- „A láb először kipirul, aztán már nem érzi a fagyot” – mondják maguk a japán nők. – „Végeredményben ez csak megszokás kérdése.”
- És igen, a japánok valójában meglehetősen hidegtűrő nemzet. Kényszerű okokból az erőforrásokban szűkölködő szigetországban a központi fűtés mondhatni hiányzik. Az épületeket pedig az állandó földrengésveszély miatt könnyű falakkal építik, hőszigetelés és extra fűtőtestek nélkül. Ezért a japánok már fiatal koruktól kezdve hozzászoknak a hideghez a lakásaikban, és a hideg zuhanyhoz is. Így aztán, ha kell, télen akár felsőruházat nélkül is simán mászkálhatnak. Röviden: edzettek.
Merthogy náluk éppen az számít szépnek és vonzónak, ha csupasz lábakkal járnak. Csakis csizmában (vagy cipőben) és miniszoknyában.

Az interneten gyakran lehet találkozni olyan álhírekkel, hogy a japán lányokat állítólag már iskolás koruktól kezdve ahhoz szoktatják, hogy csupasz lábbal járjanak, megtiltva nekik a nadrágot vagy akár a harisnyát is. Azt beszélik, valamiféle titkos pedofil lobbi működik Japánban.

Persze ez nem igaz. A Felkelő Nap Országának iskoláslányait éppen a tanárok és a nőgyógyászok próbálják rászoktatni a harisnya viselésére, többek között a női egészség megőrzésének kényes témájáról szóló, nevelő célzatú beszélgetésekkel. Sőt, a japán iskoláslányok egyenruhája nadrágot is magában foglal.

De mindhiába. A csupasz lábak, akárcsak a jellegzetes, kissé befelé fordított lábfejekkel való járás, a japán lányok körében feltétel nélküli „kawaii”-nak számítanak. Azaz: cukiság, gyermetegség, védtelenség, naivitás.
És egyszerűen az ő szemükben ilyen fiatalos szépség. A helyi popkultúra terjesztette el széles körben az országban a térdig érő szoknyát viselő fiatal japán lány imázsát. És ezt az imázst a helyi divatkövető lányok egyáltalán nem szándékoznak lerombolni.

A fiatal japán nők egybehangzóan azt állítják, hogy nem egyszerűen csak a divatot követik, hanem egyenesen utálják az undorítóan testhez tapadó harisnyákat is. Sőt, azt mondják, fagyos időben a csupasz lábuk egyáltalán nem fázik – gyorsan megszokják, és már nem is érzik a hideget.

Megjegyzem egyébként, hogy igazán hideg telek Japánban leginkább csak északon vannak. Például Hokkaidó szigetén, ahol hóviharok is előfordulnak, és a hőmérséklet olykor az egészen tekintélyesnek számító mínusz harminc fokig süllyed. Honsú, a legnagyobb sziget északi főrészén télen akár mínusz tíz fok is lehet. A Felkelő Nap Országa többi régiójában pedig télen nulla fok körül mozog a hőmérséklet, így aztán elvileg lehet „kawaii”-san mászkálni.


Vicces, hogy otthon, a négy fal között, a fiatal japán nők pont hogy alaposan felöltöznek. Ilyenkor már nem villantják ki a csupasz lábukat, inkább bunda-szerű, szőrös pizsamákat húznak. Mindezt azért, mert Tokióban a lakásokban novembertől márciusig nagyjából olyan hideg van, mint egy magyar pincében 🙂
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK