Sokan azt is tudják, hogy Pearl Harborban valaki bombázott valakit. Vagy a japánok az amerikaiakat, vagy az amerikaiak a japánokat. De az biztos, hogy forró volt a helyzet.
A hozzáértők most talán elmosolyodnak: hogy lehet ilyen alapvető dolgokat összekeverni? Azonban ez az írás, ahogy a legtöbb ezen a csatornán, nem a véletlen műve, hanem valódi emberekkel folytatott beszélgetésekből született.
Nos, annyit elmondhatok, hogy messze nem mindenki elég tájékozott ebben a témában. Pedig ez nagyon érdekes, különösen a napjainkban történő események kontextusában.
Tehát. 1941 őszén a második világháború már javában zajlott. Akkorra már Németország a Szovjetunióval háborúzott, az Egyesült Államok pedig csak kivárt az óceánon túl, és minden bizonnyal örömmel nézte, ahogy a világ nagy része pusztítja egymást, miközben ez nekik hasznot hoz.
És ekkor, november végén a csendes-óceáni térségre nagy terveket szövögető japánok felszereltek 6 repülőgép-hordozót, rajtuk 441 repülőgéppel. Abban az időben a japán flotta a világ egyik legerősebbje volt. A repülőgép-hordozóik például ilyen típusúak voltak:
A repülőgép-hordozókhoz csatahajók, rombolók, cirkálók és tengeralattjárók is csatlakoztak.
Ebben az összeállításban indultak el a japánok a Csendes-óceánon keresztül a Hawaii-szigetek felé.
Érdekes egyébként, hogy ez az egész sereg nem a ma megszokott japán kikötőkből indult, hanem egy, a Kuril-szigeteken lévő támaszpontról. Akkoriban azok még Japánhoz tartoztak.
A Hawaii-szigetek körülbelül 5600 kilométerre vannak a Kuril-szigetektől. Ezt a távolságot a japán flotta körülbelül 10 nap alatt tette meg.
Abban az időben Hawaii-on volt az Egyesült Államok csendes-óceáni flottájának bázisa. Az amerikaiak 43 évvel az események előtt (1898-ban) szállták meg ezeket a szigeteket. Pedig korábban ez egy független Hawaii Királyság volt.
Az amerikaiak először csak egy szerződést kötöttek Hawaii-jal a flotta állomásoztatásáról. A megállapodás 23 évig tartott, ami után az USA erőszakkal elfoglalta Hawaii-t. Persze ez egy másik történet.
Számunkra most az a fontos, hogy Hawaii-on van egy sziget – O’ahu. Pontosan ezen található a szigetek fővárosa, Honolulu városa.
Ha alaposan megnézed a szigetet Honolulutól nyugatra, észrevehetsz egy, a szárazföldbe mélyen benyúló öblöt:
Ezt az öblöt úgy hívják – Pearl Harbor. A fordítása „Gyöngy-öböl” („pearl” – gyöngy).
A kedvező forma és a kényelmes földrajzi elhelyezkedés kiváló hellyé tette ezt az öblöt egy haditengerészeti támaszpont létrehozására. Amivel az amerikaiak éltek is.
Egyébként Pearl Harbor a mai napig az Amerikai Haditengerészet fő csendes-óceáni támaszpontja.
De térjünk vissza a japánokhoz. Sokan azt hiszik, hogy mindannyian kamikazék voltak, és „egyirányú útra” repültek az USA-ba, mivel az akkori repülőgépek nem tudtak volna elrepülni Japánból Hawaii-ra és vissza.
Azonban, ahogy látjuk, a helyzet nem volt ennyire ostoba és komor. A japánok repülőgép-hordozókon érkeztek, és a 441 gépből mindössze 29-et veszítettek el. Az emberveszteség 64 fő volt.
És íme, mit veszített az USA a japánok Pearl Harbor-i rajtaütése után:
- 4 csatahajót (a legnagyobb hajótípus)
- 2 rombolót és egy aknarakó hajót
- további 4 csatahajó, 3 cirkáló és 1 romboló súlyosan megrongálódott
- 2403 halott
- 188 megsemmisült repülőgép (a legtöbb fel sem tudott szállni)
- További 159 repülőgép súlyosan megsérült
Összességében a felek veszteségei egyszerűen összehasonlíthatatlanok. A japánok számára ez egy rendkívül sikeres hadművelet volt. Körülbelül fél évre kiiktatták az amerikai flottát – ez volt a céljuk.
Ez alatt a fél év alatt megszállták Délkelet-Ázsia számos országát, köztük Szingapúrt, Hongkongot, a Fülöp-szigeteket, Mianmart és másokat.
Az USA flottája azonban, bár megrongálódott, de nem semmisült meg. A japánok siettek és nem akartak nagy veszteségeket szenvedni (ami szintén cáfolja azt a verziót, hogy mind kamikazék lettek volna), ezért nem vitték véghez a dolgot.
Például a tengeralattjáróikra egyáltalán nem lőttek, pedig 11 darab volt belőlük. Nem semmisítették meg a hatalmas üzemanyag-raktárakat, a javítóbázisokat és egyebeket sem.
A japánok a hajóágyúikat sem vetették be (szintén azért, mert nem akartak közelebb menni és veszteségeket szenvedni). Tehát távolról sem voltak halálra szánt harcosok, hanem teljesen racionálisan gondolkodó, az életüket óvó katonák.
Igaz, ez a fajta óvatosságuk csúnya tréfát űzött velük. A Pearl Harbor-i eset lett az amerikaiak számára az ürügy, hogy belépjenek a világháborúba. Helyreállították a flottájukat, és fél év múlva a Midway-atollnál vívott hatalmas csatában megsemmisítették a japánokat.
Ott a japánok veszteségei már katasztrofálisak voltak, és elvesztették a lehetőségüket, hogy szabadon tevékenykedjenek a térségben.
Mielőtt befejeznénk a cikket, érdemes megjegyezniegy kulcsfontosságú részletet: a japán támadás Pearl Harbor ellen egy példátlan és aljas, hadüzenet nélküli orvtámadás volt. Bár a japánok küldtek egy üzenetet, az szándékosan csak a támadás után érkezett meg Washingtonba. Ez az eljárás mélységesen felháborította az amerikai közvéleményt, és egy olyan elsöprő erejű bosszúvágyat és elszántságot szült, amely egészen a háború végéig kitartott.
A csendes-óceáni háború hihetetlenül véres volt; a szigetről szigetre vívott harcok és a fanatikus japán ellenállás rengeteg amerikai életet követelt. Amikor az amerikai vezetés szembesült egy Japán elleni partraszállás rémképével – ami becslések szerint akár több millió áldozattal is járhatott volna mindkét oldalon –, egy drasztikusabb megoldás mellett döntöttek. Így lett Hirosima és Nagaszaki lebombázása az a szörnyű, végső fejezet, amely lezárta azt a háborút, ami az Egyesült Államok számára a Pearl Harbor-i sokkoló és megalázó támadással vette kezdetét.
