Pár éve egy idős házaspártól béreltem lakást. A lakásnézés során elmondták, hogy az utolsó pillanatig nem akarták kiadni, emiatt elég sokáig senki sem lakott benne.
A lakás kis méretű, de nagyon rendezett és tiszta volt, a bútorok újak, mintha csak a boltból hozták volna. A kivitelezés is jó minőségű, a beruházó csináltatta. Azonban a konyhában elég kellemetlen szag volt. A háziasszony először arra gondolt, hogy valamit otthagyott az asztalon, ami megromlott.
Azonban a konyhában rend volt, minden makulátlanul tiszta volt. A szag mégis maradt. Később kiderült, hogy a csatorna szaga volt, ami a mosogató lefolyóból jött.
Meg kell jegyezni, hogy az a nyár nagyon forró volt, és a lakás ablakai keletre néztek, emiatt a tulajok távollétében a vízzárral ellátott szifonban kiszáradt a víz. Emiatt pedig a csatorna szaga bejutott a lakásba.
Gyakran találkoztok ilyen hétköznapi problémákkal? Írjátok meg a kommentekben!
A probléma meglehetősen gyorsan megoldódott – csak meg kellett nyitni a vizet, hogy megtöltsük vízzel a vízzárat a lefolyócsőben. Azonban a kellemetlen szag még mindig ott volt, és sokáig tartott, mire sikerült megszabadulnunk tőle.
De ez még nem minden.
Mivel tudták, hogy a lakást hosszabb ideig nem fogják használni, a házigazdák előre elhatározták, hogy elzárják a vizet, ami egy jó döntés. Azonban a háziasszony aggódott, hogy a WC tartálya esetleg elszivároghat, ezért úgy döntött, hogy leereszti belőle az összes vizet.
A víz megnyitása után az a tartályból azonnal a WC-be folyt. Azonnal nyilvánvalóvá vált, hogy a leeresztő mechanizmus összes gumitömítése kiszáradt. Egyszerűen nem illeszkedtek többé szorosan, ahogy kell, ezért azonnal el kellett menni a boltba és venni egy újat.
Természetesen az első pillantásra mindkét probléma apróságnak tűnhet, de a következmények alaposan megtépázhatják az idegeket. Ezért magunk számára is levonhatunk néhány egyszerű szabályt és következtetést, melyek megszabadíthatnak bennünket ezektől a bajoktól.
Első szabály
Visszatérve a konyhai mosogatóhoz. Rögtön meg kell jegyezni, hogy nem érdemes napraforgóolajat önteni a vízzárral felszerelt szifonba. A növényi olaj természetesen segíthet megőrizni a nedvességet a lefolyóban, de fontos megjegyezni, hogy az olaj egy zsíros termék.
Amikor a lefolyóba kerül, azonnal lerakódik a csatornacsövek falán. És bár a távollétünk alatt az olaj segíteni fog, de amint újra használni kezdjük a konyhát, az ételmaradékok a zsíros rétegre tapadnak, ami hamarosan duguláshoz vezet. Tehát az olajat jobb mellőzni.
A szifont azonban továbbra is védeni kell.
Ez sokkal egyszerűbben, olcsóbban és biztonságosabban is megtehető. Csak tegyél egy sima papírlapot a mosdókagyló lefolyójára. A papír ugyanis lelassítja a víz párolgását.
Ha a papírra ráteszel egy nehezebb tárgyat, például egy tányért, a párolgás gyakorlatilag teljesen leáll. Ezt a szabályt akkor érdemes alkalmazni, ha senki sincs otthon legalább egy hétig.
Második szabály
Ha hosszabb ideig nem lakik senki a lakásban, akkor nem szabad leereszteni a vizet a WC-ből.
Természetesen a csöveket el kell zárni, de a tartályból nem szabad leereszteni a vizet. Ez megvédi a rendszert a kiszáradástól.
Ezenkívül hasznos kiegészítésként javaslom még az összes háztartási gép kikapcsolását a villanyszámla megtakarítása és az áramingadozások okozta károk megelőzése érdekében. Az egyetlen kivétel a hűtőszekrény. Természetesen csak akkor, ha van benne étel.
Nektek mik a bevett szabályaitok, ha hosszabb ideig nem tartózkodtok otthon?
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
2 hozzászólás