De ami igazán érdekes: maguk a kínaiak, japánok és koreaiak azonnal megkülönböztetik egymást – pont úgy, ahogy mi is különbséget teszünk egy német és egy francia között. Sőt, Kínán belül egy pekingi rögtön kiszúrja a hongkongit, ahogy egy okinavai is rögtön kitűnik a tömegből Tokióban.
Ebben a cikkben egyszerűen elmagyarázom, mik azok a jelek, amiket az ázsiaiak azonnal észrevesznek egymáson. Nekünk, európaiaknak ugyanis gyakran úgy tűnhet, hogy „mindegyikük egyforma”, pedig ez egyáltalán nincs így.
Hogyan csinálják ezt az ázsiaiak? A titok tucatnyi apró részletben rejlik – az arcformától kezdve egészen a nevetés stílusáig. Persze sokat elárul az öltözködés, a smink, az akcentus, de még az is, ahogyan az illető az evőpálcikát tartja.
Külső adottságok: mi az, ami valójában a leginkább megkülönbözteti a kínaiakat, a japánokat és a koreaiakat?
Az arcforma az első árulkodó jel.
Ha mértani alakzatokkal kellene leírni a nemzeti típusokat, a következő lenne az eredmény:
A koreaiak a „szívecske” vagy a fordított trapéz. Széles, magas arccsontjuk van, amely az áll felé hirtelen elkeskenyedik. Képzelj el egy V-alakú állkapocsvonalat – na, ez pontosan az.
Ráadásul a koreaiak arccsontja nemcsak feltűnő, hanem egyenesen „architekturális” – éles, kiugró, kontrasztos domborzatot alkot. Ez az egyik legkönnyebben felismerhető vonásuk: ha háromszög alakú arcot látsz, az illető nagy valószínűséggel koreai.
A japánokat a lágy kerekded formák jellemzik. Arcuk leggyakrabban ovális vagy kerek, finom átmenetekkel és éles szögek nélkül. Bár nekik is van arccsontjuk, az sokkal finomabb és kevésbé hangsúlyos.
Az összbenyomás a kifinomultság és a kiegyensúlyozottság. Ha a koreai arcot „drámainak” nevezzük, a japánt inkább „elegánsnak” mondhatnánk.
A kínaiak. Kína egy hatalmas ország, 56 hivatalos etnikai csoporttal. Ezért a kínai arcok olyan széles skálán mozognak, hogy olykor két véletlenszerűen kiválasztott kínai jobban különbözik egymástól, mint egy kínai egy koreaitól. De azért van egy kis szabályszerűség: az északi kínaiaknak (például Pekingből vagy Mandzsúriából) hosszúkásabb, szögletesebb, már-már négyzet alakú arcuk van.
A délieknek (Kantonból vagy Hongkongból) viszont kerekebb, lágyabb vonásaik vannak. Ez két ősi populáció keveredésének az eredménye: északon a Sárga-folyó menti földművesek, délen pedig a Jangce völgyének rizstermesztői éltek.
A szem – ez az a téma, ami az európaiakat a leginkább foglalkoztatja.
Hogyan lehet megkülönböztetni az ázsiaiakat a szemük alapján? Vigyázat, itt könnyű beleesni a sztereotípiák csapdájába! Bár különbségek azért tényleg vannak.
A japánok nagyobb, kerekdedebb szemükkel tűnnek ki, ami egyfajta jellegzetes „felfelé tekintő” hatást kelt – a külső szemzugok enyhén megemelkednek, ami lágy, nyitott tekintetet kölcsönöz. Még egy érdekesség: a japánok 90%-ának dupla szemhéjredője van (ez egy genetikai adottság), amitől a szem optikailag nagyobbnak és kifejezőbbnek tűnik.
A koreaiaknak ezzel szemben gyakran keskenyebb, lefelé hajló szemzugú szemük van – ez kicsit „komoly” vagy enyhén „szomorú” tekintetet eredményez. A szemhéjuk is általában nehezebb, kissé párnázottabb. Igaz, az elmúlt évtizedekben változott a helyzet: a dupla szemhéjredő kialakítására irányuló plasztikai műtét annyira népszerűvé vált Koreában, hogy sok fiatal ma már egészen máshogy néz ki, mint a szülei. Ez jelenleg a legelterjedtebb szépészeti beavatkozás az országban.
A kínaiak átmenetet képeznek a japánok és a koreaiak között: mandulavágású szemük van, gyakran megemelt külső sarkokkal, de nem annyira nagyok, mint a japánoké. Itt is hatalmas a különbség észak és dél között: az északi kínaiak szeme gyakran keskenyebb, míg a délieké kerekebb.
Az orr és az áll – részletek, amik teljessé teszik a képet
Na, itt az antropológusok már precíz méréseket alkalmaznak. Létezik egy olyan fogalom, hogy „nazális index” (az orr szélességének és magasságának aránya). A japánok és a koreaiak a keskeny orrúak kategóriájába tartoznak, míg a kínaiak gyakran a közepes, vagy – különösen délen – a széles orrúak közé.
Egyszerűbben fogalmazva: a japán orr keskeny, kecses, kissé pisze, és kerek az orrhegye. Mintha egyenesen egy ékszerész faragta volna ki. A koreai orr szintén keskeny, de sokkal egyenesebb, minden extra ív nélkül.
A kínai orr szélesebb, és sokkal hangsúlyosabbak az orrlyukak, különösen a déli tartományokban élőknél.
És mi a helyzet az állal? A koreaiaknál ez gyakran hegyes és kifejezett – a már említett V-vonal. A japánoknál lágy és kerekded. A kínaiaknál nagyon változó, de átlagosan kevésbé hegyes, mint a koreaiaké.
Bőrszín – nem is olyan egyértelmű, mint amilyennek látszik
Ki a világosabb és ki a sötétebb? Itt a földrajz mindent eldönt.
A koreaiak büszkélkedhetnek a legvilágosabb, szinte porcelánszerű, hideg tónusú bőrrel. Ez a földrajzi szélességgel függ össze: Korea északabbra fekszik, kevesebb a napsütés, így a bőrük is világosabb. Ráadásul a koreai kultúrában a hófehér bőr évszázadok óta az arisztokrácia szimbóluma, ezért nyáron napernyővel sétálnak, és vallásos áhítattal kenik magukra a fényvédőt.
A japánok bőre egy közepes tónusú, meleg, arany vagy enyhén olívás árnyalat. A bőrük sokkal „élettel telibbnek” hat, természetes pírral.
A kínaiaknál ismét nagy a szórás. Az északiak világosak, majdnem mint a koreaiak. A déliek észrevehetően sötétebbek, olívás vagy akár barnás tónussal. Ez egyfajta alkalmazkodás a klímához: a szélesebb orr és a sötétebb bőr jobban véd a perzselő naptól.
Magasság és testalkat
A férfiak átlagmagassága a következőképpen alakul: kínaiak – 176 cm, koreaiak – 174 cm, japánok – 172 cm. A különbség kicsi, de azért észrevehető. Ami nagyon érdekes: még 1950-ben a japánok jóval alacsonyabbak voltak, alig 160 centisek! 70 év alatt 12 centimétert nőttek, hála a minőségibb és kalóriadúsabb táplálkozásnak. Ez az egyik leggyorsabb növekedési ugrás az emberiség történetében.
A koreaiak is jócskán megnőttek az elmúlt fél évszázadban. Az Észak-Koreában élők viszont maradtak az átlagos 165 centiméternél a krónikus fehérjehiány miatt – náluk ugyanis a szénhidrátalapú táplálkozás dominál. Ma már egy dél-koreai nő átlagmagassága megközelíti egy észak-koreai férfiét, ami a kutatók szerint teljesen egyedülálló a világtörténelemben.
Miért ennyire különbözőek ezek a nemzetek: történelmi, genetikai és kulturális háttér
Miért hasonlítanak egyáltalán egymásra a kínaiak, a japánok és a koreaiak? Mindannyian egyetlen ősi populációból származnak, amely Északkelet-Ázsiában élt. Később azonban útjaik elváltak.
A japánok két vándorlási hullám „hibridjei”. Elsőként a Dzsómon vadászó-gyűjtögető nép érkezett Japánba nagyjából 15 000 évvel ezelőtt. Éles, szinte európaias arcvonásaik voltak, távol ülő szemekkel és markáns arcberendezéssel.
A dzsómonok egészen addig elszigetelten éltek, amíg nagyjából 2000 évvel ezelőtt meg nem érkeztek Japánba a jaoj földművesek – a Koreai-félszigetről származó bevándorlók. A jaojok magukkal hozták a rizstermesztést, a fémmegmunkálást és a sokkal finomabb, „ázsiaibb” arcvonásokat. Ebből a keveredésből jöttek létre a mai japánok: a kifinomult vonások a jaojoktól származnak, a nagyobb szemek és a kifejező arc pedig a dzsómon örökség.
A koreaiak egy északkelet-ázsiai (szibériai eredetű) és egy délkelet-ázsiai (vaskori) populáció keveredésének az eredményei. De a legfontosabb tényező a földrajzi elszigeteltség volt.
A Koreai-félsziget annyira el volt zárva, hogy az alapnépesség kialakulása után szinte egyáltalán nem érte újabb migrációs hullám. Emiatt a koreaiak lettek a világ egyik genetikailag leghomogénebb populációja. Minden koreai – legyen az északi vagy déli – gyakorlatilag ugyanolyan génekkel rendelkezik. Ebből ered a jellegzetes, könnyen felismerhető koreai fenotípus.
A kínaiak a legváltozatosabbak. Itt már egy kicsit bonyolultabb a kép. Körülbelül 10 000 évvel ezelőtt Kínában a civilizációnak két független központja alakult ki: északon a Sárga-folyó völgye (ahol kölest termesztettek), délen pedig a Jangce völgye (ahol rizst termesztettek). Ezek genetikailag eltérő populációk voltak.
Az északiak magasabbak és világosabb bőrűek voltak, keskenyebb orral (ez a hideg éghajlathoz való alkalmazkodás). A déliek alacsonyabbak és sötétebbek, szélesebb orral (alkalmazkodás a forró és párás klímához). Aztán körülbelül 5000-6000 évvel ezelőtt elindult egy „kétirányú expanzió”: az északiak délre, a déliek pedig északra vándoroltak. Bár keveredtek, de ez a folyamat nem volt teljes. Ezért a mai Kína egy úgynevezett „klín”, vagyis fokozatos átmenet figyelhető meg a külső jegyekben északról dél felé haladva. Két különböző tartományból származó kínai sokszor jobban különbözik egymástól, mint egy kínai és egy koreai.
Éghajlat és evolúció – miért van jelentősége az orrnak?
Az orr formája szorosan összefügg az éghajlattal. Egy keskeny, magas orr (amilyen a japánoké és a koreaiaké) sokkal jobban felmelegíti a hideg levegőt, mielőtt az a tüdőbe érne – ez a mérsékelt égövhöz való alkalmazkodás jele. A széles, lapos orr (mint a dél-kínaiaké) pedig jobban lehűti a levegőt és párologtatja a nedvességet, ami ideális a forró, párás környezetben. Ez a szabály az egész világon érvényes: az eszkimóknak keskeny, az afrikaiaknak széles orruk van. És ez alól Ázsia sem kivétel.
Manapság ezek a különbségek kezdenek elmosódni. A koreai plasztikai sebészet már több millió koreai arcát változtatta meg, és ehhez jönnek még a vegyes házasságok is. Úgy gondolom, ha eltelik még néhány generáció, ezek az eltérések jelentősen halványodni fognak.
