- Egy gyerek, főleg a fiúgyermek, a középkorban ráadásul már munkaerő is volt. Persze, még kicsi volt, de már képes volt bizonyos munkafeladatok betöltésére. Csak épp neki kevesebbet kellett fizetni, mint egy felnőttnek.
Kezdjük ott, hogy már születéskor is rengeteg gyerek meghalt. Gyakran az anyjukkal együtt. És ez egyáltalán nem csak a szegény családokban volt így, hanem a jómódúaknál is.
A gyógyászat katasztrofális állapotban volt, a gyermekágyi láz pedig mindennaposnak számított. Ezért a 12-13. században az újszülöttek harmada az első pár hónapban meghalt.
De még ha meg is született egy gyerek, gyakran akkor is betegeskedett, mert az anyja gyenge és kimerült volt a nehéz munkától. Ráadásul, ha az anya parasztasszony volt, a szülés után hamar vissza kellett mennie dolgozni a földre.
A gyereket ilyenkor vagy szoros pólyába tekerték (ami nagyon akadályozta a fejlődését) és magukkal vitték. Vagy otthon hagyták, ahol mondjuk kiesett a bölcsőből és megsérült. Ezek mind rontották a kicsi túlélési esélyeit.
És persze ott voltak a járványok is, amelyek folyamatosan sújtották a középkori embereket. A pestistől a fekete himlőn át a lepráig. Nyilvánvalóan leginkább a gyerekek voltak kitéve ezeknek a betegségeknek.
De még ha egy gyerek erősnek is született, akkor sem úgy bántak vele, mint ma, amikor a gyerek gyakorlatilag az egész család „királya”. A középkorban a gyerekek csak „kis felnőttek” voltak, akik még nem tudtak teljes értékűen dolgozni a társadalomért.
Ezt az emberek gyerekekhez való hozzáállása is tükrözte: egyértelműen lenézték őket. Ráadásul úgy voltak vele: minek kötődni egy gyerekhez, ha úgyis bármikor elveszítheted? A mai anyák haja az égnek állna ettől.
De mivel a családokban sok gyerek volt – egymás után születtek – ezért aztán nem igazán sajnálták, szerették vagy becsülték a gyerekeket. „Ha Isten elviszi, majd csinálunk másikat.” Gyász sem volt a gyerekek után, úgy kb. 10 éves korukig.
A középkori gyerekek már 3-4 évesen megtanulták a házimunkát, a kisebb testvérek felügyeletét, az állatok etetését. Ötévesen pedig már a földeken dolgoztak. Nem véletlen, hogy manapság is szeptember 1-jén kezdődik a tanév. Ma a gyerekek a nyári szünetet pihenéssel és szórakozással töltik, de a középkorban a gyerekeket nyáron keményen dolgoztatták, munkára fogták őket.
Egy másik, a középkorhoz szorosan kapcsolódó dolog az időről időre visszatérő, súlyos éhínség volt. Éhínség idején az emberek megpróbáltak megszabadulni a legidősebbektől és a legfiatalabbaktól is. Innen erednek azok a régi német mesék is, mint például a Jancsi és Juliska, ahol a szülők az erdőbe viszik a gyerekeiket…
És persze a középkori Európában folyamatosak voltak az ellenséges támadások is. A vikingek portyáitól kezdve az arabok, mongolok vagy törökök betöréseiig. A menekülő szülők pedig könnyen maguk mögött hagyták a gyereküket a felgyújtott házban.
Ha pedig egy gyerek egyedül maradt, még ha a nomádok nem is hurcolták el mondjuk rabszolgának, akkor is magától értetődő, hogy milyen veszélyek vártak rá a középkorban.
A középkori gyerekeket simán magukkal vihették a vallási fanatikusok egy értelmetlen hadjáratba. Onnan pedig már szinte lehetetlen volt hazajutni…
Egy nagyobb háziállat, mondjuk egy tehén vagy egy ló, könnyen eltaposhatott egy gyereket. Főleg, hogy a parasztcsaládokban a gyerekek az állatokkal egy helyen, vagy közvetlen közelükben nőttek fel. Az arisztokrata fiúk pedig szinte hamarabb tanultak meg lovagolni, mint járni.
És végül, de nem utolsósorban: a középkori gyerekek szórakozása sem hasonlított a mai gyerekekéhez, akik a számítógép előtt ülve, meséket nézve nassolnak. A középkori gyerekkor a felnőtt élet veszélyes utánzata volt: mély folyókban fürödtek, birkóztak, verekedtek, fára másztak, erdőben barangoltak, és rendszeresen kaptak nevelő célzatú verést korbáccsal vagy vesszővel. Az ilyen életmód mellett a halál veszélye nem csak illúzió, hanem egy nagyon is valós dolog volt.
Teljesen elfogadott gyakorlatnak számított, hogy a szülők odaadták a kicsi gyereküket, mondjuk egy kereskedő mellé segédnek, vagy egy mesteremberhez inasnak. És ehhez kemény bánásmód is társult, úgyhogy a gyerek garantáltan nem sokáig bírta.
És igen, a középkori Európában már 4-5 évesen is teljes büntetőjogi felelősségre vonhattak egy gyereket. Például, ha egy földesúr úgy döntött, hogy egy kisgyereknek kell felelnie a szülei bűneiért, akik fellázadtak az ő akarata ellen.
De még az arisztokrata gyerekek sem voltak biztonságban a hatalmaskodókkal szemben. Sőt, talán még ők voltak inkább veszélyben. Eltehette őket láb alól egy ellenséges család, vagy akár a saját bátyjaik is megnyomoríthatták vagy megölhették őket, mint lehetséges trónörökösöket.
Szóval ezért volt tehát az, hogy a középkorban egy gyereknek, különösen, ha egy szegény parasztcsaládból származott, nagyon kellett vigyáznia és igyekeznie ahhoz, hogy egyáltalán megérje a 6-7 éves kort. Valljuk be, ez sokunknak nem sikerült volna…
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
