Amikor a hajó harci bevetésre indul, a legénység szó szerint hetekre vagy hónapokra eltűnik a világból. Az emberek napfény és friss levegő nélkül élnek, és egyszerűen esélyük sincs kimenni a szabadba. A fő kérdés pedig, ami valószínűleg benned is felmerül: egyáltalán mennyi ideig lehet egy tengeralattjáróval a víz alatt maradni anélkül, hogy a felszínre emelkedne?
A válasz elsősorban a hajó típusától függ. Az atom- és a dízelmeghajtású tengeralattjárók közötti különbség óriási. Míg az egyiknél a fő korlátozó tényező az élelem, a másiknál a levegő és az akkumulátorok töltöttsége jelenti a határt.
Miért tudnak az atomtengeralattjárók hónapokig a víz alatt élni?
Az atomreaktorok igazi forradalmat hoztak a tengeralattjáró-flottában. Megjelenésük előtt a tengeralattjárók gyakorlatilag csak „búvárhajók” voltak: egy darabig haladhattak a víz alatt, de rendszeresen a felszínre kellett jönniük, hogy feltöltsék az akkumulátorokat és levegőhöz jussanak.
Egy atomtengeralattjáró máshogy épül fel. A reaktor hatalmas mennyiségű energiát termel, szinte mindenféle időbeli korlátozás nélkül. Ennek köszönhetően a fedélzeten folyamatosan működnek a következők:
- légtisztító rendszerek;
- oxigén-előállítás;
- tengervíz-sótalanítás;
- áramellátás az összes gépezet számára.
Gyakorlatilag egy ilyen hajó műszakilag képes nagyon sokáig a víz alatt maradni. A reaktornak nincs szüksége légköri levegőre, a nukleáris fűtőanyag-készletet pedig évekre elegendő működésre tervezték. Éppen ezért a fő problémát már nem az energia, hanem az emberek jelentik.
Mi korlátozza a legénységet?
A legfőbb korlátozó tényező az élelem. Vizet és levegőt szinte a végtelenségig elő lehet állítani egy atomtengeralattjárón, de az ételt mindenképpen tárolni kell valahol.
A bevetés előtt a hajót szó szerint telezsúfolják élelmiszerrel. A készleteket még a folyosókon és az üres sarkokban is elhelyezik. A tengerészek visszaemlékezései szerint a küldetés elején olyan szűkös lehet a hely a dobozok és konténerek miatt, hogy alig tudsz normálisan mozogni a fedélzeten.
Általában egy atomtengeralattjáró szabványos, önálló bevetése körülbelül eddig tart:
- 70–90 nap;
- néha 120 nap;
- kivételes esetekben – jóval tovább.
A brit sajtó szerint például a HMS Vanguard brit atomtengeralattjáró az egyik küldetése során több mint 200 napot töltött a víz alatt. Ez még az atomflotta mércéjével mérve is extrém esetnek számít.
Miért viseli meg mindez pszichésen a legénységet?
Műszakilag sokáig lehet élni a víz alatt. Pszichésen viszont sokkal nehezebb a helyzet. Képzeld el, hogy a legénység hónapokig nem látja:
- a napot;
- az eget;
- az utcákat;
- nem tapasztalja meg a normális csendet;
- és nem találkozik a családjával.
A hajó belsejében folyamatos a gépek zaja, szűkek a terek, mesterséges a fény, és teljesen hiányzik a normális időérzék. Egyes tengeralattjárókon még nincs is mindenkinek saját, teljes értékű kabinja: a tengerészek felváltva alszanak ugyanazokban az ágyakban.
A tengeralattjárósok gyakran mondják, hogy a legnehezebb nem a veszély, hanem az elszigeteltség. Különösen a hosszú harci ügyeletek során, amikor a külvilággal való kapcsolat minimális.
Hogyan jutnak levegőhöz és vízhez a hajón?
Sokan azt hiszik, hogy a tengeralattjárón egyszerűen „elfogy” a levegő. Valójában a modern atomtengeralattjárók képesek oxigént előállítani közvetlenül a fedélzeten.
Ehhez a víz elektrolízisét használják: az elektromos áram oxigénre és hidrogénre bontja a vizet. A szén-dioxidot speciális szűrők és kémiai tisztítórendszerek távolítják el.
Az édesvizet szintén a tengervízből nyerik ki sótalanító berendezéseken keresztül.
Így a legénység nincs közvetlen függőségben a felszíntől. Pontosan ez teszi az atomtengeralattjárókat annyira veszélyessé és stratégiailag fontossá: hónapokig képesek rejtve maradni a víz alatt.
És mi a helyzet a dízel tengeralattjárókkal?
A dízel-elektromos hajók felépítése más. Akkumulátorokat használnak, amelyek a víz alatt fokozatosan lemerülnek. Hogy feltöltsd az akkumulátorokat, általában a következőket kell tenned:
- a felszínre kell emelkedned;
- vagy légzőcsővel (sznorkellel) kell haladnod, hogy levegőt szívj be a dízelmotorok számára.
Ezért egy klasszikus dízel tengeralattjáró lényegesen kevesebb ideig – általában csak néhány napig – maradhat teljesen a víz alatt.
De a modern technológia ezt is megváltoztatta. Néhány újabb, levegőtől független energiaellátó rendszerrel rendelkező hajó már hetekig képes a víz alatt maradni anélkül, hogy a felszínre jönne. Ennek ellenére az önállóság tekintetében még mindig elmaradnak az atomtengeralattjáróktól.
Mi történik, ha a hajó egyáltalán nem jön a felszínre?
Minél tovább van a hajó a víz alatt, annál jobban elhasználódik a technika és kimerülnek az emberek. Jelentkezik:
- a fáradtság;
- az alvászavar;
- az ingerlékenység;
- a személyes tér hiánya;
- és a pszichés feszültség.
Emellett még a legjobb hajókon is korlátozottak az élelmiszer-, gyógyszer- és fogyóeszköz-készletek.
Éppen ezért a rekordhosszúságú önálló bevetések inkább a flotta képességeinek demonstrálását szolgálják, mintsem mindennapi gyakorlatot jelentenének.
Összegzés
Egy modern atomtengeralattjáró hónapokig tartózkodhat a víz alatt, és műszakilag szinte egyáltalán nem függ a felszíntől. A fő korlátozó tényezők nem a reaktor és nem a levegő, hanem az élelmiszerkészletek, a technika állapota és a legénység pszichológiai teherbíró képessége.
Normál körülmények között az atomtengeralattjárók körülbelül három hónapot töltenek a víz alatt. Egyes esetekben azonban ez az időtartam akár fél évig is elhúzódhat. Egy ember számára ez már szinte olyan, mintha egy másik világban élne: napfény, utcák és normális időérzék nélkül.
