„Ne hívj nagybácsinak” – suttogta a fülébe, miközben felhúzta a szoknyáját. Klara remegett a félelemtől, egyetlen hang sem jött ki a torkán. Nem ez volt az első alkalom, hogy el kellett viselnie ezt a kínzást, és esélye sem volt arra, hogy bárkinek elmondja.
Klara Pölzl lánykorában egy egyszerű parasztember csinos lánya volt. A hatalmas családban rajta kívül még tíz gyermek született, így a szülők nem igazán tudtak figyelni a nevelésükre vagy arra, mivel töltik az idejüket. A testvérek közül végül csak három lány – Klara, Johanna és Theresia – élte meg a kamaszkort. Amikor Klara betöltötte a tizenötöt, elküldték dolgozni a másodfokú nagybátyja, Alois Hitler házába. Klara édesanyja ugyanis Alois nővérének a lánya volt. A szegény rokonként befogadott lány szobalányként és házvezetőnőként dolgozott nála.
Elképzelni is nehéz, mekkora szégyent kellett megélnie Klarának, amikor Alois akkori felesége követelte, hogy küldjék haza a lányt! Az asszony ugyanis észrevette, hogy a férje túl nagy figyelmet szentel a fiatal szolgálónak, túlontúl elégedett a munkájával, és gyanúsan sokat beszélget vele négyszemközt. Az igazat megvallva, Klara kifejezetten örült, hogy elkerülhet onnan. Bár tanulatlan volt és keveset tudott a világról, pontosan érezte, hogy a nagybácsi érintései és közeledése egyáltalán nem egy rokonnak kijáró tiszteletre vallanak.
Otthon hűvösen fogadták a lányt, mindenki azt firtatta, mit követett el, amiért ilyen hirtelen elkergették. Közben persze mindenki igyekezett elfelejteni azt a tényt, hogy maga Alois Hitler is egy egyszerű szakácsnő törvénytelen gyermeke volt. Az apja mindenesetre tisztességes neveltetést és oktatást biztosított neki, aminek köszönhetően végül vámhivatalnok lett – ez pedig igen tekintélyes pozíciónak számított az Osztrák Birodalomban.
Alois későn nősült, már harminchat éves volt. Ráadásul egy tizennégy évvel idősebb nőt vett el, tiszta érdekből. A felesége gyengélkedett, így szükségük volt egy segítőre a háztartásban – ekkor hívták a házhoz először Klarát. Később a helyét egy Franziska Matzelsberger nevű nő vette át. Az első feleség nem bírta elviselni férje hűtlenségét, a halála után pedig Franziska – aki időközben egy törvénytelen fiút szült a családfőnek – hivatalos házassági ajánlatot kapott. De Franziska sem élt sokáig. Alois mindenesetre már a második felesége haldoklása közben újra magához rendelte a faluból az unokahúgát, Klarát, és gátlástalanul folytatta az udvarlást.
A nagybácsi nem keresgélt sokáig új feleség után. Klara ekkor már gyermeket várt tőle, de a szoros rokoni kapcsolat miatt külön engedélyre volt szükségük az esküvőhöz. Valóságos csoda folytán maga a pápa hagyta jóvá a frigyet. Így alig tíz hónappal a második feleség halála után Klara életet adott első közös gyermeküknek.
Klarának végre lett egy szép otthona, kivívta a szomszédok tiszteletét, és lett egy férje. A boldogsága azonban nem tarthatott sokáig: az első gyermekei szinte azonnal a születésük után meghaltak. Ráadásul a férje rendkívül kegyetlen ember volt, aki könnyen dühbe gurult. A végtelenül alázatos Klara épp ezért még a házasságuk alatt is csak „Alois bácsinak” szólította a férjét.
A negyedik újszülött az Adolf nevet kapta. És ő csodával határos módon életben maradt. Az anyja rajongásig szerette a kisfiút, és minden erejével igyekezett megvédeni az örökké zsörtölődő, elégedetlen apjától. Aloisnak ugyanis meggyőződése volt, hogy a gyerek túl sok törődést igényel, túl hisztis, túl gyenge, később pedig hogy túl makacs. Rendszeresen, kegyetlenül verte a kisfiút, mert azt hitte, így nevelhet belőle „igazi férfit”.
Klara nem mert szembeszállni a férjével, rettegett tőle. Ezzel Adolf sem volt másképp. Amikor nagyobb lett, megpróbált megszökni otthonról, és hogy átférjen a rácsok között, teljesen levetkőzött. Az apa azonban tetten érte, és gúny tárgyává tette a fiút. Adolf később így emlékezett vissza ezekre az időkre: „Elhatároztam, hogy legközelebb, amikor apám megver, egyetlen hangot sem adok ki. Amikor eljött a nap – még most is magam előtt látom a halálra rémült anyámat, aki az ajtóban állt –, némán számoltam az ütéseket. Anyám azt hitte, megőrültem, amikor a büszkeségtől sugározva azt mondtam neki: apám harminckétszer ütött meg!”
Az, hogy a tehetetlen anya képtelen volt megvédeni őt a zsarnok apával szemben, döntő szerepet játszott a nácizmus leendő vezérének személyiségfejlődésében és torz ideológiájának kialakulásában. Talán még a zsidókkal szembeni engesztelhetetlen gyűlölete is abból fakadt, hogy a feltételezések szerint az apjának is zsidó gyökerei lehettek.
Hazudni, bujkálni, másnak mutatni magad, mint ami valójában vagy, és gátlástalanul manipulálni… Olyan dolgok ezek, amikre Klara Hitler képtelen volt. Időközben még három gyermeket szült, majd 1903-ban mellrákot diagnosztizáltak nála. A kórral vívott többéves, reménytelen küzdelem nem hozott eredményt. Az ekkor már özvegy asszonyt 1907-ben helyezték örök nyugalomra – pont abba a sírba, ahol gyűlölt férje is nyugodott.
Szerencséjére sosem tudhatta meg, hogy imádott kisfia később az emberiség történetének egyik legfélelmetesebb és legkegyetlenebb szörnyetegévé nőtte ki magát.
