Ez eléggé paradoxnak tűnhet olyasvalaki számára, aki nem igazán jártas a repülés világában. Elvégre, miért pont az a legveszélyesebb pillanat, amikor a gép épp csak elszakad a földtől, nem pedig amikor nagy sebességgel, kilométerekkel a felhők felett száguld?
Az ok abban keresendő, hogy éppen a felszállás alatt rendelkezik a pilóta a legkisebb tartalékkal két kulcsfontosságú paraméterből: a magasságból és a sebességből, márpedig ezek közvetlenül meghatározzák a biztonságot.
Miért pont a felszállás?
A felszállás egy átmeneti állapot, amikor a repülőgép ugyan sebességet gyűjt, de még nincs elég magassága a manőverezéshez vagy a hibák korrigálásához. Ebben a pillanatban bármilyen üzemzavar – legyen szó hajtóműleállásról vagy az aerodinamika megváltozásáról – nem hagy időt a pilótának a korrigálásra.
A föld túl közel van, az energiatartalék pedig nagyon kevés. Ahhoz, hogy a gép elszakadjon a földtől, a szárnynak akkora felhajtóerőt kell termelnie, ami meghaladja a repülőgép súlyát. Egyszerűsítsük ezt le:
A felhajtóerő közvetlenül a sebességtől és a szárny állásszögétől függ.
A sebesség befolyásolja a nyomást és a légáramlás mozgását a szárnyprofil körül. Minél több levegő áramlik a szárny körül (azaz minél nagyobb a sebesség), annál nagyobb a nyomáskülönbség a szárny alsó és felső felülete között, és annál nagyobb a felhajtóerő. Igen, beszéltünk már róla korábban, hogy fizikai szempontból a repülés ennél sokkal bonyolultabb, és ez – ha úgy tetszik – a mai napig tartogat némi paradoxont. De itt most bőven elég a probléma legegyszerűbb részét elemezni.
A mechanikát leegyszerűsíthetjük a következő logikára: a sebesség növekedésével a légáramlás a szárny felső felületére simul, felgyorsul, a nyomás lecsökken, és a szárny emelkedni kezd. Van azonban egy bökkenő.
Ha a pilóta a sebességhiányt a szárny állásszögének növelésével próbálja kompenzálni, a szárny „túlterhelődhet”, és megszűnhet a levegő sima áramlása körülötte. Ez áteséshez vezet – így nevezik a felhajtóerő hirtelen megszűnését. Éppen ezért felszálláskor a legkisebb hiba esetén a gép nem egyszerűen csak süllyedni kezd, hanem szó szerint, hirtelen lezuhanhat.
Miért életveszélyes a sebességvesztés felszálláskor?
10–15 km/h sebességvesztés felszálláskor apróságnak tűnhet, különösen 250–300 km/h-s tempónál. Az aerodinamikában azonban ez nagyon sokat számít. A repülőgépnek egyszerűen nem marad ideje a hiba korrigálására.
A sebességváltozásnak vagy bármilyen irányítási problémának számos oka lehet. Egy szembe- vagy oldalszél-lökés, a hajtómű egyik fokozatának meghibásodása vagy a tolóerő csökkenése, a gép orrának túl hirtelen megemelése (hogy gyorsabban elszakadjon a földtől), a szárny mechanizációjának (fékszárnyak, orrsegédszárnyak) helytelen beállítása, és még sok minden más.
Miért életmentő a magasság?
Amikor a gép már magasan jár, a repülési energia megoszlik a sebesség és a helyzeti energia (magasság) között. A sebességvesztés kompenzálható süllyedéssel, így a pilótának több tíz másodperce is lehet a korrigálásra. Felszálláskor azonban a süllyedés lehetetlen. A szárnyak alatt ilyenkor nem légpárna van, hanem… beton.
A laikusoknak általában úgy tűnik, hogy minél magasabban van a gép, annál veszélyesebb a helyzet. De ez egyáltalán nem így van. Nagy magasságban a pilóta süllyedéssel növelheti a sebességet, vagy a becsapódás kockázata nélkül változtathatja meg a szárny állásszögét, esetleg hatékonyabban használhatja a hajtómű tolóerejét.
Felszálláskor azonban a lehetőségek korlátozottak. A sebesség alacsony, magasság nincs, manőverezni lehetetlen. A pilótának szinte azonnal reagálnia kell. A pilótákkal több tucatszor gyakoroltatják a felszállás közbeni hajtóműleállás szimulációját. Az eljárást fejből kell végrehajtaniuk, egyetlen másodpercet sem vesztegetve. Bármilyen késlekedés azt jelenti, hogy a gép már nem lesz képes időben sebességet vagy magasságot nyerni.
Összességében tehát a felszállás a repülés legkritikusabb és legveszélyesebb pillanata. A minimális energiatartalék, a szárny állásszögére vonatkozó szigorú korlátok, a sebességtől való kritikus függés, valamint a korrekcióhoz szükséges magasság hiánya teszi ezt a szakaszt a legsebezhetőbbé.
