Toretto kinyitja a garázsajtót, a kamera lassan végigpásztázza a motorháztetőből kimagasodó krómozott kompresszort, és elhangzik a híres mondat: „900 detroiti lóerő”. Csakhogy szinte semmi, amit ebben a jelenetben látsz és hallasz, nem felel meg a valóságnak. Az átverés pedig nem kicsi, hanem hatalmas.
A filmben azt állítják, hogy ez egy 1970-es Dodge Charger R/T. Craig Lieberman, a produkció technikai tanácsadója azonban elárulta, hogy a „főszereplő” autó valójában egy 1969-es modell volt, amit ráadásul ’68-as és ’70-es alkatrészekből legóztak össze.
Az ok pofonegyszerű: az eredeti, 426-os Hemi motorral szerelt 1970-es Charger R/T-ből mindössze 112 darab készült a világon. Egy ilyen ritkaságot beszerezni a forgatásra teljesen esélytelen volt. Így az első részhez összesen öt Chargert építettek: egy makulátlan „hős” autót a színészekkel közeli felvételeihez, valamint három kaszkadőrautót a veszélyes mutatványokhoz.
És mi a helyzet a motorháztetőből büszkén meredező erőforrással? Nos, az a hatalmas, kompresszoros Hemi motor, amit a garázsban csodálhatunk meg, csupán egy kölcsönzött kellék volt. A motort a Chuck Taylor Racing Engines műhelytől kérték el a forgatás idejére: kihozták a szettre, felvették a közelieket, majd szépen vissza is vitték a tulajdonosnak.
A „hős” autó egyetlen métert sem tett meg ezzel a motorral, sőt, be sem indították vele. A valóságban az autót egy teljesen más erőforrás mozgatta: egy 1957–1958-as évjáratú, eredetileg 392 köbhüvelykes (kb. 6,4 literes) Hemi blokk, amit 445 köbhüvelykesre fúrtak fel. Nem volt gyenge ez sem, de a filmben emlegetett 900 lóerőtől fényévekre járt.
A kaszkadőrautókon lévő kompresszor pedig tiszta kamu volt: csupán egy motorháztetőре csavarozott krómozott műanyagdarab, aminek semmi köze nem volt a motorhoz. Ha figyelmesen nézed a végső gyorsulási versenyt, meg is láthatod: Toretto tövig nyomja a gázt, de a kompresszor hajtószíjai teljesen mozdulatlanok. Nem forognak. Erre egyébként maga Lieberman hívta fel a figyelmet.
A V8-as motor mindett elsöprő üvöltését, amitől a moziülések is remegtek, szintén utólag keverték alá. A hangot egy másik, szívó (kompresszor nélküli) Hemi motorról rögzítették. Éppen ezért a filmben egyszer sem hallani a mechanikus feltöltők jellegzetes visítását – hiszen nem volt ott semmi, ami visíthatott volna.
Az a híres pillanat is színtiszta hollywoodi bűvészet, amikor az autó a rajtnál két kerékre ágaskodik. Toretto füstölve égeti a gumikat, a Charger eleje a magasba emelkedik, majd kilő. Látványos, az biztos! Csakhogy az első tengelyt egy alváz alá rejtett hidraulikus emelő lökte meg felfelé.
Egyszerre gumit füstölni és az első kerekeket az égbe emelni egyetlen motorral sem lehetséges – a fizika törvényei ezt egyszerűen nem engedik meg. Ráadásul a forgatáson használt összes Charger automata váltós volt. Minden egyes drámai sebességváltás és váltókar-rángatás csak a színészi játék része volt.
Az autókat a kaliforniai Cinema Vehicle Services nevű cég készítette fel a forgatásra. Az első rész után a „hős” Chargert a Universal Studios vidámparkjában állították ki, majd később egy olasz gyűjtő vásárolta meg.
A zárójelenetben totálkárosra tört kaszkadőrautót meg sem próbálták helyreállítani: a roncsot háttérkellékként passzolták el a 2005-ös Herbie: Teljes gőzzel című filmhez. Akkoriban még senki sem sejtette, hogy a Halálos iramban egy több mint 10 részes gigászi franchise-zá növi ki magát.
Amikor 2009-ben elkezdték forgatni a negyedik részt, már hat új Chargert kellett építetenük. Ekkorra a modell második generációja jó állapotban már igazi hiánycikknek számított – nem csoda, hiszen Hollywood az elmúlt 40 évben tucatszámra zúzta össze őket a különböző akciófilmekben.
Így a Tokiói hajsza óta az autókért felelős stáb kénytelen volt katasztrofális állapotú karosszériákat felvásárolni, és a nulláról újjáépíteni őket. A negyedik részhez készült hat autóból egyet egy valódi, kompresszoros, 528 köbhüvelykes Hemi motorral szereltek fel, háromba megbízható GM LS3-as blokk került, egy másikat pedig kizárólag a zöld háttér előtt zajló, közeli stúdiófelvételekhez használtak.
A hetedik részre a Charger valóságos terepjáróvá változott. A klasszikus kasznit egy Pro 2-es verseny-terepteherautó (trophy truck) vázára húzták rá, hosszú rugóutas felfüggesztéssel. A motorválasztás ismét a Chevrolet LS3-asra esett. Az egész konstrukciót úgy tervezték meg, hogy kibírja, amikor egy daruval 3 méter magasból leejtik – ezzel imitálták a híres, repülőgépből való kiugrás jelenetét.
Minden újabb epizóddal drasztikusan nőtt a szettben lévő Chargerek száma: az első részben még csak 5, a negyedikben 6, a kilencedikben már 9 darab szerepelt. A Halálos iramban 10-re viszont már elképesztő mennyiségű, 14 darab Chargert építettek, amelyek közül ráadásul 10 darab teljesen kidolgozott, „hős” minőségű volt. A tíz film alatt összesen nagyjából 35 darab Chargert fogyasztottak el a forgatásokon.
Ami pedig az árakat illeti: egy teljesen átlagos, gyári 1970-es Dodge Charger R/T a klasszikus 440 Magnum motorral a 2025-ös aukciókon átlagosan 100 000 dollár környékén kelt el.
A ritkább, 426-os Hemi blokkal szerelt verziókért nem ritkán 286 000 vagy akár 352 000 dollárt is kifizettek. A legendás, 1969-es Charger Daytona – az a bizonyos hatalmas szárnyas, „hosszú orrú” kivitel, amit a NASCAR futamokra terveztek – ugyanezzel a Hemi motorral ma már 800 000 és 3 millió dollár közötti csillagászati összegekért cserél gazdát.
Ennek az autónak a kiválasztása a Halálos iramban stábja részéről egyáltalán nem a véletlen műve volt. Azért döntöttek a Charger mellett, mert a forgatókönyv szerint Dominic édesapja egy igazi, régi vágású, old-school versenyző volt. Karakteréhez pedig egy hamisítatlan, klasszikus amerikai izomautó dukált, nem pedig egy szénné tuningolt japán importcsoda. Erre a szerepre pedig keresve sem találhattak volna tökéletesebb alanyt a Chargernél.
