Képzeld el, hogy hirtelen egy olyan országba csöppensz, ahol szinte nincs bűnözés és munkanélküliség!
A hatóságok ingyenes telket adnak minden nagykorú férfinak, ráadásul ingyenes oktatás és meglehetősen jó ingyenes egészségügyi ellátás is jár mindenkinek – alanyi jogon. De ez még nem minden – a nagy ünnepségek alkalmával minden lakos adósságát eltörlik.
Meglepődtél? Pedig ez még nem minden…
Képzeld el, hogy egy olyan országba kerülsz, ahol a víz drágább a benzinnél, minden állampolgár csak magasan kvalifikált és jól fizető munkát végez, az általános életszínvonal pedig annyira magas, hogy vendégmunkásokat kell hívnia az országba. alacsony képzettséget igénylő munkára.
Úgy hangzik, mint egy keleti mese, és úgy tűnik, hogy ez a mi zord kapitalista világunkban lehetetlen? Egyáltalán nem!
Sajnos a világ sok országában a legtöbb ember még álmodni sem mer ilyesmiről. Ezenkívül ebben az országban évente több mint 340 napsütéses nap van, gyönyörű óceáni strandok, ahol egész évben úszhatsz, hegyek és sivatagok is, viszont nincsenek mezők, erdők és folyók.
Néhányan talán már kitalálták, hogy a mai cikkünkben Ománról lesz szól, a Perzsa-öbölön fekvő szultánságról, amelyet az Indiai-óceán hullámjai mosnak.
Ománt a Föld egyik legbiztonságosabb helyének tartják. Az európaiak nem ok nélkül hívják „arab Svájcnak” és igazi keleti tündérmesének.
Nem is beszélve arról, hogy a földrajzi fekvésének köszönhetően itt egy ritka természeti és éghajlati övezetek kombinációja található.
De nem ez a csodálatos Omán történetében. Hanem az, hogy milyen utat tett meg ez az állam mindössze ötven év alatt!
Az 1970-es évek elején Omán a szomszédjával, az Egyesült Arab Emírségekkel ellentétben a világ egyik legelmaradottabb és legszegényebb országa volt, néhány afrikai szomszédjához hasonlóan.
Ki irányítja az országot?
Még jobban meg fogsz lepődni, ha megtudod, hogy Ománban abszolút monarchia uralkodik! Az országban a teljes hatalom teljes mértékben és feltétel nélkül a jelenlegi szultáné. Demokrácia, elnöki vagy parlamenti köztársaság itt egyáltalán nem létezik. És ez meglepő módon mégsem „hátrány” vagy a középkori múlt sötét maradványa, hanem óriási előny minden lakos számára.
Ománban a szultán az államfő, a kormányfő, a főparancsnok, a védelmi miniszter, a külügyminiszter és a pénzügyminiszter. Ez a nem semmi!
Az államfői posztot csak öröklés útján lehet átadni. Itt nincs választás, tüntetés az utcán, vagy a demokrácia egyéb jellegzetességei.
Hol található Omán?
Omán az Arab-félsziget délkeleti csücskén helyezkedik el, és az Indiai-óceán mossa partjait. Területe 309 ezer négyzetkilométer, ami nagyjából megegyezik Olaszország, Norvégia vagy Lengyelország méretével. Azonban lakossága mindössze 4 millió fő körül van, ami Horvátország vagy Kuvait népességének felel meg.
Északon az Egyesült Arab Emírségekkel és Szaúd-Arábiával, nyugaton Jemennel határos. Jemenben évtizedek óta polgárháború dúl, de ez nem akadályozza Omán fejlődését.
Az ókorban Omán területén haladt át az egyik legfontosabb útvonal, amelyen az emberek Afrikából Ázsiába vándoroltak.
Később a mai Omán a Perzsa Birodalom és az Arab Kalifátus része volt.
A pezsgő európai gyarmatosítás idején Omán, akárcsak sok más terület, Portugália befolyása alá került, és portugál gyarmattá vált. A 19. század elejére Omán brit protektorátus lett.
A középkor és a 20. század első fele
Nem titok, hogy a gyarmati hatalmak kizsákmányolták gyarmataikat, és egyáltalán nem törődtek a protektorált területek fejlődésével. Ennek eredményeként a 20. század közepéig sok afrikai és délkelet-ázsiai terület fejlődése stagnált. A Brit Birodalom sem volt kivétel.
1938-ban Said bin Taimur lépett hatalomra Ománban, és az ország továbbra is brit protektorátus maradt.
Said bin Taimur 1970-ig uralkodott, és ez idő alatt az ország a Közel-Kelet egyik legelmaradottabb országává vált. Hihetetlennek tűnhet, de az 1960-as évek elejéig Ománban még rabszolgaság és feudális rendszer is létezett.
Said bin Taimur uralkodásának végén az országban mindössze három iskola, egy 12 ágyas kórház és 10 kilométer aszfaltút volt. Nem volt nemzetközi repülőtér vagy kikötő.
Said bin Taimur szultán mindent megtett, hogy gátolja az ország fejlődését, Omán gazdasága pedig a 19. századi szinten rekedt. Még a hatalmas olajlelőhelyek 1964-es felfedezése sem tudta megtörni a konzervativizmus uralmát.
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
Kábúsz szultán hatalomra jutása
A változás hirtelen jött, akár egy villámcsapás. A szultánnak egyetlen fia volt, Kábúsz bin Szaid al-Szaid (Kábúsz bin Szaid). Ő kiváló európai oktatásban részesült Nagy-Britanniában, 1962-ben elvégezte a Sandhursti Királyi Katonai Akadémiát, majd több évet szolgált a brit szárazföldi hadseregben.
1970-ben Kábúsz bin Szaid brit segítséggel palotapuccsot hajtott végre, és megfosztotta apját a hatalomtól.
Kábúsz szinte azonnal belevágott az ország fájdalmas reformjaiba. Felszámolta a rabszolgaságot, engedélyezte a sajtót, és autópálya-építésekbe kezdett.
A fiatal szultán a kőolaj kitermeléséből és exportjából származó bevételeket nem a saját zsebébe tette, hanem az ország költségvetésébe és a lakosság szociális ellátására fordította.
1973-ban nemzetközi repülőtér és kikötő épült Ománban.
Kábúsz bin Szaid 50 éven át, 2020-ban bekövetkezett haláláig uralkodott Ománon.
A reformok megvalósításához Kábúsz számos brit tanácsadót fogadott fel.
Kábúsz reformjainak eredményei
Nehéz túlbecsülni Kábúsz szultán ománi eredményeit. Egyes kutatók és közgazdászok az ománi szultánt Lee Kuan Yew szingapúri miniszterelnökkel hasonlítják össze, de ez nem teljesen helytálló.
Kábúsz uralkodása alatt több mint 500 iskolát és több száz egészségügyi intézményt építettek az országban.
A szultán ingyenessé tette az oktatást, beleértve a felsőoktatást is. Az országban ingyenes az egészségügyi ellátás is.
A lakhatás gyakorlatilag ingyenes az ország polgárainak számára. Minden állampolgár kamatmentes kölcsönt kaphat saját házának megvásárlásához (a kamatokat a bankoknak az állam fizeti). Ez az iszlám banki rendszer sajátossága, ahol a kamatszedés tilos.
Külön meg kell említeni a közlekedési infrastruktúrát. Omán útjai a világ legjobbjai közé tartoznak – ezt magam is tapasztaltam, amikor körbeutaztam az országot, és sok ezer kilométert tettem meg.
A sivatagos és gyéren lakott ománi tengerparti régiókban teljesen új településeket találtam fejlett infrastruktúrával – itt minden adott a kényelmes élethez. A helyiek elmondása szerint ezek a szegények számára épültek. Nálunk az ilyen „szegényeket” inkább középosztálynak nevezik.
De térjünk vissza a számokhoz. Az 1970-es évek elején, amikor Kábúsz hatalomra került, az egy főre jutó GDP körülbelül 300 dollár volt. 2020-ra ez az egy főre jutó GDP lenyűgöző 34 000 dollárra emelkedett. Ezzel a mutatóval Omán messze maga mögött hagyta még a legtöbb európai országot is.
Jöhet még egy érdekes tény? Omán egy ibadi iszlám állam (nem szunnita és nem síita). Az ománi nők jogai nincsenek csorbítva, mint például Szaúd-Arábiában vagy Iránban. Kábúsz lehetővé tette a nők számára a népszavazásokon való részvételt, a földbirtoklást, miniszteri és nagyköveti tisztségek betöltését. Jelenleg az ománi állami alkalmazottak körülbelül fele nő.
Az 1980-as évek végén az ország megnyílt a turisták előtt. Jelenleg nem csak a tehetős európaiak, indiaiak, kínaiak, de még a szomszédos országokból származó arabok is Ománba utaznak nyaralni.
Információt találtam arról, hogy a norvégok a fejlettség szintje alapján Ománt Norvégiához hasonlítják, és ez nem annyira a szolgáltatási színvonalon és a kapcsolódó dolgokon múlik, mint inkább azon, hogy ez a Közel-Kelet legtoleránsabb állama.
Omán az utóbbi években gyakran szerepelt különböző világranglistákon. 2010-ben ez az ország az első helyet szerezte meg az emberi fejlődés indexen. 2017-ben már bekerült a világ 10 legbiztonságosabb országa közé, ahol a negyedik helyet szerezte meg. 2019-ben pedig Omán a második helyet szerezte meg az globális jóléti indexen. Tehát a nép szeretete Kábúsz iránt teljesen érthető.
De semmi sem örök, még a nagyszerű szultán élete sem. 2020. január 10-én Kábúsz bin Szaid szultán elhunyt. Gyermektelen volt, de hátrahagyott egy levelet az örökös nevével, amelyet az Ománi Tanács rendkívüli ülésén bontottak fel. Kábúsz az utódjának Haitham bin Tariq Al Saidot nevezte ki.
Haitham szultán szintén az ománi Al Said uralkodó dinasztiához tartozik, így itt is teljes mértékben megmaradt a folytonosság.
Mi a véleményed erről a különleges országról? Szívesen élnél ilyen helyen? Vagy van, ami nem tetszik benne? Meséld el hozzászólásban!
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
