisztább volt: fél éven belül több mint 200 alkalommal kapott beöntést, amiket kifejezetten élvezett is!
Annyi biztos, hogy a király életének egy pontján valóban borzalmas szaga volt. Ennek oka az volt, hogy XIV. Lajosnak végbélsipolya volt – anélkül, hogy belemennénk a részletekbe, ez a végbél és a végbélnyílás súlyos gyulladása, ami miatt nagyon szenvedett. A szag nem a mosdatlanságának volt köszönhető, hanem… hát, értitek.
A király kipróbált tucatnyi kenőcsöt, de csak egy műtét szabadította meg a francia felséget a kellemetlen betegségtől. Mivel a műtétet primitív eszközökkel végezték, és a sterilitással is gondok adódtak, a szövetek gyógyulása jelentősen elhúzódott. Ezért XIV. Lajosnak sokáig „nadrág nélkül” kellett járnia, egyetlen kötéssel a sérült testrészén.
A nem túl okos udvaroncok, amikor észrevették a király „különleges” öltözködését, elkezdték utánozni a versailles-i divatot, és ők is bekötötték a hátsójukat. Ennek következtében egy ideig szinte az összes férfiúnemes büszkén mutogatta egymásnak a hasonló kötéseiket, fogalmuk sem volt róla, hogy mire szolgálnak valójában a hófehér anyagok és pólyák.
9. A lovagok halála a pöcegödörben
A lovagrend a középkor különleges közössége volt, ahová csak a legkiválóbb harcosok léphettek be. Bármelyik európai állam számára tragédiának számított volna, ha csatában elveszít néhány tucat kiképzett és felszerelt lovagot.
Azonban 1184-ben, a 12. századi Németországban 60 lovag egyszerre lelte halálát, miután belefulladtak egy pöcegödörbe. Ennek oka az volt, hogy abban az időben sok erődítményt és nagy kőépületet óriási gödrök fölé építettek, amiket az emberi hulladék tárolására használtak.
Ekkoriban, az Erfurti Szent Péter-templom több mint 100 lovag és nemes gyűlt össze tárgyalásokra, hogy megoldjanak néhány problémát és belső viszályt. A hagyományok szerint a megállapodásokat egy hatalmas lakomával ünnepelték volna meg. De jaj! A lakomához kijelölt terem padlója beszakadt, és az összes tárgyaló és diplomata a pöcegödörbe zuhant, ahol évek óta gyűlt az emberi hulladék.
A 60 legnevesebb és legerősebb európai férfi egyszerűen képtelen volt kimászni a szörnyű helyzetből. Ez a piszkos és tragikus baleset a történelembe „Az erfurti latrina-katasztrófa” néven vonult be.
8. Victor Hugo különleges tehetsége
A híres francia író, Victor Hugo gyakran a bordélyházakban kereste az ihletet. A fennmaradt információk alapján még a felesége is beleegyezett abba, hogy a túlságosan „szeretetéhes” férje rendszeresen látogassa ezeket a „szórakozóhelyeket”.
Maga Hugo sem utasította vissza a lehetőséget. Így felnőtt élete nagy részét, egészen 83 éves koráig folyamatosan prostituáltakkal töltötte, akiket nemcsak a figyelmével, de jelentős ajándékokkal is jutalmazott.
A korabeli hírek és nekrológok szerint amikor Victor Hugo 1885-ben elhunyt, tiszteletére, a nagy író emlékére Párizsban az összes bordélyházat bezárták a gyász jeleként, mint a legodaadóbb vendég iránti tisztelet jele.
7. II. Károly bosszúja a halottakon
II. Károly, Anglia egyik vitatott uralkodója, annyira haragudott apja ellenségeire, hogy miután trónra lépett a száműzetésből való visszatérését követően, azonnal 59 elhunyt nemesember kihantolását rendelte el, akik aláírták az elődje, I. Károly kivégzéséről szóló rendeletet. A kihantolás után az új uralkodó kivégeztette a holttesteket. Más szóval, halálra ítélte őket másodszor is.
Különösen keményen bánt a hírhedt angol nemesemberrel, Cromwell-lel, akinek holttestét kiásták és a téren lefejezték, a kivégzések összes szabálya szerint, intő jelként az angol király többi ellensége számára. A szegény nemesember fejét majdnem 30 évig tartották egy karóra tűzve a Westminster Hallban, elrettentésül.
6. Adolf Hitler és a meteorizmus
A kortársak visszaemlékezései alapján a náci Németország vezetője, Adolf Hitler hihetetlenül gonosz természetű volt, ami miatt a legodaadóbb beosztottjai is megkapták a magukét. Természetesen szerepet játszott ebben az is, hogy nem fogadták el tehetséges osztrák művészként, a kudarcok minden fronton érték őt: a „Führer” legközelebbi környezetének beszámolói alapján a német vezető szörnyű, kontrollálatlan meteorizmusban (haspuffadás) szenvedett.
Természetesen Németországban mindig is úgy gondolták, hogy a testből származó természetes „hangok” és „gázok” nem olyan elítélendők és katasztrofálisak, mint másutt a Földön. De még ennek az európai országnak a képviselőit is gyakran sokkolta Adolf Hitler stílusa, aki a legfontosabb tanácskozásokon is folyamatosan „rontotta a levegőt”, és „hangos mennydörgéssel” töltötte be a szobát.
Ennek a viselkedésnek az oka az volt, hogy maga a diktátor egyszerűen nem tudta kontrollálni és visszatartani ezt a folyamatot a testében.
5. Prága és a politikai ellenfelek ablakon történő kidobásának hagyománya
Az uralkodóváltások során Európában (és a cári Oroszországban is) gyakran előfordult, hogy a régi uralkodók pezsgősdugóként repültek ki az ablakon, a politikában és a társadalomban bekövetkező új áramlatoknak köszönhetően. Prágában azonban a 16. és 17. században a politikai ellenfelek kidobása az ablakon igazi hagyománnyá vált.
Ha valamelyik főúr vagy politikus bűncselekményt követett el, például árulást vagy szembement a többség véleményével, vagy nyíltan kárt okozott, gyakran fő büntetésként kihajították őt az ablakon abból az épületből, ahol a kormány ülésezett.
Az utolsó ablakos incidens 1948-ban történt, amikor Jan Masaryk politikust holtan találták, miután a Szovjetunió melletti hatalom hívei egyszerűen „kidobták” őt az ablakon.
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
