Egy beteg emberből származó rákos sejteket ültetett át a pácienseibe. Azt akarta kideríteni, fennáll-e a veszélye annak, hogy az emberek rákot kapnak.
1954-ben Southam több mint tíz emberbe ültetett át rákos sejteket.
A legszörnyűbb az, hogy ezt a kísérletet a páciensek beleegyezése nélkül végezte. Nem tájékoztatta őket erről.
Több páciensnél 2 cm átmérőjű daganatok fejlődtek ki. Egyiküknél áttétek alakultak ki a nyirokcsomókban.
„Halhatatlan sejtek”, Henrietta Lacks
Ehhez Henrietta Lacks sejtjeit használták fel. Ezek az orvostudományban úgynevezett „halhatatlan sejtek”. Erről az esetről külön is szót kell ejtenünk.
Henrietta Lacks afroamerikai nő volt, Virginia államban élt. Férjhez ment az unokatestvéréhez, és a házasságukból öt gyermek született.
Az ötödik gyermeke születése után egy vizsgálat során méhnyakrákot diagnosztizáltak nála. A kezelés ellenére Henrietta Lacks 31 éves korában elhunyt.
Azonban a rákos sejtjeinek elemzése egyedi tulajdonságokat tárt fel. Kétszer olyan gyorsan szaporodtak, mint az egészséges sejtek. És ami a legfontosabb: egy bizonyos számú osztódás után kikapcsolt bennük a növekedést gátló program. Gyakorlatilag ezek a sejtek halhatatlanná váltak.
A sejteket elhunyt tulajdonosukról nevezték el: Henrietta Lacks – HeLa.
Ezzel a tudósok számára elérhetővé vált a világ első stabil sejtvonala, amely modellezi az emberi szervezet működését.
Felhasználták őket a gyermekbénulás elleni vakcina kifejlesztésénél. Rendszeresen tesztelnek rajtuk rák és AIDS elleni gyógyszereket, valamint különféle mérgező anyagokat. Még az űrbe is felküldték őket, hogy tanulmányozzák az űrbéli környezet emberi sejtekre gyakorolt hatását. Ezeket a sejteket a mai napig használják.
Mindez Henrietta családjának tudta nélkül történt. Csak a 70-es években szereztek róla tudomást. Pedig ez a nő, ha akaratlanul is, emberek tízmillióinak az életét mentette meg. Hiszen az ő sejtjein teszteltek több száz, halálos betegségek elleni gyógyszert. Ma pedig már a sírjának a helye sem ismert.
Pontosan ezeket a rákos sejteket – a HeLa sejteket – fecskendezte be Southam a páciensekbe.
A kísérletben több száz ember vett részt
Az első tíz páciensen elért eredmények nem elégítették ki Southamet, mivel ezek a betegek már egyébként is rákban szenvedtek. Ezért úgy döntött, hogy a kísérletet rabokon folytatja.
65 önkéntes rab, akik abban reménykedtek, hogy cserébe enyhítik a büntetésüket, beleegyezett a kísérletbe.
Náluk is daganatok alakultak ki. A daganatok főként az injekciók beadásának helyén kezdtek növekedni. Szerencsére minden kísérleti alany szervezete immunválasszal reagált, és a daganatok eltűntek.
Néhány év alatt Southam több mint 600 emberbe fecskendezett rákos sejteket. Többségük a Sloan Kettering központban műtéten átesett páciens volt. Hazudott nekik, azt állítva: „Csak azt vizsgáljuk, nincs-e véletlenül rákja.”
Lényegében Southam kísérletének összes résztvevője közül a rabok voltak a legkiváltságosabb helyzetben. Ők voltak az egyetlenek, akik pontosan tudták, mit fecskendeznek beléjük.
Amikor a helyzetre fény derült, heves társadalmi vita robbant ki. Azonban abban az időben még nem voltak olyan szigorú szabályozások, mint ma, és Southam még az orvosi engedélyét sem vesztette el. Pusztán egy évre felfüggesztették az orvosi tevékenységtől. Néhány évvel később pedig megválasztották az Amerikai Rákkutató Szövetség elnökévé.
Meglepő, de abban az időben ez a kísérlet nem váltott ki különösebben heves negatív visszhangot. Egy 1964-es New York Times cikk, amely beszámol a leleplezésről, szintén ezt tükrözi.
Ebben az a vélemény fogalmazódik meg, hogy természetesen nem volt helyénvaló eltitkolni az emberek elől, hogy élő rákos sejteket fecskendeznek beléjük.
Ugyanakkor az újságírók által megkérdezett szakértők többsége azt a véleményt fogalmazta meg, hogy a kutatások fontosak és hasznosak voltak, és szükség volt rájuk. Azonban etikátlan volt elhallgatni a kísérleti alanyok elől, hogy élő rákos sejteket kapnak, nem pedig csupán sima „sejteket”, ahogy a kísérletvezetők nevezték azokat.
A Science magazin riportere megkérdezte Southamet, hogy ő maga miért nem adott be magának rákos sejteket.
Chester azt válaszolta, hogy saját magát fontosabbnak tartja az emberiség számára, mint ezeket a pácienseket. „Nézzünk szembe a tényekkel: kevés a tehetséges kutató ezen a területen, és butaságnak tartottam volna akár a legkisebb kockázatot is vállalni.”
Mások életét kockáztatni viszont nyilvánvalóan egyáltalán nem tűnt butaságnak. Olyan emberekét, akik megbíztak abban a klinikában, ahol dolgozott. Akik műtőasztalra feküdtek, és fegyelmezetten követték az orvosok minden utasítását.
„Nem szükséges a pácienst ellátni olyan információval, amit lényegtelennek tartasz. Az az etikátlan, ha elárasztod olyan információval, ami árt az állapotának.” (Idézet: Chester Southam)
Napjainkban egy ilyen kísérlet elkövetőjének súlyos következményekkel kellene szembenéznie: az orvosi tevékenységtől való eltiltással (nagy valószínűséggel élethosszig tartóval) és börtönbüntetéssel.
Ami magát a rákot illeti: ilyen módon nehéz elkapni, mivel az immunrendszer meglehetősen gyorsan leszámol az idegen sejtekkel. Ebből a szempontból csak bizonyos vírusok jelentenek veszélyt, mint például a papillomavírus (HPV), amely előrehaladott stádiumban növelheti a daganatos megbetegedések kockázatát.
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
