20 alkalom, amikor a házastársak bebizonyították, hogy a boldog kapcsolat kulcsa a humor

Feleség: egész nap póló nélkül akarsz mászkálni a házban?

Én: csak műsort adok neked.

Feleség: nem lehetne csatornát váltani?

A feleségem azt mondta, hogy újraélhetnénk azokat az időket, amikor még csak ismerkedtünk, mert akkor teljesen másképp bántam vele. Szóval tegnap este elvittem moziba, majd hazafele jövet kiraktam a szülei házánál.

Feleség: melyik filmet nézzük ma este?

Én: az attól függ. ébren maradsz a nyitójelenet végéig?

Feleség: *elaludt*

Én: a gyerekek játszanak?

Feleség: egyik sem sír, szóval nem hiszem.

Feleség: *rámutat egy magas polcra* le tudod azt szedni nekem?

Én: szóval mégis szükséged van rám az életben maradáshoz?

Feleség: le is cserélhetlek egy MOSTOHA létrára, ha gondolod.

[valaki csenget az ajtón]

Én: van valaki az ajtóban.

Feleség: mindenki viselkedjen úgy, mintha normálisak lennénk!

Én: *üvöltök a bejárati ajtón keresztül* Köszönöm a házhoz szállítást, hagyja nyugodtan a küszöbön az élelmiszereket!

Feleség: azonnal engedj be a házba, vagy meghalsz!

Feleség: *kér tőlem egy apró szívességet*

Én: ne most. az életem épp darabjaira hullik.

Feleség: és mivel lesz más a helyzet máskor?

A férjem azt mondta, hogy megcsaltam őt álmában. Már tudom, hogy a legjobb válasz nem a "na, és jó pasi volt?" kérdés volt.

*a férjem úgy köhög, mintha haldokolna*

Én: kérlek, ne halj meg! nem érem el a magas polcokat.

Ő: van létránk.

Én: igaz, akkor csináld csak.

Beállítottam a feleségemet, mint vészhelyzet esetén értesítendő személyt a telefonomban, de mellé írtam egy megjegyzést: "lécci SMS-ezz neki, mert nem veszi fel a telefont".

*bemegyünk a boltba*

Férjem: kell bevásárlókocsi?

Én: nem, csak két dolgot veszek.

Ő: *forgatja a szemeit, majd hoz egy kocsit*

Házasság lvl: 999.

Férj: szeretnél valamit anyák napjára?

Én: semmit…

Férj: huhh, úgy megkönnye…

Én: …100 dollár alatt.

Én: szaladj el vécépapírért.

Férj: nem szükséges.

Én: van még itthon?

Férj: vannak könyveink.

Az új karácsonyi díszpárnám a jingle bells-t énekli, szóval olyan ünnepi érzésem van, mikor fejen vágom vele a férjemet, amikor valami hülyeséget csinál.

[nyilvános helyen]
Én: sír a gyerek.
Feleség: még jó, hogy nem a miénk! *kacsint*
[ökölpacsi]

Felség: *nézi a 4 éves gyerekünk* szerintem beteg.

Én: honnan veszed?

Feleség: nem tört össze még ma semmit.

Én: *tárcsázom az orvost*

[készülődünk elmenni otthonról]

Feleség: mit veszel fel?

Én: ezt.

Feleség:

Én: nem ezt.

Feleség: jó válasz.

Férj: mit csinálnál, ha választanod kellene köztem és a telefonod között?

Én: bocsánat, mondtál valamit?