A zöld színű ruházat mindig is különleges figyelmet kapott, mind a nők, mind a férfiak körében. Hiszen a zöld az élet, a harmónia és az egyensúly színe. A középkorban természetes színezékeket adtak a szövethez, hogy elérjék ezt a színt.
Nézd csak, milyen csodálatos smaragdzöld takaróval próbálja elfedni testét a „Krisztus és a házasságtörő asszony” című festmény hősnője, amelyet a velencei festő, Lorenzo Lotto (1480-1556) készített.
És itt van Mária Krisztina osztrák főhercegnő portréja a bécsi múzeumból.
A flamand festő, Marcus Gheeraerts (1561-1636) az apját követve Londonba költözött, és az angol nemesség portréit festette. A három Egerton lánytestvér és egy kétéves kisfiú zöld ruhát visel. Igen, a gyerekek arca sápadt, de talán azért, mert a ruhájuk kényelmetlen és túl szűk volt rájuk.
Egyébként Elizabeth Egerton itt hatéves, Vere ötéves, Mary pedig csak hároméves.
Igen, igen, ne kételkedj: ez valóban egy kisfiú. Egy ilyen ruhában nem lehetett könnyű futkározni, ugye?
De erről a smaragdzöld ruhás, fekete hajú hölgyről is beszélnünk kellene. Milyen gyakran viselte vajon ezt a ruhát? Jól érezte magát benne? Nem támadta meg hirtelen betegség? Nem borították a testét fekélyek?
Vajon aggódnunk kell ezért a hölgyért is, könyvvel a kezében?
Minek ez a sok kérdés? A helyzet az, hogy a 18. század második felében az európai vegyészek megoldották a zöld festék tartósságának problémáját. Igen, a művészeket nem szabad hibáztatni: nem ők találták fel az új pigmentet. A tudósok eredményeinek köszönhetően egyre több különböző kémiai festékanyag jelent meg. Az egyik vagy másik színnel kapcsolatos divat évente változott Európában.
A francia kémikus, Michel Eugène Chevreul megalkotta a színtudományt.
Innentől kezdve a nők a szivárvány minden színét kombinálhatták öltözékükben, mivel a festékanyagok olcsóbbak lettek. De tudod, hogy milyen anyag segített létrehozni a zöld minden árnyalatát? A fehér arzén!
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
