A Brémai Egyetem szakembereinek friss kutatása rámutatott: azok az emberek, akik soha nem éltek hosszú távú párkapcsolatban, átlagosan kevésbé elégedettek az életükkel, a személyiségjegyeik pedig jelentősen eltérnek azokétól, akik párkapcsolatban élnek.
Ezek az eredmények rávilágítanak arra, hogy mennyire fontos lenne olyan közösségi hálózatokat és programokat létrehozni, amelyek kifejezetten az egyedülállók sajátos igényeit tartják szem előtt.
A kutatás vezetője, Julia Stern kiemeli, hogy a különbségek az idősebb korosztály esetében a legszembetűnőbbek. „Ők jóval több egészségügyi és anyagi problémáról számolnak be. Általában a társ az, aki a legfőbb támaszt jelenti számukra” – magyarázza a szakember. A tanulmány több mint 77 ezer, 50 év feletti európai lakos adatain alapul, és most először vizsgálta részletesen azoknak az embereknek a kulturális hátterét és személyiségjegyeit, akik soha nem éltek tartós párkapcsolatban.
Az eredmények szerint azok, akik még soha nem éltek komoly kapcsolatban, általában kevésbé nyitottak az új tapasztalatokra és az emberi kapcsolatokra, emellett a lelkiismeretesség is kevésbé jellemző rájuk. Általánosságban az élettel is kevésbé elégedettek. Még az egyedülállók táborán belül is hatalmas különbségek vannak: azok, akiknek korábban már volt részük párkapcsolatban, sokkal elégedettebbek és nyitottabbak, mint azok a szinglik, akiknek még sosem volt tartós partnerük.
A különbségek mögött egyfajta „kiválasztódás” is állhat: az extrovertáltabb személyiségek ugyanis sokkal könnyebben alakítanak ki párkapcsolatot. Julia Stern ugyanakkor rámutatott, hogy a párkapcsolatok által kiváltott személyiségváltozások valójában elenyészőek és csupán átmenetiek. Például, ha egy extrovertált ember új kapcsolatba kezd, egy ideig hajlamos lehet begubózni a párjával, de a társaság iránti természetes igénye idővel úgyis visszatér.
A kulturális hátteret vizsgálva is érdekes dolgokra derült fény. Azokban az országokban, ahol magas a házasságkötések aránya, a szinglik még kevésbé elégedettek az életükkel (érdekesség, hogy a társadalom vallásossága erre egyáltalán nincs hatással). A kutatás nemi különbségekre is rávilágított: az egyedülálló nők sokkal jobban érzik magukat a bőrükben, mint az egyedülálló férfiak. Emellett kiderült, hogy az idősebb generáció tagjai jobban megbékélnek a szingliséggel, mint a középkorúak. Ennek valószínűleg az az oka, hogy ahogy öregszünk, úgy csökken rajtunk a társadalmi nyomás, és könnyebben elfogadjuk az élethelyzetünket.
Persze hiába szoknak hozzá az idősek egy idő után ahhoz, hogy egyedül vannak, az élettel való alacsonyabb elégedettségük komoly aggodalomra ad okot. Korábbi kutatások már bebizonyították, hogy a személyiségjegyek (mint a nyitottság és a lelkiismeretesség), valamint az általános elégedettségérzet szoros kapcsolatban áll a betegségek kialakulásának kockázatával és a várható élettartammal. Éppen ezért elengedhetetlen lenne olyan új támogató programok kidolgozása, amelyek kifejezetten az időskori magány megelőzését célozzák.
„Azok, akik egész életüket egyedül élik le, különleges odafigyelést igényelnek” – hangsúlyozta Julia Stern. A szakember olyan programok létrehozását sürgeti, amelyek figyelembe veszik az érintettek személyiségjegyeit, elősegítik a társas interakciókat, és segítenek egy támogató közösség felépítésében. „Ha vannak körülöttük olyan emberek, akik őszintén törődnek velük és rendszeresen keresik őket, az óriási mértékben javíthatja az életminőségüket” – zárta gondolatait a kutató.
