A Föld lakosságának több mint 40%-a él a tengerpart 100 km-es körzetében, mégis keveset tudunk bolygónk óceánjairól. Kétségtelen, hogy egyre jobban megismerjük az óceánokat, de még rengeteg felfedeznivaló vár ránk… és vannak olyan rejtélyek, amelyekkel a tudósok sem tudnak mit kezdeni.
Ismerj meg hét olyan jelenséget, amit a tudósok máig sem tudnak megmagyarázni!
Miért ölnek a kardszárnyú delfinek nagy fehér cápákat?
Valami furcsa dolog történik Dél-Afrika partjainál. 2017 óta olyan nagy fehér cápák tetemeit sodorja partra a víz, amelyeknek kitépték a máját. De ki végzett ezekkel a fenséges ragadozókkal?
Az évek során beérkezett jelentések szerint ezek a hátborzongató leletek egybeestek azzal, hogy egyre gyakrabban láttak egy hím kardszárnyú delfin (más néven orka vagy gyilkos bálna) párost a környéken.
2022 májusában a Mossel-öböl felett repülő drón és egy helikopter pilótája szemtanúja volt, amint az egyik orka négy társával együtt nagy fehér cápákra vadászott. Az egyik áldozatukat még filmre is vették. Vadászat közben az orkák a hátára fordítják a szerencsétlen cápát, hogy egyfajta transzszerű, mozdulatlansághoz hasonló állapotba (tónusos immobilitás) hozzák, majd széttépik, és felfalják a zsírban gazdag máját.
Ez a viselkedés kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogy ezek a ragadozó támadások hogyan hathatnak a térség összetett ökoszisztémájára, mivel bizonyítékok vannak arra, hogy a nagy fehér cápák elmenekülnek a területről az orkák megjelenésekor.
De vajon miért kezdtek el egyáltalán nagy fehér cápákra vadászni a kardszárnyú delfinek? Sajnos ez továbbra is rejtély.
Honnan származik a víz a Földön?
A bolygó, amit otthonunknak hívunk, nagyjából 70%-ban óceánokból áll, felszínük mintegy 360 millió négyzetkilométert tesz ki, átlagos mélységük pedig 3682 méter. Ez teszi az óceánokat a Föld legnagyobb élhető területévé.
Akárhogy is nézzük, rengeteg vízről van szó! De a legfurcsább az egészben, hogy bár tudjuk, a Föld körülbelül 4,5 milliárd éve alakult ki, még mindig nem vagyunk teljesen biztosak benne, honnan került ide ez a rengeteg víz.
A tudósoknak azért vannak elképzeléseik arról, hogyan lett ilyen „vizes” a bolygónk: az első elmélet szerint a Föld a világűr egy olyan részén jött létre, ahol már eleve jelen voltak olyan anyagok, mint a víz valamilyen formája.
A második elmélet szerint viszont a Föld a kozmosz egy olyan területén alakult ki, ahol túl forró volt ahhoz, hogy bármilyen formában víz lehessen. Eszerint a Földön lévő víz csak a bolygó kialakulása után érkezett ide, a Naprendszer más égitestjei (pl. üstökösök, aszteroidák) által.
Ki – vagy mi – alkotta a Yonaguni-emlékművet?
Yonaguni, a japán Rjúkjú-szigetek legdélebbi tagjának partjainál egy különös sziklaképződmény található. Egy búvár, Aratake Kihacsiro fedezte fel 1986-ban, miközben olyan helyet keresett, ahol pörölycápákat figyelhet meg.
A szokatlan „emlékművön” egymásra merőlegesen elhelyezett homokkőtömbök, párhuzamos illesztések, egy spirális „lépcső” és furcsa vésetek láthatók. Emiatt egyesek úgy gondolják, hogy egy réges-régen elsüllyedt civilizáció maradványai lehetnek. Azonban senki sem tudja biztosan, ki vagy mi hozta létre – már ha egyáltalán emberi kéz alkotta.
Honnan erednek a furcsa óceáni hangok?
Az óceán meglepően zajos hely: az emberi tevékenység, az állatok hangjai, a vulkánkitörések moraja és a szeizmikus mozgások mind hozzájárulnak a víz alatti hangzavarhoz. Néhány különös víz alatti hang azonban még a tudósoknak is fejtörést okoz.
Az egyik ilyen hang az „Upsweep” (Felfelé söprő hang), amit az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal (NOAA) először 1991-ben észlelt, és azóta is rendszeresen rögzítenek. Lényegében egy fokozatosan emelkedő hangmagasságú, süvítő hangra hasonlít.
Minden egyes hangjelenség csak pár másodpercig tart, és úgy tűnik, Új-Zéland és Dél-Amerika közötti területről ered. Érdekesség, hogy tavasszal és ősszel a leghangosabb, de a tudósok még nem jöttek rá, mi okozza.
Egy másik rejtélyes hang a „Ping”. Erről a kanadai sarkvidéken található Fury és Hecla-szorosból érkező zajról 2016-ban számoltak be, amikor a távoli vidéken élő inuit vadászok azt tapasztalták, hogy elriasztja az állatokat. A kanadai hadsereg repülőgépet küldött a hang forrásának felderítésére, de nem jártak sikerrel.
De talán a leghíresebb rejtélyes hang mégiscsak a „Bloop”. Ez az egyik leghangosabb víz alatti hang, amit valaha rögzítettek. 1997-ben észlelték a Csendes-óceánon több ezer kilométer távolságra elhelyezett hidrofonok (víz alatti mikrofonok) segítségével.
Az évek során különféle elméletek születtek az eredetéről. Valamilyen titkos katonai gyakorlat hangja? Vagy talán csak egy hajóroncs fémes nyikorgása?
Voltak, akik meg voltak győződve arról, hogy ez H. P. Lovecraft 1928-as „Cthulhu hívása” című novellájában szereplő szörnyeteg hangja. Ezt az elméletet csak erősítette, amikor kiderült, hogy a hang forrása mindössze 1500 km-re van attól a helytől, ahol a történet szerint Cthulhu először felbukkant.
Végül 2005-ben, közel egy évtizednyi akusztikai kutatás és adatelemzés után a tudósok megfejtették a rejtélyt: a hangot nem egy sokcsápos tengeri szörny adta ki, hanem (sokak csalódására) egy gleccserről leszakadó és széttörő jéghegy zaja volt.
Mi a helyzet a tengerfenékkel?
Ha a tengerre gondolsz, valószínűleg a hullámzó vízfelszín jut eszedbe. De a hatalmas víztömeg alatt ott rejtőzik az óceánfenék, ami a Föld egyik legrejtélyesebb területe.
Bár az egész óceánfenékről készültek már térképek műholdas adatok alapján, ezek a felvételek csak egy nagyon általános, vázlatos képet adnak arról, mi is található odalent. Ezekről a térképekről egész domborzati formák, például tenger alatti hegyek hiányoznak, és olyan érdekességek sem látszanak rajtuk, mint a hajóroncsok.
Vannak azonban tudósok, akik keményen dolgoznak e különös hely titkainak megfejtésén. Jelenleg is zajlik a „Seabed 2030” nevű globális projekt, amelynek célja az óceánfenék teljes feltérképezése modern, nagy felbontású technológiákkal.
De még hosszú út áll előttük: napjainkig csupán az óceánfenéknek 26,1%-át sikerült feltérképezni nagy felbontású módszerekkel.
Hová tűnt az óceánból a rengeteg műanyag?
Évente körülbelül nyolcmillió tonna műanyaghulladék kerül az óceánokba a szárazföldről. Bár azt tudjuk, mennyi szemét jut a vízbe, még mindig nem tudjuk pontosan, mi lesz a sorsa.
Egy 2015-ös, a Science folyóiratban publikált kutatás (Kara Lavender Law professzor vezetésével) kimutatta, hogy az óceánok felszínén mindössze 6 350 és 245 000 tonna közötti műanyag lebeg. Ez a teljes mennyiségnek csupán elenyésző töredéke. Hol van tehát a többi?
A tudósok azért szeretnék ezt kideríteni, mert ha jobban megértik, hová kerül a műanyag, akkor pontosabban fel tudják mérni a tengeri élővilágra gyakorolt hatását is.
Miért világítanak egyes élőlények a sötétben?
Az óceán mélye koromsötét hely, de ebben a tintaszerű sötétségben időről-időre élénk fények villannak fel. Ez a biolumineszcencia jelensége: amikor egy élő szervezet fényt bocsát ki. Ez a képesség nagyjából 100 alkalommal, egymástól függetlenül fejlődött ki az evolúció során, és rendkívül elterjedt a tengerek világában.
Valójában a 200 és 1000 méter közötti mélységben, az úgynevezett szürkületi zónában élő állatok akár 90%-a is képes valamilyen formában fényt kibocsátani. Ezt használhatják párkeresésre, álcázásra, a zsákmány odacsalogatására vagy éppen a ragadozók elriasztására.
Igen, a biolumineszcencia régóta létező jelenség, és bár megtaláltuk az evolúciójának legkorábbi nyomait, még mindig nem tudjuk biztosan, mi volt az a legelső ok, amiért az élőlények elkezdtek világítani.
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
