A kozmosz végtelen terei tele vannak rejtélyekkel és csodákkal, amikről még csak álmodni sem merünk. A csillagok, bolygók, galaxisok és fekete lyukak lenyűgöző világa örökké izgatja az emberi fantáziát. De mi lenne, ha bepillantást nyerhetnénk ebbe a misztikus birodalomba?
A mai napra egy válogatást hoztunk nektek a legmeglepőbb és leghihetetlenebb űrfotókból.
Első ránézésre azt hihetnénk, hogy ezen a fotón egy atomot vagy valamilyen más mikropartikulát látunk, de ez nem így van.
1990. február 14-én az Amerikai Nemzeti Űrkutatási Hivatal (NASA) egy különleges parancsot adott a Voyager 1 szondának, amit a híres csillagász, Carl Sagan javasolt. A szonda ekkor már befejezte a főbb feladatait, elhagyta a Neptunusz pályáját és a Kuiper-öv felé haladt. A parancs hatására a szonda megfordította a kameráját és egy sor felvételt készített a Naprendszerről, melyek között ez a fotó is szerepel. Ezen a képen egy alig észrevehető kék pontként jelenik meg a Föld, ami abban az időpontban 6,05 milliárd km-re tartózkodott a szondától.
A NASA fotósorozatának következő érdekes darabja nem kis vitát kavart. A konspirációs elméletek hívei sokan úgy gondolják, hogy ez a fotó bizonyítja a kozmosz nemlétét, és hogy mindannyian egy idegen vagy isteni kupola alatt élünk. Ezt a következtetést abból vonták le, hogy a fotón a Hold nem tűnik elég realisztikusnak, és szokatlan színe van.
A felvételt a DSCOVR kamerával készítették, ami nem színes fotók készítésére lett tervezve, hanem a Föld légkörének kémiai összetételének vizsgálatára használják. A 10 érzékelője lehetővé teszi a fényképezést szűk spektrális tartományokban, az infravöröstől az ultraibolya tartományig, ami szükséges az atmoszférában lévő oxigén, hidrogén, szén-dioxid és különböző illékony vegyületek mennyiségének meghatározásához.
Ennek következtében a DSCOVR nem büszkélkedhet jó színvisszaadással. A spektrum különböző tartományaiból származó képek feldolgozásával és egyetlen képpé való összevonásával sikerül elérni a Földről megszokott képet.
A Holdon azonban nincs sem oxigén, sem hidrogén, sem más gáz, csak kőzetek, és a DSCOVR és a kamerája nem a kőzetek azonosítására lett tervezve, és nem tudja megfelelően visszaadni a színüket. Ezért a Hold a képeken gyenge minőségű számítógépes grafikának tűnik.
A következő űrfotón a Nap északi pólusát figyelhetjük meg. Ez egy kompozit kép, melyet az Európai Űrügynökség (ESA) tudósai az Ulysses (Odüsszeusz) szonda segítségével készítettek. A Földről lehetetlen észlelni a Nap ezen részét.
Érdekesség, hogy az Ulysses szondának nem is a hagyományos értelemben vett video- vagy fényképezőgépe van. Ultraibolya, gamma- és röntgensugarak tartományában végez méréseket, és ezt a fotót is az ESA tudósai hozták létre a szondáról származó adatok feldolgozásával.
Az EHT (Event Horizon Telescope) rádióteleszkópok egyedülálló komplexuma tette lehetővé az M87 galaxis középpontjában lévő hatalmas fekete lyuk első fényképének elkészítését. Ennek a lenyűgöző képnek a létrehozásához elképesztő mennyiségű adatot, körülbelül 5 petabájtot kellett feldolgozniuk a szuperkomputereknek. Ez akkora adatmennyiség, hogy egyszerűbb volt repülővel szállítani a merevlemezeket, mint interneten továbbítani őket. A precíz eredmény elérése érdekében az EHT rendszer minden rádióteleszkópját gondosan kalibrálták. Jelenleg ez az egyetlen létező, közvetlenül fekete lyukról készült kép a világon.
Ha összehasonlítjuk a fekete lyukról készült felvételt a modellezésen alapuló ábrázolásokkal, kísértetiesen hasonlónak találjuk őket.
Ezt a rendkívüli jelenséget a Galileo űrszonda örökítette meg az Io nevű jupitertérbeli holdon. A Io a Naprendszerben a legaktívabb vulkáni tevékenységgel rendelkező égitest, felszínén több mint 400 aktív vulkánt tartanak számon. Ez a jelenség az Io Jupiterhez való közelségének és erősen elnyújtott pályájának köszönhető, melynek következtében erős árapály-súrlódás alakul ki a hold belsejében, ami a felmelegedéshez vezet.
Amikor ránézünk erre a fotóra, akaratlanul is eszünkbe jut a Világegyetem végtelen mérete. Ez a valaha készült legmélyebb űrfelvétel az optikai tartományban, és ha alaposan szemügyre vesszük, körülbelül 5500 különböző galaxist fedezhetünk fel rajta.
A 2012-ben publikált kép az éjszakai égbolt egy rendkívül kis részletét mutatja be. Ez a terület annyira apró, hogy ha kinyújtjuk a karunkat, egyetlen ujjunk körmével is le tudnánk fedni. Ugyanakkor a felvételen látható objektumok annyira halványak, hogy nemcsak puszta szemmel, de még amatőr teleszkópokkal sem figyelhetők meg. Ha pusztán ránézünk erre az égboltrészletre, csak sötétséget fogunk látni.
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
