Miért nem úszik senki a Fekete-tenger középső részén?

A Fekete-tenger, a környező országok egyik legkedveltebb nyaralóhelye. Mindenki tudja, hogy gyönyörű, azt viszont, hogy miért nem úszik senki a középső részén, csak kevesen.

A Fekete-tenger egy olyan víztest, ami meglepő módon hatalmas veszélyeket rejt magában. Az meg már csak hab a tortán, hogy a Fekete-tenger számos titka még a mai napig nem ismert.

De térjünk a lényegre.

A nagy mélységen kívül a Fekete-tengert erős áramlatok és sajátos örvények osztják ketté, amelyek éppen a víztest középső részén helyezkednek el.

Mindegyik ilyen örvényben az áramlás az óramutató járásával ellentétes irányú. A fekete-tengeri áramlatokat kizárólag a szél határozza meg, a tengeren még két zárt, gyűrű alakú áramlatot regisztráltak.

• A körkörös áramlat keleti részén örvények keletkeznek, amelyeket gyakran megfigyelnek a kaukázusi partoknál, valamint úgynevezett veszélyes áramlatokat.
• A körkörös áramlat nyugati részén számos feláramlást, azaz függőleges áramlatot regisztrálnak, amelyek a mélyből emelik fel a vizet.

Még a bolgár partoktól nem messze is hatalmas, több mint 50 kilométer átmérőjű örvényeket észlelnek. Itt az áramlat hirtelen irányt vált.

Így a Fekete-tenger közepe gyakorlatilag egy bermudai háromszög, ahol szélcsendes időben még 100 évvel ezelőtt is könnyen odaveszhetett volna bármelyik hajó és vitorlás.

A közepén nagy a kockázata annak, hogy viharba kerülsz, mivel teljesen kiszámíthatatlan. Kivételt képeznek a hadihajók és a tengeralattjárók. A Fekete-tenger nagyon mély, és legnagyobb mélysége éppen a középső részén található, így ma már lehetetlen megtudni, hogy hány hajó fekszik a tenger fenekén pontosan, mivel senki sem akarja megismételni a sorsukat. Igen, tényleg ennyire veszélyes.

Annyira, hogy még a kereskedelmi hajók útvonalai sem vezetnek át a tenger közepén. A polgári hajók pedig alapból nem is hajózhatnak arra.

A Fekete-tenger középső részén egyébként nincsenek szigetek, és nagy halrajok sem élnek ott. Sőt, a Fekete-tenger itt még két további rétegre oszlik, és 100 méteres mélység alatt gyakorlatilag megszűnik az élet és csak a kén-hidrogén dominál, amiben csak néhány baktériumfaj képes túlélni.