Gyakran összekeverik a Kolumbusz előtti Amerika három nagy civilizációját: a majákat, az aztékokat és az inkákat.
Itt az ideje, hogy tisztázzuk, miben különböztek ezek a népek, és hová tűntek pontosan.
Aztékok
A mezoamerikai térségben virágzó, fejlett civilizáció, amely körülbelül 600 évvel ezelőtt Mexikó középső részén jött létre.
Az azték főváros, Tenochtitlán romjaira épült a mai Mexikóváros, és az aztékok önmegnevezése, a „mexihca” adta a nevét az egész országnak.
Az aztékok a juto-azték nyelvcsaládhoz tartoztak, távoli rokonaik a dél-amerikai indiánok, mint a hopi, a pueblo, és a hajdan rettegett komancsok.
Saját állításuk szerint északról, a rejtélyes Aztlánból vándoroltak be Mexikóba, amely valószínűleg az Egyesült Államok déli államaiban feküdt. Ez magyarázza egyes mexikói nacionalisták területi igényeit Új-Mexikó és Arizona iránt.
Az aztékok nem fejlesztettek ki önálló írásrendszert, egyszerű krónikáikat képregényekhez hasonló piktogramokkal jegyezték le.
És igen, ők építették a gigantikus piramisokat is, ahol emberáldozatokat mutattak be a vérszomjas Napistennek.
A 16. században, az utolsó uralkodó, Montezuma idején az azték civilizáció fejlettségi szintje nagyjából megfelelt a Kr. e. 4-3. évezredbeli mezopotámiai sumérokénak.
A spártaiakhoz hasonlóan erős államot hoztak létre, 1325-ben alapították a fővárost, Tenochtitlánt. A 200 000 lakosú metropolisz a 16. század elején élte fénykorát.
Azonban a spanyolok váratlan betolakodásakor az aztékoknak alárendelt városok fellázadtak Tenochtitlán ellen, és lényegében segítették Hernán Cortés hódító seregét Mexikó meghódításában. Ekkor fedezték fel a spanyolok a dohányt is.
Mi lett az aztékokkal?
Valójában az aztékok nem tűntek el teljesen, és nem is haltak ki. Bár súlyos veszteségeket szenvedtek el a spanyolokkal vívott háborúkban és a behurcolt betegségek miatt, ma is él Mexikóban mintegy 2,5 millió náhuatl nyelvű (az azték nyelv modern leszármazottja) „nahuatl” indián.
Maják
Ezek a népek Dél-Mexikóban és a szomszédos országokban éltek: a Yucatán-félszigeten, Guatemalában, Belizében, Salvadorban, stb.
A maja civilizáció a maja-kiche nyelvcsaládhoz tartozik, és az aztékokkal egyáltalán nincsenek rokonságban. Ennek megfelelően nem is képesek megérteni egymás nyelvét.
Valójában a maják soha nem voltak egységes nép vagy állam. Több tucatnyi rokon nyelvük és több száz, egymással állandóan háborúzó független városállamuk volt, hasonlóan az ókori görögökhöz.
A maja civilizáció jóval régebbi az aztéknál. A maják fejlett városállamrendszert hoztak létre – több mint ezer városukat tárták már fel.
A spanyolok megérkezésekor az Újvilágba a maja civilizáció már mély válságban volt. Városaik elnéptelenedtek, elhagyottak voltak. Így a maják leigázása nem jelentett nagy kihívást a hódítók számára.
A majáknak saját írásuk volt, de meglehetősen homályos és bonyolult. Saját naptárukat is kidolgozták, mely szerint a mi bűnös világunknak 2012-ben el kellett volna pusztulnia. Magas piramisokat is építettek, ahol emberáldozatokat is bemutattak, bár nem olyan szörnyű tömegben, mint az azték „szomszédaik”.
A maják sem tűntek el a spanyol hódítás után. Ma Közép-Amerikában körülbelül 6 millió ember él, akik a maja-kiche nyelvcsalád nyelveit beszélik. Bármilyen hihetetlen is, de ez a szám nagyobb, mint amennyire a maják lélekszámát becsülik a hódítók megérkezésekor – akkoriban körülbelül 4 millióan voltak.
Inkák
Talán a leginkább fejlett és számomra leginkább lenyűgöző civilizáció a Kolumbusz előtti Amerikában. Hatalmas birodalom, amely a 16. század elején Ecuador dzsungeleitől Észak-Chile hegyeiig terjedt.
Fontos megjegyezni, hogy az „inka” nép sosem létezett önállóan. Ez a név a birodalmukat uraló felső osztályra utalt, amely Tahuantinsuyu-nak nevezte magát. Hasonlóan ahhoz, mint ahogyan Oroszországot a cárok birodalmának, vagy Magyarországot a királyok országának nevezhetnénk. Az inka arisztokrácia létszáma rendkívül alacsony volt, körülbelül 200 családból állt.
Az inka civilizáció élő örökösei napjainkban is Dél-Amerikában élnek. Ők a kecsua és ajmara népek tagjai, akiknek összlétszáma több mint 20 millió fő. A kecsua és az ajmara az andoki népek családjába tartozik, és nem rokonok sem a majákkal, sem az aztékokkal. Sőt, valószínűleg fogalmuk sem volt egymás létezéséről.
Fejlődési szintjük alapján az inka civilizáció messze megelőzte Amerika összes többi népét. Elérték az ókori Görögország fejlettségi szintjét. Saját írást fejlesztettek ki a kipu nevű csomózási technikával, megtanultak bronzot olvasztani, kiépítettek egy fejlett úthálózatot és adózási rendszert.
Az inka volt az egyetlen indián nép, amelynek teherhordó állatai is voltak – a kedves és bolyhos lámák.
És igen, a napjainkra mindennapossá vált burgonyát is az inkáktól „kölcsönözték” az európaiak. Ahogy a kokaleveleket is, amelyekből – nos, tudjuk, mi lesz.
A pusztulás
A három nagy indián civilizáció egymás után omlott össze a spanyol hódítók támadásai alatt a végzetesnek mondható 16. század elején.
Noha a spanyolok létszámukban elmaradtak az Újvilág őslakosaitól, fölényben voltak a pusztító fegyvereik miatt, mint a puskapor és a lovak, amelyek addig ismeretlenek voltak ezen a tájon. Ezenkívül mesterien alkalmazták a „divide et impera” („oszd meg és uralkodj”) stratégiát, amelyet minden európai hódító jól ismert.
Például az inka birodalom leigázója, Francisco Pizarro ravaszul beleavatkozott egy dúló polgárháborúba Dél-Amerikában. Először az egyik oldalt támogatta, majd a másikat. Végül mindkettőt legyőzte.
Fontos szerepet játszottak továbbá a pusztulásban az Óvilágból behurcolt betegségek is, amelyek ellen az indiánoknak semmilyen immunitásuk sem volt – a hastífusztól a himlőig. Ezek a betegségek pusztító hatással voltak az inka, maja és azték nagyvárosokra egyaránt. Azonban az indiánok sem maradtak adósok: van egy elmélet, miszerint ők fertőzték meg a spanyolokat szifilisszel. 🙂
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
