9 építészeti projekt, amit jobb lett volna inkább a tervezőasztalon hagyni

Ez a furcsa Los Angeles-i épület biztosan ismerős a híres animációs stúdió rajongói számára. 1987-ben Walt Disney özvegye állt elő azzal az ötlettel, hogy koncerttermet építtessen férje emlékére. 2003-ban, hosszú évek után végre megvalósult az ötlet és a koncertterem megnyitotta a kapuit a vendégek előtt.

Az épületet Frank Gehry építész tervezte, korunk egyik akkori legnagyobb építésze. Hiába a hírnév, a férfi rossz burkolatot választott az épülethez, amin a visszatükröződő napsugarak aztán felperzselték a környéket.

Nem vicc. A környező házak lakói elviselhetetlen hőségre panaszkodtak az épület miatt, ezért 2 évvel a koncertterem építése után az az egész épület fényes borítását mattították, ezzel megoldva a kellemetlen problémát.

Hasonló problémával szembesültek a londoni 20 Fenchurch Street felhőkarcoló, becenevén "Walkie-Talkie" építészei. A falak alakja miatt az épületet ért napsugarak nagyítóként tükrözték vissza a fényt a környező utcák egy-egy adott pontjára fókuszálva.

A visszaverődött napfény olyan erős volt, hogy egyszer még egy parkoló autó karosszériáját is megolvasztotta. Az egyik helyi épület tulajdonosa pedig a 20 Fenchurch Street felhőkarcoló által visszatükröződött erős napfényt használta arra, hogy rántottát süssön az épülete tetején.

A történet nemcsak a briteknél, hanem a nemzetközi médiában is nagy port kavart, ezért nem maradhatott el a probléma megoldása. Az építők erre egy speciális, ablakokra szerelt fényvisszaverő védőréteget találtak ki, ami segített csökkenteni az épület által koncentrált napfény erősségét.

A pennsylvaniai vízesés felett álló épület igazi gyönyör a szemnek és a léleknek egyaránt. Első pillantásra olyan, mintha egy fantasy film egyik jelenetébe csöppentünk volna, de a létrehozásának folyamata már korántsem volt ennyire mesébe illő.

A házról tudni kell, hogy tényleg közvetlenül egy vízesés felett helyezkedik el, és csak a megépítését követően szembesültek az építészek azzal a ténnyel, hogy a nedvesség hatására elképesztő méretű penész jelent meg a házban, ráadásul a beton alapja is megereszkedett. Mint kiderült, Frank Lloyd Wright, az építészeti projekt vezetője súlyos hibát vétett a műszaki számításokban.

Ha a ház 1939-es építése óta nem lett volna több tucat felújítása és rekonstrukciója, már valószínűleg nem is létezne. Napjainkban is szigorú ellenőrzés alatt áll, 1964 óta pedig múzeumként fogadja a látogatókat.

A kínai Szecsuán tartományban van egy lakóépület, amely egy katasztrófafilm díszleteként is megállná a helyét. Lepusztult állapota ellenére az épület csak 2 éves, és a teraszain lévő nagy mennyiségű növényzetről kapta a "függőleges erdő" elnevezést. Az elképzelés az volt, hogy a lakók ilyen kényelmes, természetközeli környezetben laktak volna, azonban emberek helyett más lakók érkeztek. Az erkélyekre berendezett kis minierdők ugyanis olyan mértékben kezdték el vonzani a szúnyogokat, hogy végül egyik lakó sem volt hajlandó beköltözni az épületbe.

Egyes feltételezések szerint a rovarok a vízelvezető rendszerek hiánya miatt jelentek meg. A folyamatos nedvesség miatt aztán a növények is rothadni kezdtek. A helyzet minden nap egyre rosszabbá válik.

A projekt sikertelensége ellenére az épület tulajdonosai nem adják fel a harcot, azt ígérték, hogy a karbantartások elvégzése után évente 4 alkalommal teljes rovarírtást végeznek majd, ingyen. Hogy ez valóban megoldást jelent-e majd a rovarok ellen, az még a jövő kérdése.

Ennek az épületnek a láttán kicsit olyan érzésünk lehet, mintha egy robot kelne életre a szemünk előtt. Ez nem véletlen: az épület ugyanis a Massachusettsi Műszaki Intézet egyik épülete.

Építésénél a korábban már a Walt Disney Koncertterem kudarca kapcsán említett világhírű építész, Frank Gehry neve ismét feltűnik. Sajnos a szerencse ezúttal sem állt az építész mellett.

Az épületet 2004-ben adták át, 2007-ben pedig már be is perelték a híres építészt. Az épület belsejében szivárgásokat találtak, amitől gomba keletkezett a falakon, ez pedig helyenként olyan kiterjedt volt, hogy a téglafalat is megrepesztette, a vízelvezető rendszerek helytelen működése miatt pedig a jég megfagyott és elzárta a vészkijáratokat.

Frank Gehry végül megnyerte a pert, mivel rámutatott arra a tényre, hogy javaslata ellenére a megbízói pénztakarékossági okokból nem voltak hajlandók a problémákat megoldó rendszereket beépíteni. Ezt később mégis meg kellett tenniük, különben az épület teljesen tönkrement volna.