Fermi-paradoxon: Miért vagyunk egyedül az Univerzumban?

És ha létezik, mennyire lehet veszélyes a civilizációnk számára? Erről fogunk ma beszélni!

Életrajz

Enrico Fermi az egyik legkiemelkedőbb olasz fizikus, aki az olasz elméleti fizikai iskola megteremtésével szerzett elismerést. Enrico már fiatal korától kezdve kitűnt a fizika iránti szeretetével, így az egyetemi szakválasztás nem tartott sokáig. A felvételi vizsgán első helyezést ért el, bejutott, de a probléma az volt, hogy a tanárok keveset tudtak tanítani egy ennyire művelt fiatalembernek. Fenomenális memóriával megáldott autodidakta volt, ami lehetővé tette számára, hogy könyvekből ne csak a fizikát, de az idegen nyelveket is alaposan elsajátítsa.

Az élet arra kényszerítette Fermit, hogy már idősebb korában Olaszországból Amerikába emigráljon, miután professzorként hosszú éveken át tanított számos olasz felsőoktatási intézményben. A diákjai rajongtak érte, és úgy tartották, hogy előadásai nem csupán egyszerű órák, hanem valóságos vallomások. Fermi maga úgy vélte, hogy meg kell szerettetni a fizikát, és meg kell tanítani annak szellemét és erejét.

Chicagóban kezdődtek legnagyszerűbb munkái: a kvantumstatisztika, a béta-bomlás elmélete, a mesterséges radioaktivitás. Legnagyobb felfedezése az atomreaktor megalkotása volt; Enrico Fermi nyitotta meg az atomkor kapuit. Nobel-díjjal tüntették ki a lassú neutronok által kiváltott magreakciók felfedezéséért.

Életének utolsó évei szintén tudománnyal teltek, a nagy energiájú kozmikus sugarak eredetéről szóló munkáknak szentelte magát. Néhány évvel később Fermi felfedezte az első hadronrezonanciát, ami utolsó fizikai felfedezése lett. Sokoldalú érdemeiért, hogy megörökítsék a tudós emlékét, róla nevezték el a periódusos rendszer századik elemét, a fermiumot, amely radioaktivitása miatt illik is a tudóshoz.

A Fermi-paradoxon keletkezése

Hogyan is jött létre ez a csodálatos paradoxon? Kezdjük azzal, hogy nem Fermi maga alkotta meg, ő csupán feltette a kérdést: „Ha léteznek idegenek, hol vannak? Nem gondolkodtál még el azon, hol lehet mindenki?” Innen indultak azok a viták, amelyek létrehozták ezt a paradoxont. Ciolkovszkij orosz tudós a filozófiai jegyzeteiben így írt:

„Az ismert világegyetemben millió milliárd napot lehet számlálni. Tehát ugyanennyi, a Földhöz hasonló bolygónk van. Hihetetlen tagadni rajtuk az életet. Ha a Földön kialakult, miért ne jelenne meg ugyanilyen körülmények között a Földhöz hasonló bolygókon? Lehet, hogy kevesebb van belőlük, mint napból, de mégis kell lenniük. Tagadhatjuk az életet e bolygók 50, 70, 90 százalékán, de mindegyiken – ez teljességgel lehetetlen.”

A tudósok megpróbáltak választ találni erre a kérdésre, megfejteni vagy megcáfolni a paradoxont. Ezek a kutatások rengeteg különböző elméletet és hipotézist szültek. Ezek egyike a Drake-egyenlet is, a paradoxon alátámasztásaként, amely azt állítja, hogy különböző tényezők összhatásaként egy civilizáció, elérve egy bizonyos technológiai fejlettséget, elkerülhetetlenül elpusztítja önmagát, például tömegpusztító fegyverek létrehozása miatt. És nekünk, mint más civilizációknak sem marad időnk arra, hogy kapcsolatot teremtsünk.

Csillagközi utazások

Valóban, ha léteznek idegenek, hol vannak mind, és miért nem jöttek még el hozzánk? Fermi barátjának elmondása szerint ő maga a következőképpen magyarázta ezt:

„Vagy a csillagközi utazások lehetetlenek, vagy nem érik meg a ráfordított erőfeszítést, vagy a technológiailag fejlett civilizációk nem élnek sokáig.”

Más tudósok és feltalálók szkeptikusabbak voltak, például Michael Hart, aki a következőket írta:

„Az emberiség az első értelmes faj ebben a Galaxisban, szóval lehetséges, hogy ezért nem történtek még látogatások ebben a Naprendszerben más civilizációk részéről.”

Ennek a gondolatnak az alátámasztására Robin Hanson létrehozta az úgynevezett „Nagy Szűrőt”, amely evolúciós tények listájából áll, amelyeknek együttesen kell teljesülniük ahhoz, hogy egy idegen civilizáció létrejöjjön. Mivel nem figyelünk meg ilyen kolóniákat, ebből az következik, hogy az evolúció valamely pontján létezik egy leküzdhetetlen akadály, amely gátolja a hozzánk hasonló életformák fejlődését.

Mi is a probléma a csillagközi utazásokkal? Geoffrey Landis azt a hipotézist vetette fel, hogy a közvetlen csillagközi utazás hatótávolsága korlátozott, és a kolonizálásra alkalmas csillagrendszerek száma is nagyon csekély. Fennáll annak a kockázata is, hogy a kolóniák fejlődhetnek kolonizációs célokkal, de nem kolonizálókká is. Az utóbbiak megállítanák a csillagközi terjeszkedést.

Ezeken a problémákon kívül léteznek technikai jellegű problémák is, például az idő. Az utazások több tízezer évig is eltarthatnak, ami meghaladja az emberi élet hosszát. Ha űrhajókat használnánk, a por- és gázáramlatok tönkretehetik a védőpajzsokat, és hihetetlenül nehéz megmondani, hogy a korlátozott energia miatt egyáltalán célba érnek-e.

Jel a Világegyetembe

És mit tettünk mi annak érdekében, hogy kapcsolatba lépjünk egy idegen értelemmel? A 70-es években elindították a „Voyager” projektet, amely a Voyager-1 és Voyager-2 űrszondákat jelenti, azzal a céllal, hogy kutassák a Naprendszert, sőt, még azt az elképzelést is követték, hogy elhagyják annak határait.

Ezek a nagy pontosságú robotok számítógépekkel, rádiókommunikációval az információtovábbításhoz és sok mással vannak felszerelve. Nekik köszönhetően az emberiség érdekes tényeket tudott meg az óriásbolygókról, új bolygóholdakról és egyéb dolgokról. De mi is a különlegessége ezeknek a repülő eszközöknek?

Mindegyikükhöz egy speciális alumínium doboz van rögzítve, benne egy aranyozott lemezzel. Ezen információk találhatók bolygónkról, nagyon részletes leírásokkal az emberi civilizációról, a DNS-molekulák szerkezetéről, természetünk hangjairól és egy térkép. Ezen kívül egy egész képgaléria, klasszikus zene és még 55 üdvözlet is a világ különböző nyelvein. De miért?

Ezt az adathordozót abból a megfontolásból helyezték el, hogy talán egy másik civilizáció elfogja a Voyagert, és megtalálva a lemezt, a koordináták alapján megtudhatja, hol vagyunk, mik vagyunk, és ellátogathat hozzánk. Van rajta egy felvétel Jimmy Cartertől, az USA volt elnökétől is, a következő szavakkal:

„Ezt az eszközt az USA-ban hozták létre, egy 240 millió lakosú országban, a Föld négymilliárdos népességén belül. Az emberiség még mindig különálló nemzetekre és államokra oszlik, de az országok gyorsan haladnak egy egységes földi civilizáció felé. Ez egy ajándék egy kicsi, távoli világtól: a mi hangjaink, a mi tudományunk, a mi képeink, a mi zenénk, a mi gondolataink és érzéseink. Megpróbálunk túlélni a mi időnkben, hogy a tiédben is élhessünk. Reméljük, eljön a nap, amikor megoldódnak azok a problémák, amelyekkel ma szembenézünk, és csatlakozunk a galaktikus civilizációhoz. Ezek a felvételek a reményeinket, elszántságunkat és jóakaratunkat képviselik ebben a hatalmas és áhítatot keltő Világegyetemben.”

Megérte elküldeni a Voyagert? Ahhoz, hogy teljesítse fő célját – kilépjen a rendszer határain túlra – a NASA számításai szerint még körülbelül 30 ezer évre van szükség, idegen értelem pedig eddig még nem került a szondák útjába. De minden erőfeszítést megért legalább az űrkutatás, a rendszerünk bolygóiról szerzett új ismeretek és a helioszférikus lökéshullámról szóló információk miatt.

UFO-k

Az azonosítatlan repülő tárgyakról mítoszok, legendák keringenek, és mindent rejtélyes homály fed. De milyen bizonyítékok léteznek? Tényleg igaz, hogy idegenek látogatják a Földünket? Járjunk utána!

A téma népszerűsége óriási, hiszen nemcsak hétköznapi emberek, hanem katonák, tengerészek, sőt pilóták is jelentenek UFO-észleléseket az égen. Leggyakrabban az objektumot csészealj alakúnak írják le, amely vagy nagyon mozgékony, vagy éppen ellenkezőleg, a levegőben lebeg és hihetetlenül erős fényt bocsát ki.

A titkosszolgálatok komolyan érdeklődni kezdtek e jelenség iránt, és megkezdték a vizsgálatot, mivel az ilyen repülő tárgyak az égen nemzetbiztonsági fenyegetést jelenthetnek. 1951-ben az USA-ban titkos UFO-kutatások indultak a beérkező tények alapján, a projekt neve „Kék Könyv” volt, és 1970-ig titkosították. A légierő a következőképpen számolt be a vizsgálatról:

„Egyetlen azonosítatlan repülő tárgy amelyről jelentés érkezett, amelyet a légierő vizsgált és értékelt, soha nem mutatott nemzetbiztonsági fenyegetésre utaló jeleket;

Nincs semmilyen, a légierő által bemutatott vagy felfedezett bizonyíték arra, hogy az állítólagosan megfigyelt, „azonosítatlannak” minősített objektumok a jelenlegi tudományos ismereteken túlmutató technológiai fejlesztéseken és elveken alapulnának;

Nincs semmilyen bizonyíték arra, hogy az állítólagosan megfigyelt, „ismeretlen” kategóriába tartozó objektumok földönkívüli járművek lennének.”

Így cáfolták meg az idegen civilizáció invázióját és veszélyét, mivel nem volt bizonyíték a létezésükre. Sem lezuhanások, sem kapcsolatteremtési kísérletek a Földdel az úgynevezett UFO-k részéről nem történtek. Leggyakrabban vagy titkos felderítő repülőgépek voltak, amelyeket az USA-ban hoztak létre, vagy gömbvillámnak bizonyultak. Semmiféle idegen és mágia, csak emberi fejlesztések és a természet csodái.

A jövő utazási technológiái

Mit tartogat számunkra a jövő űrhajózása? Valójában rengeteg érdekes dolgot. Nem is olyan régen még el sem tudtuk képzelni, hogy eljutunk a Holdra, ma pedig már a Mars kolonizálását tervezik robotok segítségével és egy különálló energiatároló rendszer létrehozását. Fejlődni fog az űrturizmus magán a Marson is, egy alagúton átívelő vákuumvasút ötletének köszönhetően. Ez az ötlet inspirálta Elon Muskot, aki a vonatprojektet „Hyperloop”-nak nevezte el. Ezek képesek lesznek 621 mérföld/óra sebességre felgyorsulni, és speciálisan kialakított vákuumcsatornákban közlekedni.

A közeljövőben egy űrlift építése is megkezdődik. Először teherszállítási célokra fogják használni, később pedig emberek bolygóközi utazásaira is. Ez egy űrbe nyúló kábelkonstrukció, amelynek anyaga 100-szor erősebb az acélnál, ahol a kabin annak a bolygónak a forgási sebessége révén emelkedik, amelyre telepítették, egy orbitális állomásig. Ez csökkenti a rakétákra fordított kiadásokat és jelentősen lerövidíti az ilyen repülések időtartamát.

Következtetés

Mindezen információk alapján könnyen arra a következtetésre juthatunk, hogy a Fermi-paradoxon nem létezik, és nem is létezhet, mivel nem rendelkezünk elegendő információval ahhoz, hogy biztosan tudjunk a csillagközi utazásokról. És nagy valószínűséggel a következő néhány száz, vagy talán ezer évben sem fogunk tudni.